A COVID-19-járvány visszaszorításának leghatékonyabb módja a vakcináció. Ám a globális oltókampányokat a vakcinaellátási problémák, az oltást ellenzők tiltakozása, és számos egyéb gazdasági és társadalmi tényező mellett egy viszonylag sokakat érintő probléma is nehezítheti: ez a tripanofóbia , vagyis a tűtől való rettegés.
A kötelező és ajánlott oltásokat, a különféle injekciós kezeléseket, az egészségügyi ellátás során lezajló vérvételeket, és egyéb, tűszúrással járó vizsgálatokat beleszámítva egy egészséges ember átlagosan 165 tűszúrásra számíthat élete során - írja témával foglalkozó cikkében a Harvard Health Publishing orvos-szerzője, Robert H. Shmerling.
Van, aki észre sem veszi, vagy nem foglalkoztatja különösebben egy tűszúrás, sokak számára pedig csak apró kellemetlenséget jelent. Ám ha valaki retteg a tűtől, vagy a tűszúrás okozta fájdalomtól, annak egy oltás is szabályos tortúrává válik.
Mi is az a tripanofóbia?
Egyes becslések szerint a tűfóbia - ami nem csak az "érzékenyeknél" jelentkezhet - az emberek legalább 5 százalékát érinti világszerte. Az Egyesült Államokban ezt az arányt 16 százalék körülire teszik. Kialakulásának oka gyakran ismeretlen, sokaknál gyerekkori, vagy fiatalkori betegségek kezelése során szerzett rossz tapasztalatok alapozzák meg, de a genetikai ok is állhat a hátterében.
A tűfóbiásokra jellemző, hogy irracionálisan rettegnek a tűtől, illetve az injekciós tűtől. Emiatt sokan lemondanak ajánlott oltásokról, akkor is, ha egészségük éppen egy injekción, vagy egy védőoltáson múlhat. Sokan nem veszik igénybe az alapvető orvosi ellátást sem, csak amikor már tényleg nagy a baj. Ezért egyes betegségeket későn diagnosztizálnak náluk, amikor már csak enyhíteni lehet a tüneteket, de gyógyítani nem. A tripanofóbia jellegzetes tünete a félelem mellett a szorongás, súlyos esetben pánikroham, hányinger vagy izzadás, erős szívdobogás, ájulás, és álmatlanság a tűszúrást megelőző napokban vagy hetekben.
Hogyan lehet leküzdeni a tűtől való félelmet?
Nem mindenkit visel meg egyformán a tűfóbia. Van, aki viszonylag egyszerűen képes leküzdeni, és szükség esetén fogát összeszorítva - a lehetséges előnyöket szem előtt tartva - túlesik a tűszúrással járó műveleten. Másoknál a rettegés komoly fizikai és mentális kimerültséget okoz, de ha nagyon muszáj, ezen az áron vállalják, hogy megszúrják őket. De olyanok is vannak, akik valóban nem képesek rászánni magukat például egy vérvételre , egy fogászati kezelésre, vagy egy oltásra.
Szakértők számos lehetőséget javasolnak, melyekkel hatékonyan kezelhető a tűfóbia. Ezek közül az egyik leggyakrabban alkalmazott - különösen gyerekeknél - a szülői támogatás. Felnőttkorban is működhet a dolog: sokakat megnyugtat, ha vizsgálat, vagy oltás közben párjuk, esetleg gyerekük, vagy egy barátjuk fogja a kezét.
A figyelemelterelés is segíthet: ha a tűtől való félelmen sikerül felülkerekedni, és másra koncentrálni, például a falon található képekre, a berendezésre, esetleg egy foltra a padlón, vagy az orvos cipőjére. A mentális felkészülés is járható út: oltás esetében például a pozitív hatások, és várható egészségügyi előnyök szem előtt tartása segíthet leküzdeni a tűtől - és a fájdalomtól - való rettegést. Az orvostól is lehet támogatást kérni. Van, aki szereti, ha az orvos lépésről lépésre elmagyarázza, mit csinál éppen. A tudatos ellazulás, a relaxálás - amennyiben van begyakorolt légzéstechnika - is megkönnyítheti a helyzetet. Fontos az izmok ellazítása, így csökkenthető az oltás beadása helyén esetlegesen jelentkező fájdalom.
Ha valaki ájulásra hajlamos, feküdjön le és kérje úgy az oltást, és a beadás után se ugorjon fel azonnal: maradjon fekve, vagy ülve még 10-15 percig. Aki érzékeny a tű okozta fájdalomra, kérhet helyi érzéstelenítést. Hosszú távon megoldást jelenthet egy szakember - például mentálhigiénés tanácsadó - segítsége, hogy speciális kezeléssel, közösen elérjék: a félelem lépésről lépésre, különféle feladatok megoldásával elviselhető mértékűre csökkenjen.