Az izmaink kontrollált mozgása egy igen bonyolult folyamat , hiszen a legegyszerűbb mozdulatot is hatalmas számú idegsejt megfelelő sorrendben történő "tüzelése" szabályozza. E kontroll nélkül az izmok csak görcsösen rángatóznának. Előfordul, hogy pontosan ezt a jelenséget tapasztaljuk magunkon, izmaink akaratlanul összehúzódnak, s ezt nem találjuk kellemesnek. Vannak, akiknél az önkéntelen izommozgások orvosi problémává növekednek.
A mioklónus egy izom vagy izomcsoport hirtelen, akaratlan rángatása, ami egy tünet, nem pedig betegség. 100 ezer emberből legfeljebb 10-nél jelentkezik súlyosabb formában, de ennél összességében sokkal több embert érinthet. Erről azért nehéz pontos képet alkotni, mert senki sem rohan orvoshoz azzal, hogy pár percig remegett a szemhéja, ha azután a jelenség nyomtalanul eltűnik.
Többnyire ártalmatlan, de nem mindig
A mioklonikus rángás azonban a legkülönfélébb formákban jelentkezhet, a csuklástól az arc apró görcsein keresztül a furcsa lábrángatózásig, amikor az alvásba forduló szervezetben az izomzat mozgatásáért felelős idegsejtek gyorstüzelésbe kezdenek. A mioklónus legközismertebb komoly orvosi figyelmet is kiváltó megjelenése az epilepsziához kapcsolódik, de más súlyos betegségeknek is a kísérőjelensége lehet - írja a University Health News.
Az esetek többségében a mioklónus valamilyen ártalmatlan és átmeneti idegi diszfunkció következménye, amelynek megvannak a saját korlátai. Ritkán azonban a tünetek súlyosak, rendszeresen ismétlődőek és zavaróak. Ebben az esetben az orvosi vizsgálat segíthet meghatározni a mögötte álló okot és a szükséges kezelést. A gyakori okok közé a következők tartoznak: gyógyszerek mellékhatásai, neurológiai vagy anyagcsere-rendellenességek , de vannak esetek, amikor az ok nehezen megfogható.
A mioklónusnak két fő típusa van: a pozitív mioklónus (mioklonikus rángás), amelyben spontán izomaktivitás figyelhető meg, és a negatív mioklónus, amelyben az aktivitás elnémul.
Az emberek tüneteiket rángásként, remegésként, vibrálásként vagy görcsként írják le, amelyeket nem tudnak kontrollálni, rövid ideig tartanak és sokkszerűen jelentkeznek. Az intenzitásuk az alig észrevehetőtől az olyan súlyos jelenségig terjedhetnek, amely már zavarja a járást, a beszédet vagy az evést. A mioklonikus rángások lokalizálódhatnak egy izomra vagy egy izomcsoportra, de előfordulhatnak az egész testen is.
Sok fajta, sok ok
Ennek a bizarr tünetnek számos oka van. A legtöbb esetben a mioklónus csak ártalmatlan fiziológiai tünet, és valamilyen átmeneti neurológiai zavar miatt alakul ki.
A fiziológiai mioklónus magában foglalja az elalvás közbeni csuklást, a lábak megrándulását izomremegést a túlzott idegesség vagy túlterheltség esetén.
Eszenciális mioklónusnál a jelenség egyedüli tünetként fordul elő, amelynek nincs jól meghatározható alapja. Ez akár a családokban örökletes is lehet, de legtöbbször véletlenszerűen, szórványosan fordul elő. Általában enyhe és az idő előrehaladtával sem mutat romló tendenciát.
Progresszív mioklónusos epilepsziában (PME) szenvedő betegek számos neurológiai tünetet mutatnak, beleértve a mioklónust és az epilepsziát, ami nehézségeket okoz a járás és beszéd során. Ezek a rendellenességek progresszívek. A tünetek erősödése akár pár hónapon belül is megfigyelhető, máskor viszont lassúbb a folyamat.
Az alvási mioklónus tüneteivel sokan találkoznak, amikor az izomrángást néha a zuhanásérzése kíséri, ami megzavarhatja az elalvás folyamatát. A mioklónusnak ez a formája súlyosabb változatban is megjelenhet, például a nyugtalan láb szindrómában.
Másodlagos mioklónus akkor alakul ki, ha valamilyen egyéb kezelést kívánó egészségi állapot egy tünete a sok közül. Számos oka van, többek között:
- a fej vagy a gerincvelő sérülése,epilepszia(mioklonikus roham), stroke, agydaganat, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, agyi bénulás, Creutzfeldt-Jakob-betegség és sok más ritka neurológiai rendellenesség.
- fertőzés, különösenlázvagy szepszis esetén.
- kábítószerhasználat vagy mérgezés (antihisztaminok, antidepresszánsok, opioidok stb.).
autoimmun gyulladásos állapotok. - metabolikus rendellenességek, beleértve az alacsony vagy magas vércukor-, kalcium-, nátrium-, vas- vagy magnéziumhiányt.
- vese- vagy májelégtelenség.
- hosszantartó hipoxia (oxigénhiány), beleértve a szívrohamot is.
Az enyhe esszenciális mioklónusos betegeknél, fiziológiai és alkalmi alvási mioklónusnál nem szükséges kezelés. Előfordulhat azonban, hogy előnyös lehet a nyomkövetés, hogy a kiváltó anyagok, például a koffein, a nikotin, az alkohol vagy az antihisztaminok meghatározhatók és mellőzhetők legyenek. Sokan rendszeres testmozgással (például gyaloglással és jógával), lábmasszázs és sósfürfő segítségével, illetve az alvás pontos ütemezésével kerülik el a tünetek megjelenését. Időnként a laborvizsgálatok is segítséget adnak a vércukor, kalcium, nátrium, vas és magnézium rendellenességek feltárásán és a szintek beállításán keresztül.