A koronavírus -járvány kirobbanásakor még nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen tünetekkel is jár a COVID-19, majd a betegség terjedésével megérkeztek az első hírek arról, hogy több fertőzött számolt be furcsa, csökkent vagy éppen teljesen megszűnt szag- és ízérzékelésről . Azóta ez a tünet a fertőzés egyik vezető velejárójává nőtte ki magát, világszerte milliók tapasztalhatták már meg, milyen is az, amikor hosszú hetekig, akár hónapokig mellőzniük kell a jól ismert illatokat, szagokat. Ezt az állapotot orvosi nyelven anozmiának hívják, és bizony nem csak a koronavírus miatt alakulhat ki: lehet veleszületett (például Kallmann-szindróma esetén), de okozhatja orrpolip, fejsérülés, krónikussá váló felső légúti gyulladás, stroke, cukorbetegség, dohányzás, illetve a szaglóreceptorok pusztulása az irritáló vegyi anyagokkal, párolgó toxikus szerekkel dolgozóknál is megfigyelhető. Vagyis maga a probléma nem új keletű, csupán manapság lényegesen többeket érint, mint korábban. Éppen ezért a Self magazin felkérésére 6 anozmiával élő osztotta meg tapasztalatait arról, milyen is az élet szagok nélkül, hogyan tudtak megbarátkozni az állapotukkal, és mire érdemes kiemelten figyelniük az érintetteknek.
1. Éljük meg a bennünk dúló érzelmeket.
"Féltem, magányosnak és elszigeteltnek éreztem magamat. Hatalmas veszteségnek éltem meg, valójában olyan volt, mintha egy gyászfolyamaton mentem volna végig" - meséli Katie Boateng, aki egy felső légúti fertőzés következtében vesztette el a szaglását a főiskola első évében. Mint mondja, korábban is tisztában volt azzal, hogy az emberek a nátha idején átmeneti szaglásvesztést tapasztalhatnak, ám azt nem is sejtette, hogy ez akár tartós is lehet. A lány több évig harcolt a benne dúló érzelmekkel - a dühvel, a tagadással és a depresszióval. "Ahelyett, hogy szembenéztem volna a tényekkel, mindent megtettem, hogy ne figyeljek rá. Egyszerűen túl fájdalmas volt" - így Katie. Végül az segített elfogadni az állapotát, amikor 2018-ban elindította a The Smell című podcast műsorát, amiben részletesen is megosztja az érdeklődőkkel azt, milyen az élet szaglás nélkül.
Azt Pamela Dalton olfaktorikus tudós is megerősíti, hogy a szaglás tartós elvesztése igen nagy változás, ami akár érzelmi és mentális sérülésekkel járhat. "Szagok nélkül megváltozik a környezetünk, semmi sem teljesen olyan, mint azelőtt. A világ egy nagyon fontos dimenzióját veszítik el az érintettek, amit nehéz egyedül feldolgozni" - hívja fel a figyelmet a szakember.
2. Lépjünk kapcsolatba a sorstársakkal.
Mint minden betegség és rendellenesség, úgy az anozmia esetében is fontos, hogy az érintettek ne érezzék úgy, hogy egyedül vannak a panaszukkal. "A szaglásukat elvesztett emberek gyakran érzik magukat furcsának, másnak, különcnek, miközben sokszor azzal is megvádolják őket, hogy csak kitalálják vagy színlelik a tünetet" - számolt be Chrissi Kelly, a brit AbScent nevű nonprofit szervezet alapítója, amely a szaglászavarokkal küzdőket támogatja. Chrissi maga 2012-ben vesztette el a szaglását, azóta pedig Facebook-csoportok és online események révén próbál támaszt nyújtani sorstársainak. A legnagyobb közösségi portálon már több angol nyelvű csoport is alakult, ami kifejezetten a COVID-19 miatti anozmiával küzdőket toborozza egy helyre - az online felületen a tagok megoszthatják egymással a tapasztalataikat, panaszaikat, a megértő közösségben lelki támaszra lelhetnek, ami rengeteget segíthet az állapotuk feldolgozásában. Bár magyar nyelven egyelőre még nem alakult ilyen online közösség, érdemes körbekérdezni az ismerőseink között, hátha más is küzd a szaglása elvesztésével, és örülne, ha ezt megoszthatná a hozzá hasonló helyzetben lévőkkel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
3. Ne féljünk szakértő segítséget kérni.
A szaglás tartós elvesztése elkerülhetetlenül rányomja a bélyegét a mindennapokra, a hangulatunkra és a közérzetünkre is. Épp ezért amennyiben van rá lehetőségünk, érdemes mentálhigiénés szakember segítségét kérni, hogy hatékonyan megküzdhessünk az anozmia okozta lelki gondokkal. "Sokan csendben szenvednek, nem beszélnek az állapotukról, mert nehéz szavakba önteni, mi zajlik bennük" - mondja Chrissi. Pedig fontos lenne, hogy az érintettek kezelni tudják a bennük dúló feszültségeket, a tudományos kutatások ugyanis összefüggést mutattak ki a szaglásnehézségek és a depressziós tünetek kialakulása között. Ennek ráadásul nemcsak pszichés , hanem biológiai okai is lehetnek, az egyik elmélet szerint például a szaglógumó (bulbus olfactorius) összeköttetésben áll az agy érzelmekért felelős területeivel. Fontos tehát, hogy ha úgy érezzük, a szaglásunk elvesztése jelentősen rontja az életminőségünket és a kedvünket, minél hamarabb forduljunk pszichológushoz !
4. Készüljünk fel rá, hogy megváltozik a kapcsolatunk az evéssel
A szaglás elvesztésének egyik legkellemetlenebb velejárója, hogy az ízérzékelés is megváltozik, és könnyen lehet, hogy az eddigi kedvenc fogásaink már nem nyújtanak akkora élvezetet, mint korábban. Sokakban felmerülhet ilyenkor az a gondolat, hogy így legalább könnyebb odafigyelni az egészséges táplálkozásra, hiszen az ember úgysem érzi a kalóriadús finomságok ízét - ám ez sajnos nem több, mint puszta tévhit. Mary Beth Ostrowski dietetikus négy évvel ezelőtt egy fejsérülés következtében vesztette el a szaglását, és csakhamar észrevette, hogy többször nyúl a sós és édes ételek után. "Amikor erősen sós ételt eszem, egyfajta bizsergést érzek a nyelven hegyén, ami kifejezetten jólesik, már-már olyan, mintha éreznék valamit" - osztja meg tapasztalatait.
Igaz, hogy a szaglás elvesztésével az ízeket sem érezzük olyannak, mint korábban, de ez nem jelenti azt, hogy örökre le kell mondanunk a finom ételekről. Az anozmiások többsége meg tudja különböztetni az édes, savanyú, keserű vagy sós alapízeket, ám az már nehézkesebb lehet, hogy beazonosítsák: például egy cukorka, ami édes, eper vagy inkább cseresznye ízű. A szakértők szerint az anozmiásoknak érdemes kísérletezni a konyhában, és a túlzásba vitt só helyett kipróbálni olyan karakteres ízesítőket, mint amilyen a fokhagyma, a citrom vagy a Cayenne-bors, emellett bátran használják a fűszereket is nagyobb mennyiségben, hogy újra élvezni tudják az étkezéseket. Az is segíthet, az étkezés közben a szaglásunk helyett más érzékeinket "aktiváljuk" - tudatosan figyeljünk oda az ételek hangjára, ropogására, a zöldségek, gyümölcsök élénk színére, ezek mind kívánatosabbá tehetik a fogásokat.
5. Fokozottan ügyeljünk a biztonságra főzés közben.
Apróságnak tűnhet, pedig könnyen balesetveszélyes helyzetben találhatják magukat azok, akik elvesztették a szaglásukat. Elég csak arra gondolni, hogy feltesszük a serpenyőben melegedni az olajat a tűzhelyre, de közben belemerülünk a zöldségpucolásba vagy át kell szaladnunk a szomszéd szobába pár percre. Egy normál szaglóképességgel rendelkező ember hamar megérzi a füstöt vagy az égett szagot, ám az anozmiások nem támaszkodhatnak az orrukra, így súlyos esetben akár tűz is kiüthet a konyhában - ők ezt csak akkor veszik észre, ha a szemükkel látják. Épp ezért javasolt lehet a füstérzékelő beszerelése a tűzhely közelében, ami segít időben felhívni az érintettek figyelmét a veszélyes helyzetekre.
Joshna Maharaj séf hét éve vesztette el a szaglását, azóta akár 2-3 időzítőt is használ, amikor a konyhában tevékenykedik, hogy biztosan ne égjen oda semmi. Emellett az anozmiásoknak az élelmiszerek lejárati dátumára is fokozottabban kell figyelniük, hiszen nehezebben tudják megállapítani egy-egy ételről, hogy romlott-e. A séf erre egyszerű megoldást talált ki: otthon a hűtőszekrény mellett kis címkéket és tollat tart, így vásárlás után minden egyes hozzávalóra rá tudja írni, mikor vásárolta. Mary Beth Ostrowski azt is hozzáteszi, az anozmiával élőknek érdemes egyszerre kisebb mennyiségű élelmiszert vásárolni (különösen, ha egyedül élnek), és hetente legalább egyszer kitakarítani a hűtőszekrényt, ezzel jelentősen csökkenthető az ételpazarlás és az ételmérgezés kockázata is.
6. Támaszkodjunk mások orrára.
A párunk, a gyerekek, a lakótársak és a barátok az átlagosnál is fontosabb szerepet töltenek be az anozmiások életében. Amellett, hogy jelzik, mikor jött el a szellőztetés vagy a macskaalom lecserélésének az ideje, az ő szaglásuk révén az anozmiával élők is visszanyerhetik az illatok nyújtotta érzékszervi benyomásokat. Bátran kérjük meg a családtagokat, barátokat, hogy egy-egy új hely felfedezésekor meséljék el, milyen illatokat, szagokat éreznek, az elmondások ugyanis segítenek megélni a komplex élményeket. Joshna Maharaj még a világjárvány előtti utazásai során kérte meg a testvérét, hogy a városnézés közben ossza meg vele, milyen illatokat érez, amikor különféle étkezdék vagy piacok mellett haladtak el - ez neki is segített még jobban megismerni az új helyet. Katie Boateng is azt javasolja, az anozmiások bátran beszélgessenek a szeretteikkel az illatokról, szagokról, legyenek türelmesek és ha kell, emlékeztessék a többieket arra, hogy ők nem élhetik meg olyan teljesen az élményeket az állapotuk miatt. Öröm az ürömben, hogy a koronavírus miatt kialakuló szaglászavarok egyre inkább beszédtémává válnak, ami megkönnyíti a kommunikációt az érintettek és a környezetük között is.
Ez is érdekelhet
