A vakvezető kutya jóval több, mint egyszerű házi kedvenc: fontos feladatot lát el vak vagy gyengénlátó gazdája mellett, segíti őt a mozgásban és megóvja a veszélyektől. Ezért a megfelelő állat kiválasztásánál igen körültekintőnek kell lenni, hiszen a vakvezető kutyának egy sor fontos kritériumnak kell megfelelni.
Éppen ezért, a vakvezető kutyákat nem ajánlott simogatni, piszkálni, különösen „munka” közben, hiszen ez a feladat nagy koncentrációt igényel az állattól (hiszen például meg kell szoknia, hogy a gazdija az ő „meghosszabbítása”, tehát azáltal, hogy ő vezet, megváltoznak a méretei, és ahol ő kutyaként átférne, ez a gazdájára nézve balesetveszélyt is jelenthet).
Vakvezető kutyának általában a nagyobb termetű fajták a megfelelőek, de az ideális társat a leendő gazdi méreteihez igazodva választják ki. A legkedveltebb vakvezetőkutya-fajták a golden retriever, a német juhász, a labrador, de vizslából, boxerből, border collie-ból, vagy keverékekből is megfelelő kutyát lehet kiképezni.
A kiképzés általában önkéntesek segítségével történik, hosszadalmas, költséges és nagy odafigyelést igénylő feladat. A kölyökkutya először egy kutyaszerető családhoz kerül, ahol ingergazdag környezetben megtanulhatja a legfontosabb szabályokat, az együttműködést és szocializálódhat is. Nagyon fontos, hogy többféle környezetet is megismerjen, hiszen nem lehet tudni, a későbbiekben milyen tapasztalataira lesz szükség.
Ebben az első évben szűrik ki az esetleges egészségügyi kockázatokat, vagy azokat a rizikófaktorokat, melyek a későbbiekben problémát jelenthetnek. Vizsgálják a stressztűrő képességüket is, illetve azt, hogy mennyire agresszívan reagálnak egy-egy nekik nem tetsző helyzetre.
Az első év után speciális „iskolába” kerül a kutya, ahol sok gyakorlással és a dicséret motiváló erejével megtanulja a leendő gazdi vezetését, felmérni a veszélyes helyzeteket, együttműködni a gazdával, és bizonyos esetekben ellent is mondani a gazdi utasításainak. A nagyjából fél évig tartó kiképzés során a kutya megtanul együttműködni a gazdával, illetve „éles” helyzetekben, vagyis a valódi közlekedési szituációkban is nyugodt, koncentrált és feladatorientált maradni.
A kiképzés végén a kutyának és leendő gazdájának (akiket nagy körültekintéssel választottak ki, hogy a személyiségük, de például a testalkatuk is passzoljon), vizsgát kell tennie, vagyis bizonyítaniuk kell, hogy képesek biztonságosan közlekedni a városi környezetben is.