Szinte perzselt a forróság 1976 júliusában Philadelphiában, de az egész város izgatottan készülődött, hiszen az ország függetlenségének kétszázadik évfordulóját ünnepelték. A háborús veteránok utcai felvonulása után a résztvevők sietettek vissza a légkondicionált szállodába, ahol vidáman ettek, ittak. Az ünnepségsorozat után a veteránok hazautaztak, ám nem sokkal később többen influenzaszerű tünetekre kezdtek panaszkodni. Súlyos lázzal és tüdőgyulladással közel 180 ember került kórházba, közülük 22-en belehaltak a rejtélyes kórba. A betegekben egyetlen közös volt: mind a Bellevue Stratford Hotelben szálltak meg.
Érthetetlen halálesetek
Senki nem értette, mi lehet ez a kór, ami a teljesen egészséges emberekkel napok alatt végez. A járványügy szakértői minden elméletet megvizsgáltak. Begyűjtötték az orvosi kartonokat, illetve a boncolási jegyzőkönyveket, és azt is kiderítették, hogy mit csináltak a betegek, mit ettek, mit ittak, milyen tüneteket észleltek. Próbáltak az áldozatok között kapcsolatot találni, ami elég nehéznek bizonyult, mert fogalmuk sem volt róla, mit is keresnek. Valójában akkor még abban sem lehettek biztosak, hogy járványos megbetegedés okozta-e a sajnálatos eseteket, mert számításba kellett venniük a véletlen mérgezésnek, a rovarcsípésnek, valamilyen környezetszennyező anyag jelenlétének vagy egy szándékos merényletnek az eshetőségét is.
Az adatgyűjtés során egyre több furcsaság derült ki. A városba látogató több ezer katona alig négy százaléka lett beteg, a halottak dohányosok és kizárólag férfiak voltak. Márpedig olyan betegségről még egyetlen járványkutató sem hallott, amely csak férfiakat ölne. A halálos áldozatok mind a Bellevue Hotelben laktak, ám 35 beteg a szálloda közelében sem járt, mégis hasonló, bár enyhébb tünetekkel került kórházba. Ez a fejlemény megzavarta a kutatókat is: lehetséges lenne, hogy két különféle betegségről van szó?
A sajtó természetesen imádta a szenzációs rejtélyt, az áldozatok foglalkozása alapján "légiós kórnak" nevezte el a betegséget . A közvélemény válaszokat követelt, de több hetes kutatás után a járványügy csak annyit tudott biztosan, mi nem lehet a betegség oka: nem toxikus anyag, nem vírus és nem is baktérium. Mivel úgy érezték, elakadtak, összehívtak egy nemzetközi konferenciát is, de a világ legnagyobb koponyái sem jutottak többre az amerikai kutatóknál.
A marslakók bosszúja
Mivel a hivatalos szervek csődöt mondtak, terjedni kezdtek a vadabbnál vadabb teóriák. Ezek közül a marslakók bosszúja volt a leghajmeresztőbb. Pár héttel korábban landolt a Viking-1 nevű Mars-szonda a vörös bolygón, így felmerült, hogy esetleg az idegenek válasza lehetett a titokzatos kór.
A másik, sokakat izgató kérdés az volt, hogy vajon biztonságos hely-e a Bellevue Hotel? Ez nemzetbiztonsági szempontból sem tűnt mellékesnek, hiszen az Eucharisztikus Társaság éppen ide tervezte az egyik rendezvényét, díszvendégül pedig meghívták az amerikai elnököt, Gerald Fordot. Hosszas hezitálás után a járványügy arra jutott, nincs rá bizonyíték, hogy a szálloda bármilyen módon felelős lenne a történtekért, hiszen egyetlen dolgozója sem lett beteg. A rendezvény zöld utat kapott, ami később végzetes hibának bizonyult. A résztvevők közül ugyanis többen megbetegedtek, és újabb kilenc ember meghalt. Nyilvánvalóvá vált, hogy mégis a szálloda a felelős a járvány kitöréséért. Mintát vettek a szőnyegekből, a tapétákról és még a légkondicionálók szűrőjéből is, ám semmit sem találtak. A szálloda vendégek híján hamarosan bezárt, ám ez nem nyugtatta meg a közvéleményt. Senki nem értette, hogyan mondhat csődöt a tudomány a 20. század végén?
Az elkövető neve: legionella
Nem csak az újságolvasókat izgatta azonban az eset. Világszerte több kutató is próbált magyarázatot találni a rejtélyre. Újra és újra elővették a mintákat, hátha meglátnak valamit, amit korábban nem. Közéjük tartozott dr. Joseph McDade is, a 36 éves mikrobiológus, aki még a járvány kitörésekor kapott a mintákból. Amikor McDade először megvizsgálta ezeket, ugyanazt csinálta, amit a többi kutató szerte a világon: tengerimalacokat fertőzött meg a kórral, és amikor azok elpusztultak, megpróbálta a kórokozót kitenyészteni a belőlük levett mintákból. Baktérium jelenlétekor a keneteknek pirosra kellett volna színeződniük, de ez nem történt meg. McDade a mikroszkóp alatt észrevett ugyan néhány bot alakú baktériumot, de azt szennyeződésnek vélte. Világszerte száz másik tudós észlelte ugyanezt, és jutott pontosan ugyanerre a következtetésre. Ha valamit nem lehet látni és nem lehet kitenyészteni, akkor az nincs. Ezért nyilatkozta minden szakértő, hogy a fertőzés nem bakteriális eredetű.
Ám ahogy teltek a hónapok, és minden feltevés zsákutcába jutott, McDade úgy gondolta, talán érdemes a baktériumos eshetőséget újra megvizsgálni. Megismételte hát a vizsgálatot, és legnagyobb meglepetésére megint észrevette a bot alakú baktériumokat. Rájött, hogy ez nem lehet véletlen. Kísérletek sorát végezte el: változtatott a táptalajon, növelte az inkubációs időt, és hosszú hetek munkája után egyszer csak bumm, megtörtént, amire várt. A rúd alakú baktériumok szaporodásnak indultak. Ezután a túlélők vérét kezdte vizsgálni, hogy megvannak-e bennük a baktérium antitestjei, ami bizonyítaná, hogy átestek a fertőzésen. Az elmélete bizonyítást nyert; felfedezett egy teljesen újfajta módon viselkedő baktériumot, amit előtte senki, és így megtalálta a légiós betegség okát.
Mindenhol ott van
Az igazi meglepetés azonban ezután jött. Kiderült, hogy ez a baktérium egyáltalán nem ritka, és ha megfelelő módszerekkel nézik, szinte minden vízben megtalálható. Iváskor vagy mosakodásnál nem okoz betegséget, csakis akkor, ha vízpárával belélegezik. Mivel évezredekig nem voltak eszközeink a víz porlasztására, így a kór senkit nem veszélyeztetett. Ám a 20. század végén, a légkondicionálók, vízbefújós masszázskádak, hűtőtornyok, párakapuk, zuhanyzók elterjedésével az ártatlan kis baktérium halálos járványt okozott.
Azóta már 42 enyhébb és komolyabb legionellabaktériumot különítettek el. A Bellevue Hotel légkondicionálójában egyébként az egyik legveszélyesebb tenyészett ki. Más, városbéli szállodákban egy kevésbé agresszív változata szaporodott el, ami magyarázatot adott arra, hogy miért volt a hasonló tünetek mellett különböző intenzitású a betegség lefolyása.
Az is kiderült, hogy az egészséges emberek többségére a legionella nem jelent veszélyt - még a leggyilkosabb változata sem. Pár napig tartó influenzás tünetek után védettség alakul ki, ezért nem lettek betegek a szálloda dolgozói; ők a munkájuk során már korábban átestek a fertőzésen. A baktérium a tüdőt támadja meg, ezért lettek az erős dohányos veteránok az áldozatok.
És hogy mi lett a szállodával? 1978-ban eladták, és az új tulajdonos teljes egészében renováltatta az épületet. Három évvel a járvány kitörése után a hotel újra megnyitott, és a mai napig fogadja a vendégeket.
A cikk a Nők Lapja Egészség 2019. áprilisi számában jelent meg.