Szervezetünk nap mint nap ki van téve különböző veszélyeknek. Az immunrendszer feladata, hogy megvédjen bennünket a veszélyes betolakodóktól. Az immunrendszer néhány évtizeddel ezelőtt még ismeretlen fogalom volt, ma pedig szinte nincs olyan ember, aki ne hallott volna róla, sőt napjainkban a modern gyógyítás központi témája lett. Azzal azonban kevesen vannak tisztában, hogyan működik, és hogyan őrizhetjük meg kiegyensúlyozott állapotát.
A szervezet védekező mechanizmusai a sajáttól eltérő "idegen" anyagok, ún. antigének eltávolítására alakultak ki. Azokat az anyagokat, amelyek a szervezetben immunválaszt váltanak ki, antigéneknek nevezzük. Az antigének baktériumok, vírusok, egyéb mikroorganizmusok, fehérjék, stb. lehetnek. Egészségesnek csak jól működő immunrendszerrel lehetünk! Normál immunválasz esetén a szervezet felismeri az idegen antigént, beindítja a védelmi mechanizmusokat, és végül elpusztítja azokat. Az immunrendszer nemcsak felismeri és elpusztítja a szervezet számára veszélyes betolakodót, emellett kialakul az antigénre specifikus memória is, amely lehetővé teszi ismételt találkozás esetén a válaszreakció gyors kifejlődését.
Mindhárom szakaszban az antigénre specifikus és nem specifikus mechanizmusok együttesen vesznek részt.
Veleszületett immunválasz
A veleszületett (nem-specifikus) immunitás születésünk pillanatától jelen van, elemei minden idegen anyagra azonos módon reagálnak. A nem-specifikus immunitásban részt vesznek a csontvelőben termelődő neutrofil, eozinofil, bazofil fehérvérsejtek, a makrofágokká alakuló monociták, amelyek a vérárammal keringenek, majd a szövetekbe jutva felkutatják és megtámadják, bekebelezik a behatoló baktériumokat, vírusokat és egyéb antigéneket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A természetes ölősejtek, a limfociták az idegen anyaghoz tapadnak és enzimeket kibocsátva károsítják azokat.
A komplement-rendszer fehérjéi részben közvetlenül pusztítják el a baktériumokat, részben a kórokozóhoz kapcsolódva megkönnyítik a makrofágok számára a felismerést és a bekebelezést. A citokinek az immunrendszer hírvivői. Ha a fehérvérsejtek vagy más immunsejtek "ellenséggel" találkoznak, citokineket termelnek, ezek jelzést adnak le, erősítést kérve riasztják a többi fehérvérsejtet, és az adott helyre vonzzák azokat.
Specifikus immunitás
A specifikus immunitásban részt vevő elemek közül legfontosabbak a a B- és T-limfociták. A B-limfociták a csontvelőben, míg a T-limfociták a csecsemőmirigyben termelődnek. A B-limfociták antigénnel találkozva antitest-termelésre képes plazmasejtekké alakulnak. Ezek az antitestek specifikusak arra az antigénre, amely kiváltotta termelésüket.
A T-limfociták érésük folyamán elsajátítják a saját sejt felismerési képességet, enélkül a T-limfociták megtámadhatnák a szervezet saját sejtjeit és szöveteit. Éretté válásuk után elhagyják a csecsemőmirigyet és a nyirokszervekben (lép, mandula stb.) csontvelőben és a nyirokcsomókban tárolódnak. A véráramba és nyirokrendszerbe jutva keresik az idegen anyagokat, vírusfertőzött sejteket, baktériumokat.
A nyirokrendszer az immunrendszer saját keringése, amely nyirokerekkel összekötött nyirokcsomók hálózata. Ez a rendszer szállítja a nyiroknedvet. A nyirok által szállított minden részecske áthalad egy nyirokcsomón, ahol az idegen molekulák fennakadnak az immunrendszer szűrőjén, ahol a bevetésre váró immunsejtek elpusztítják őket, az ott összegyűlt fehérvérsejtek az idegen behatolóval szemben immunválaszt váltanak ki. Ha ez a bonyolultnak tűnő immunrendszer jól működik, a szervezet képes legyőzni a fertőzéseket. Ha viszont rendszerbe hiba csúszik, a baktériumok, vírusok gyors szaporodásnak indulnak, és kialakul a betegség.
Legjobban: