Az új fertőzések és a halálesetek túlnyomó többsége a szegény országokban történik, és nyilván ezzel is magyarázható, hogy a világ közvéleménye csak lassan fogadta el a járványügyi szakemberek által régóta ismételt rossz hírt: a korábban legyőzöttnek hitt tuberkulózis újra támad.
Korai volt az optimizmus
Egy megnyertnek kihirdetett csata dicsőségét elvitatni sosem esik jól a győzőnek, márpedig valami ilyesmi történik napjainkban a tbc-vel kapcsolatban. Az antibiotikumok elterjedésével és a fejlődő országoknak nyújtott egészségügyi segélyekkel a 60-70-es években látványosan visszaszorult a tbc szerte a világon. A tömeges oltás világszerte útját állta a kórokozó terjedésének, és a 80-as évek közepéig maradéktalanul optimistán tekintettek a szakértők a jövőbe. A tbc azok közé a fertőző betegségek közé sorolták, amelyekkel egyszer és mindenkorra végzett a tudomány és a haladás.
Ekkor azonban több kedvezőtlen körülmény együttes hatására negatív fordulat következett be, világszerte emelkedni kezdett az új fertőzöttek száma, és ami még ijesztőbb, mind gyakrabban tapasztalták az orvosok, hogy a korábban hatásos antibiotikumok nem pusztítják el a kórokozókat.
Mitől éledt fel a kór?
A WHO szerint három tényező játszik szerepet a tbc újraéledésében. Világszerte milliók bolyonganak politikai, etnikai vagy gazdasági menekültként, leromlott fizikai állapotban, mindenfajta egészségügyi ellátás nélkül. Az otthonukat elhagyni kényszerülők gyerekei általában nem kapják meg a védőoltásokat, rossz táplálkozás és a stressz csökkenti az általános ellenálló képességet. A menekültek egy része szétszóródik a világban, és akik tébécések, új hazájukba is magukkal viszik betegségüket és fertőző képességüket.
A kór újraéledésének másik oka, hogy Mycobacterium tubercolosis, a kórokozó az elmúlt évtizedek során hozzászokott és alkalmazkodott az antibiotikumokhoz, ezért egyre újabb gyógyszerekre van szükség az eredményes gyógyításhoz. Ezek a szerek azonban sok országban nem állnak rendelkezésre. A gyakran félbeszakított vagy nem megfelelő dózisú szerekkel végzett kezelés ugyancsak a tbc-baktériumok túlélő képességének kedvez.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az elmúlt 20 évben még egy tényező, a HIV-vírus felbukkanása, és az általa kiváltott AIDS betegség elterjedése is hozzájárult a tbc "másodvirágzásához". Az egészséges, megfelelő ellenálló képességű szervezet ugyanis nem könnyen lesz tébécés. Egészen más a helyzet, ha valakinek az immunrendszere valamilyen ok miatt legyengült: ha idős emberről van szó, vagy immunbetegségben szenved, például AIDS-es. A két kór egyébként olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy az AIDS-ben szenvedők jelentős része végül tbc-ben hal meg, miután a szervezete az antibiotikumos kezelés ellenére sem képes a legcsekélyebb mértékben sem "együttműködni" a fertőzés elhárításában.
Veszélyes, de nem könnyű elkapni
Az egészséges ellenállóképességgel rendelkező szervezet, ha a tbc baktériumával találkozik, a fehérvérsejtek egyik típusával a makrofágokkal veszi körül a veszélyes betolakodót és így elszigeteli. Ennek a "befalazásnak" egy másik formája, amikor a baktérium körül kemény tök alakul ki. Ilyenkor a baktériumok életben maradnak ugyan, de nem betegítenek meg. Az antibiotikumok feltalálása előtt az egyik tbc elleni gyógymód az volt, hogy sok kalciumot vittek be a beteg szervezetébe, ezzel segítették a tüdőben található tébécés hólyagok elmeszesítését.
Bár a tbc nagyon veszélyes kór, tulajdonképpen mégsem olyan könnyű elkapni, mint más fertőző betegségeket. Egy egészséges ellenálló képességű ember csak nagyon kis eséllyel betegszik meg attól, ha egy aktív tébécés ráköhög, vagy a közvetlen közelében tüsszent és emiatt bekerül a szervezetébe a fertőzést okozó baktérium. A tényleges fertőzéshez többnyire ismételt találkozásra van szükség a kórokozóval, aminek akkor van nagyobb esélye, ha ugyanabban a zárt, rosszul szellőzött légtérben, tartósan együtt vagyunk egy beteggel.
Ha mégis megfertőződünk, ez még nem jelenti azt feltétlenül, hogy a betegség is kifejlődik a szervezetünkben, hiszen az egészséges immunrendszer a korábbiakban már említett antitestekből álló védőfallal veszi körbe a baktériumot. Csakhogy ez ettől nem pusztul el, és amint az ellenállóképesség bármilyen okból csökken, kiszabadulhat "rabságából". Ezért tanácsos olyan esetekben, amikor valaki tartósan ki van téve a tbc-vel való fertőződés veszélyének, vagy gyanús panaszai vannak, megvizsgálni, nem bujkál-e a szervezetében tbc baktérium. Ennek egyik ismert módja a bőrteszt, amely 72 órán belül jelzi, ha az illető fertőzött.
Mikor kell rosszra gondolni?
Ez még nem jelenti azt, hogy aktív, azaz fertőző tébécés betegségről van szó. A mellkas-röntgen, továbbá a különféle laboratóriumi vizsgálatok megerősítik vagy megcáfolják a feltételezést. Ha szükséges, elrendelik a gyógyszeres kezelést, ami általában 6-12 hónapig tart és a baktériumok tökéletes kiirtását eredményezi. Általában többféle gyógyszert kap a beteg egyidejűleg, ezeket szükség esetén váltogatják.
A tbc kezelésében ma is az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy a betegek egy része idő előtt félbeszakítja vagy önkényesen mérsékli a gyógyszerszedést. Ez sajnos a betegség súlyosbodásához, esetleg végzetessé válásához vezet, ráadásul az illető folyamatosan fertőzi a környezetét.
Tébécés fertőzésre is lehet gyanakodni a következő tünetek megléte esetén:
Ez is érdekelhet
- tartós köhécselés, amely esetleg elszíneződött vagy véres köpettel jár
- tartós hőemelkedés
- indokolatlan levertség, fáradtság
- súly- és étvágyvesztés
- éjszakai izzadás
- fájdalmas légzés vagy köhögés
- izom-, valamint gerincfájdalom
A fenti tünetek csak az aktív tbc-re vonatkoznak, maga a fertőzés a betegség kialakulása nélkül is jelen lehet. Mint azt korábban már említettük, ha ilyen gyanú áll fenn, tanácsos orvoshoz fordulni, aki elvégzi a szokásos szűrővizsgálatot.
