Ártalmatlantól a halálos garázdaságig
A parazita a gazdaszervezetek léte nélkül kipusztulna, de a parazitagazdának az együttélésből csupán kára származik: megcsapolják tápanyag- és energiaforrásait, kihasználják vegyianyag-gyártását, vitaminokat, fehérjéket vagy vért vonnak el szervezetétől, roncsolják a szöveteket, sebeket, fekélyeket, gyulladásokat, kóros szövetszaporulatot idéznek elő, létfontosságú szerveket nyomhatnak, járatokat, testüregeket zárhatnak el, mérgező anyagcseretermékeket bocsátanak ki. A gazdaszervezet immunrendszerét a szapora paraziták jelenléte és féken tartásuk erősen igénybe veszi. A súlyos fertőzés végül a gazdaszervezet halálát okozhatja.
Az emberiség régóta tudja, hogy egyes nyavalyáit, akárcsak háziállatainak betegségeit, élősködő férgek okozzák. Egyiptomi papiruszok konkrétan írnak le bélférgességet. A görög Hippokratész három különböző féregfaj és az általuk okozott tünetek pontos leírását adja. Köztük jól felismerhető egy galandféreg és orsóféreg-fertőzés. Sok parazitánk tartozik a férgekhez, amelyek hosszúkás, néhány milliméterestől akár több mint 10 méterig is megnövő állatok. Sokuknak a száj közelében nyíló, szöveteket roncsoló vagy tápanyagot oldó anyagot tartalmazó mirigyük van. Segítségével jutnak gazdaszervezetbe, majd közlekednek azon belül. Petékkel, illetve lárvákkal szaporodnak.
A parazita férgek jelenlétét az emberi szervezetben összefoglaló néven helminthiasisnak nevezzük. A szervezet károsodásának mértéke a féreg fajtájától, az emberi szervezetben meghatározható tartózkodási helyétől, azaz a megtámadott szervektől és a férgek számától függően a tünetmentes féreg-infesztációtól a halálos betegségig terjedhet.
Jeles képviselők
A több száz emberben is szívesen élősködő férget nem volna célszerű felsorolni, de egy rövid, a férgek rendszertanát alapul vevő áttekintés a Magyarországon előforduló helminthiasisokról hasznos lehet. A laposférgek törzséhez (Plathyhelminthes) tartozó emberi paraziták főként két osztályba, a Digenea és a galandférgek (Cestoda) osztályába tartoznak. Jeles képviselőik, a horgas- (Taenia solium) és a simafejű (Taenia saginata) galandféreg az emberi bélben élősködnek. A galandférgességet (taeniasis) általában fertőzött állatok húsának nyers fogyasztása idézi elő.
A buzogányfejű férgek (Acanthocephala) a laposféregszerűek főtörzsébe tartoznak. Valamennyi fajuk közvetett fejlődésű endoparazita.
A laposférgek nevükhöz híven hát-hasi irányban lapított, bőrizomtömlővel mozgó testét csillós hám borítja. Szájnyílással kezdődő bélcsatornájuk van, de például a galandférgek egész testfelületükkel képesek táplálékot fölvenni. Hímnősek, azaz két egyed kölcsönösen megtermékenyítheti egymást. Fejlődésére jellemző, hogy rendszerint egy köztesgazdája is van. A féregatkák (Pentastomida) mintegy száz fajt számláló osztályában szintén sok élősködő található.
A hengeres férgek (Nemathelmintes) törzsébe, a fonálférgek (Nematoda) osztályának tagjai főként az emlősök bélcsatornájában lelnek otthonra, így az embernél is az emésztőrendszerben a leggyakoribbak. A parazitológia több mint száz fonálférget tart nyilván. A Capillaria hepatica, Oesophagostomum, Toxocara canis, Trichinella, illetve Ankylostoma duodenale (horogféreg, bányaféreg vagy bányaszaszály) neve akár ismerősen is csenghet. Néhányuk nevében felismerhetők az emberi emésztőrendszer szervei, az elsőben a máj, a másodikban a nyelőcső, utóbbiban a vastagbél. A vastagbélben élősködik a hegyesfarkú bélgiliszta vagy cérnagiliszta (Enterobius vermicularis) is, amelyik Európában a leggyakoribb emberi bélféreg. A vékonybélben megjelenő orsógiliszta (Ascaris lumbricoides) nevét is hallhatták már. Szintén itthon is lehet találkoznia az emberi ostorféreggel (Trichuris trichiuria). A Trichinella fajok a bélben vagy a harántcsíkolt izmokban laknak.
Különleges és riasztó megjelenésű megbetegedést okozó fonálféreg az elefántiázist kiváltó, főként az afrikai kontinensen garázdálkodó nyirokféreg (Wuchereria bancrofti) vagy a Loa loa névre hallgató szemféreg is. A hengeresférgek kör keresztmetszetű testének hámját kívülről védő kutikula réteg borítja, de ez nem akadályozza, hogy bőrükön keresztül is vegyenek föl táplálékot. Háromszakaszos bélcsatornájuk végbélnyílással végződik. Bőrizomtömlővel mozognak.
A gyűrűsférgek törzse (Annelida) számít a férgek között a legfejlettebbnek. Testük bőrizomtömlővel mozog. Külsőleg és belsőleg is szelvényezettség jellemzi, és az egyes szelvényeket vékony hártyás válaszfal különíti el. Háromszakaszos bélcsatornájuk, zárt keringési rendszerük és viszonylag fejlett idegrendszerük van. Váltivarúak vagy hímnősek. Emberi élősködő is van közöttük, a nadályok osztályába tartozó (Hirudinea) nadály vagy orvosi pióca, melynek nyálában véralvadásgátló anyag, a hirudin található. A pióca ektoparazita, azaz a parazitagazda testén kívül él.
Hogy derül fény a férgességre?
Jellegzetes tünetek általában nincsenek. A trichinellosis inkább kivételnek számít. Tartós étvágytalanság, fogyás, fáradékonyság, sápadtság, végbéltájéki és ágyék környéki viszketés, hasfájás és emésztési zavarok mellett viszont érdemes tüzetesen megnézni a székletet, amiből azután kiderülhet, hogy bizony féregpetéket vagy -lárvákat tartalmaz. A férgek néha csalánkiütést, bőrallergiát okozhatnak, ritkán a légutak is jelt adnak, köhögéssel, tüdőpanaszokkal. Egyes férgek májpanaszokat okoznak. A vérképben vérszegénység és vashiány, máskor vitaminhiányos állapot utalhat férgek jelenlétére. Gyakori, hogy férgek által kibocsájtott mérgező anyagok okoznak zavart. Súlyos tüneteket inkább az okoz, ha a férgek testüregeket vagy -járatokat zárnak el. A féregűzésnek ma már kifinomult, egyszerű gyógyszeres kezelés az útja, melyek hatóanyagai a férgek valamely csak rájuk jellemző enzimrendszerét gátolják, így a parazitagazdára nem veszélyesek.
A terjedés megelőzése
Az emberről-emberre terjedő helminthiasisok a széklettel a külvilágra kerülő petékkel vagy lárvákkal adódnak tovább. A mérsékelt övön főként gyermekek szervezetébe kerül be könnyen például az enterobiasist okozó féreg. Az emberről-emberre közvetlenül nem terjedő férgesség esetén a peték a talajban válnak fertőzőképessé, mint az Ascaris esetében. Az állatról-emberre terjedő helminthiasisok (Taenia fajok, Trichinella spiralis ) nyers vagy félig nyers hús fogyasztásával, illetve állati ürülékből származó petével kerülnek az emberbe (Echinococcus). Ennek megfelelő a megelőzés is.