A nozokomiális fertőzések a betegségek egy olyan csoportját jelölik, melyek a kórházi vagy egészségügyi intézményben való tartózkodás alatt vagy az abból való távozás után jelentkezik olyan betegnél, akik nem a fertőzés miatt kerültek kórházba. A kritériumok alapján legalább 48 órának, de legfeljebb 30 napnak kell eltelnie a fertőzés jelentkezése után, hogy azt kórházinak lehessen nevezni.
A nozokomiális fertőzések és a "normál" fertőzések között különbség van elsősorban a kórokozókban, a terjedési mechanizmusokban és természetesen abban is, hogy a kórházba kerülők (elsősorban az egészségügyi állapotuk miatt) jobban ki vannak téve a fertőzéseknek. Az azonban tévhit, hogy a higiéniás körülmények nagyban befolyásolják a nozokomiális fertőzéseket: az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének, a WHO -nak egy 2002-es jelentéséből kiderült, hogy fejlett és fejlődő országok egészségügyi intézményeiben egyaránt megjelenhetnek ezek a fertőzések.
A nozokomiális fertőzések hatalmas lelki, fizikai és anyagi terhet rónak a betegekre, a hozzátartozókra és az egészségügyi dolgozókra egyaránt: a fertőzések rengeteg halálesetért felelősek, meghosszabbítják a kórházi tartózkodás idejét, a betegnek több gyógyszerre lehet szüksége, ráadásul, a kórházból kikerült beteg az egészséges közösséget is végigfertőzheti.
Fokozott fogékonyság
A kórházi fertőzések terjedésének legfőbb oka, hogy az alanyok jóval fogékonyabbak a betegségekre: a kórházba kerülők gyakran idősebb (vagy éppen koraszülött), gyengébb, alultápláltabb személyek, sokszor mozgásukban is korlátozottak. Már az a - sokszor krónikus - betegség, ami miatt kórházba kerülnek, legyengítheti az immunrendszerüket. A kórházba kerülő személyeken gyakran lehet seb, felfekvés, ödéma vagy más bőrsérülés is. Emellé társulhatnak a beavatkozások miatti kockázati tényezők (például a kanül, a katéter, a légzést segítő tubus), a gyógyszerek, a korábban meglévő betegségek is. Szintén fokozzák a fertőzés lehetőségét a modern diagnosztikai eszközök, például a biopszia.
A nozokomiális fertőzések eredete lehet a kórházon belüli vagy a kórházon kívüli: esetenként más betegek hurcolják be a kórokozókat, de olyan eset is előfordulhat, hogy a beteg saját szervezetében élő mikroorganizmus kap erőre, szaporodik el a kórházi tartózkodás alatt. Mivel a kórházi személyzet több beteggel is kapcsolatban van, könnyen ők maguk válhatnak vektorrá - azaz, úgy hordozzák a kórokozókat, hogy ők nem lesznek betegek. A fertőzések terjedhetnek cseppfertőzéssel, közvetlen érintkezéssel, a levegőn keresztül (ez különösen a légkondicionált intézményekben lehet veszélyes), fertőzött vagy rosszul fertőtlenített tárgyakon keresztül, de az ételek és a víz is tartalmazhat kórokozókat.
A leggyakoribb betegségek közé tartoznak a tüdő- és torokgyulladás, a légúti és a húgyúti fertőzések, valamint a hasmenéses betegségek. A nyílt sebek, fekélyek, felfekvések is könnyen elfertőződhetnek. Természetesen, az egyes osztályokon különböző fertőzések veszélyeztetik jobban a betegeket. A betegségeket a legtöbbször a Staphylococcus aureus, az Escherichia coli, a Proteus, a Klebsiella, az Enterobacter, a Serratia marcescens, a Legionella baktériumok okozzák. hepatitisz , a cytomegalovirus, a HIV, az influenza, a herpes simplex vagy a varicella-zoster - szerencsére, erre elég kicsi az esély. Az elnyúló antibiotikumos kúrák következményeként könnyen elszaporodhatnak a szervezetben a különböző gombák is.
Elkerülhetőek a fertőzések?
A nozokomiális fertőzések megelőzésénél több irányból is "támadniuk" kell az egészségügyi szakembereknek. Egyrészt, meg kell akadályozniuk, hogy fertőző beteg vagy lappangó kórokozót hordozó kerüljön a kórházba: ehhez pontos anamnézisre és körültekintő előzetes vizsgálatokra van szükség. Természetesen arról is tudniuk kell, ha valaki tünetmentes hordozó - ő ugyanis akkor is továbbadhatja a betegséget, ha ő maga nem fertőződik meg. Járványok esetén pedig a minimumra kell csökkenteni annak a lehetőségét, hogy a kórokozó bekerüljön az intézménybe (például látogatási tilalommal vagy az egészségügyi személyzet rendszeres kivizsgálásával).
A megelőzésben kiemelten fontos az eszközök és a kezek fertőtlenítése, a környezet rendszeres, fertőtlenítő takarítása, a sterilitás szabályainak betartása, valamint a fertőző hulladékok szabályszerű kezelése és megsemmisítése. A megelőzéshez tartozik az egészségtudatos nevelés, a krónikus betegek megfelelő roborálása, a védőoltások népszerűsítése is.
A már kialakult betegség esetében fokozott ellenőrzésekre van szükség, hogy a fertőzés továbbterjedését elkerüljék - ehhez időnként a beteget el is kell különíteni a többi pácienstől.
