A szakemberek számára természetesen nem jelent újdonságot ez a fajta veszély, hiszen rendszeresen kezelnek munkájuk során olyan magas koncentrációjú vírusmintákat, amilyenekkel hétköznapi körülmények között nem lehet találkozni. Grace C. Roberts virológus, a belfasti Queen's Egyetem tudományos munkatársa a The Conversation oldalán megjelent cikkében pontokba szedve összegyűjtötte, milyen módszerekben bízhatnak a kutatások során, hogy megvédjék magukat a fertőzés kockázatától. Írásában a szakértő rámutat, a védelemnek több szintjét is meg lehet különböztetni, mindazonáltal a rendszer valójában a bizalmon és az egyén felelősségén alapul - ebből pedig mindannyian tanulhatunk.
Eljárásrendek, protokollok
Mielőtt bárki is új vírusok közelébe kerülhetne egy laboratóriumban, először engedélyt kell kérnie ehhez az illetékes kormányzati hatóságtól. A kérelemben fel kell tüntetni, mik a vizsgálat céljai, illetve azt is bizonyítani kell, hogy az adott kutató biztonságos környezetben tudja folytatni a munkáját. "Amikor eljön az idő, hogy a vírussal dolgozhatunk, részletes leírások állnak a rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogyan kell úgy kezelni a patogéneket, hogy közben senkinek se veszélyeztessük a biztonságát. A többi között például bele tartozik az is ebbe, hogy speciálisan kialakított tárolófedeleket használunk a vírusminták tárolására, így megelőzve a minta esetleges kiömlését, kiborulását, továbbá minden folyadékot fertőzőként kezelünk a laborban, még akkor is, ha az csupán egy üveg frissen felbontott steril víz" - mutatott rá Roberts.
Természetesen azok a tudósok, akik veszélyes vírusokkal dolgoznak, igen komoly képzést kapnak. Ebbe beletartozik a megfelelő akadémiai minősítésen túl a laboratóriumi gyakorlat is, valamint léteznek specifikus instrukciók a patogének biztonságos kezelésére. Mindenkinek rendelkeznie kell egy meghatározott óraszámú gyakorlattal, ami lefedi az összes munkafolyamatot az adott létesítményben, illetve szükség esetén tapasztalt virológus vagy laboratóriumi felügyelő is ellenőrizheti a kutatók munkáját.
Biztonságos berendezések
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"A vírusokkal szemben fizikai védelmet nyújtó felszerelések java nem hagyja el azt a környezetet, ahol használjuk azokat. Elkülönített helyiségekben végezzük a vírusokkal kapcsolatos és azoktól független munkafolyamatokat, ezzel is segítve a szennyeződések megelőzését" - fogalmazott a virológus. A veszélyes vírusokat speciális, kontrollált légáramlású biztonsági szekrényekben kezelik. Ezekből a levegő nem tud kiszabadulni, így mind a szakembereket megvédi, mind a mintákat a szekrényen belül. A levegőben és a bőrünkön is számos mikroba él ugyanis, és nem szerencsés, ha ezek beszennyezik a vizsgálandó mintákat.
A magasabb szintű biztonsági előírásoknak is megfelelő létesítményekben, így azokban is, ahol az új koronavírussal ( SARS-CoV-2 ) kapcsolatos vizsgálatok folynak, a teljes laboratóriumi helyiségben alacsony nyomást tartanak fenn. Magyarán a belső légnyomás alacsonyabb, mint a helyiségen kívüli, ezáltal csak úgy hagyhatja el levegő a termet, ha áthalad egy speciális szűrőrendszeren, amely eközben eltávolítja a potenciális kórokozókat.
Tisztítás és fertőtlenítés
A virológia jelentős része a tisztítás körül forog. A szekrényeket használat előtt és után is alkohollal fertőtlenítik, ahogy mindent, amit kivesznek belőlük, vagy amit betesznek. A felületek tisztításán túl mindent fertőtleníteni kell a víruslaboratóriumban, mielőtt kivinnék onnan. Minden üveget, csövet kémiailag fertőtlenítenek, majd egy ipari berendezéssel magas nyomáson és hőmérsékleten is kezelik, hogy minden patogént elpusztítsanak rajtuk. A magasabb besorolású létesítményekben rendszeresen végeznek gáz alapú fertőtlenítést is, amikor a teljes helyiséget légmentesen lezárják, majd megtöltik formaldehiddel, hogy semlegesítsék a levegőben keringő patogéneket.
Mire jó a személyes védőfelszerelés?
"Szándékosan hagytam a lista végére a személyi védőfelszerelést , avagy PPE-t, mivel ez lényegében a legvégső védelmi vonal" - hívta fel a figyelmet Roberts. Ha a protokollokat megfelelően követik, illetve a különböző berendezéseket is jól használják, úgy elméletben nem fordulhat elő, hogy a laboratóriumi személyzet közvetlen érintkezésbe kerüljön a vírusmintával. Ezzel együtt sosem lehet előrelátni a baleseteket, valamint a tudósok is csak emberek, ezért a PPE igenis elengedhetetlen a labormunka biztonságának megőrzéséhez. A felszerelés ráadásul a mintákat is védi a kutatóktól, pontosabban a bőrükön lévő mikrobáktól és enzimektől.
Az alacsony kockázatú patogenéket kezelő létesítményekben a tudósok csak köpenyt és kesztyűt viselnek, illetve szükség esetén védőszemüveget. Alacsony a veszélye, hogy a kórokozók kijussanak a szekrényekből, ha viszont mégis, akkor is csak enyhe megbetegedést okoznak, ezért az egészséges kutatóknak itt nincs szükségük PPE-re. Egészen más a helyzet azokban a laboratóriumokban, ahol súlyosabb megbetegedést kiváltó vagy fertőzőbb patogénekkel dolgoznak. Ezekben a dolgozók teljes testet védő öltözéket viselnek, amit a csuklónál és a bokánál is légmentesen lekötnek. Lábukon speciális lábvédőt hordanak, kezükön pedig dupla réteg kesztyűt arra az esetre, ha az egyik réteg megsérülne. Olyan vírusok esetén, mint amilyen a SARS-CoV-2 is, amelyek légzőrendszeri fertőzést váltanak ki, a felhasználó arcára tökéletesen illeszkedő védőszemüveget és FFP3-as besorolású maszkot is használni kell, így a belélegzés által biztosan nem juthat kórokozó a szervezetbe. A PPE összességében lehetővé teszi, hogy azokban a valószínűtlen esetekben, amikor esetleg kiborul egy laboratóriumi minta, a dolgozóknak legyen ideje elhagyni a létesítményt anélkül, hogy megfertőződnének.
A legfontosabb a felelősségteljes munkavégzés
"Önmagában nem számít sem a patogén, sem a szabályozások, de még a laboratórium felszereltsége sem - saját védelmünk legfőbb tényezői mi magunk vagyunk, a tudósok. Minden, amiről eddig szó esett, csak akkor hatékony, ha a tudósok a laboratóriumban szigorúan követik az előírásokat és rendelkeznek a megfelelő képzettséggel" - szögezte le Roberts. "Keveset a nyom a latba, hogy a személyi védőfelszerelésünket magunkra öltjük, ha a labort előttünk utoljára használó személy nem tartja be az eljárásrendet, így például nem jelenti egy minta kiömlését vagy egy használt szikét hagy a munkapadon. Csak rajtunk múlik, hogy megőrizzük a saját magunk, kollégáink és a külvilág biztonságát" - tette hozzá.
Végezetül kitért rá, ahogy a laboratóriumokban minden folyadékot potenciálisan fertőzőként kezelnek, úgy a mindennapos életben is potenciálisan fertőzőként kell gondolnunk mind magunkra, mind a környezetünkben lévő emberekre. "Ha le akarjuk győzni ezt a világjárványt, egy kicsit mindannyiunkban úgy kell gondolnunk, mint egy virológusnak."
Immár nem fogadja el az osztrák kormány védőeszközként a fejre felhelyezett műanyag pajzsot. Minderről bővebben az nlc.hu cikkében olvashat.
