A pandémia terjedésével számos veszélyes mutációt hordozó SARS-CoV-2-vírus jelent meg a közelmúltban. A brit (B.1.1.7), dél-afrikai (B.1.351), brazil (P.1) és indiai (B.1.617) variáns nemcsak gyorsabban terjed az eredeti, vuhani törzsnél, de újabb kutatások szerint az azzal szemben kialakult immunvédettséget is képes lehet megkerülni. A hatékony védekezés szempontjából elengedhetetlen tehát, hogy megismerjük azt a mechanizmust, amely egérutat nyújt az egyre dominánsabbá váló variánsok számára. Mint azt a kutatóintézet közleménye írja , amerikai, holland és német tudósok a Scripps Research vezetésével éppen erre a kérdésre keresték a választ. Eredményeikről a Science című tudományos folyóiratban számoltak be.
Három mutáció okozza a legtöbb bajt
A kutatócsapat azt vizsgálta, hogyan kötődnek az immunrendszer által termelt semlegesítő, avagy neutralizáló antitestek legfontosabb képviselői a koronavírus eredeti törzséhez. Ennek tükrében aztán arra irányult a figyelmük, hogy miként szenved zavart ugyanez a folyamat az említett variánsok esetében, illetve az azok által hordozott mutációk hatására. Három olyan mutációra (K417N, E484K és N501Y) koncentráltak, amelyek önállóan vagy kombináltan, de egyaránt előfordulnak a legtöbb aggodalomra okot adó vírusvariánsokban. Ezek közös jellemzője továbbá, hogy kizárólag a vírus hírhedt tüskefehérjéjének egy meghatározott régióját, a receptorkötő domén egyik alegységét érintik. Nagyon leegyszerűsítve ez az a terület, ahol a vírus hozzákapcsolódik az emberi gazdasejtekhez.
Elsősorban azokra az antitestekre voltak tehát kíváncsiak a kutatók, amelyek éppen ezt a területet célozzák meg, megelőzendő a fertőzést. Laboratóriumi vizsgálatok során úgy találták, hogy az érintett antitestek jelentős része nem képes kellően hatékonyan kötődni a vírushoz, ezáltal semlegesíteni azt, amennyiben az említett mutációk jelen vannak a receptorkötő doménen. Végezetül a kutatócsoport strukturális képalkotó technikák segítségével atomi léptékű felbontásban vizsgálta meg a vírus e parányi részét, közvetlenül keresve a mutációk okozta szerkezetbeli változásokat ott, ahova máskülönben az antitesteknek kötődniük kellene.
Új támadási pontot kellene keresni
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az így kapott eredményekből több fontos következtetést is le lehet vonni. Egyfelől látható, hogy míg a antitestes immunválasz az eredeti vírustörzs esetében nagyon hatékonyan képes fellépni a SARS-CoV-2-vírus receptorkötő doménjének a fertőzés szempontjából kulcsfontosságú része ellen, és így hatékonyan semlegesíti a 2019 végén Vuhanban felbukkant kórokozót, addig egyes variánsok már ki tudják kerülni ezt a fenyegetést. Nem kizárható tehát, hogy célszerű lehet a COVID-19 elleni vakcinákat is módosítani, fejleszteni ennek tükrében. Másfelől viszont fontos hozzátenni, hogy a tanulmány eredményei szerint a három kulcsmutáció nincs kihatással a vírus egyéb sebezhető pontjaira még a receptorkötő doménen sem. Mi több, ez utóbbira szintén laboratóriumi kísérletekkel találtak bizonyítékot a kutatók.
A tanulmány szerzői szerint mindebből az rajzolódik ki, hogy a jövőben szélesebb körű védelmet nyújthatnak a koronavírus-fertőzés ellen azok a védőoltások és antitestekre alapozott terápiás módszerek, amelyek a vírus egyéb részei ellen termelődő antitestekben rejlő lehetőségeket aknázzák ki. Egyszersmind létfontosságú is, hogy széleskörű védelmet nyújtó eszközöket fejlesszünk ki a variánsok elleni védekezésben, mivel nagy a valószínűsége, hogy a vírus endémikussá válik az emberi populációban, azaz tartósan velünk marad.
Egy nemzetközi vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a COVID-19 elleni vakcinák enyhíthetik a fertőzés lezajlása után visszamaradó panaszokat is. A témáról ide kattintva olvashat bővebben.
