A koronavírus-pandémia terjedésével egyre több arra vonatkozó információ érkezik, hogy a fertőzések egy részéért tünetmentes hordozók lehetnek a felelősek, akik - panaszok hiányában - tudtukon kívül adják át a vírust másoknak - írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében Jessica Williams, a Cardiffi Metropolitan Egyetem kutatója. A tünetmentes emberek szűrése azonban egyelőre nem vált széles körben alkalmazott eljárássá, hiszen ez nemcsak rendkívül költséges lenne, de a szűkös tesztelési kapacitásokat is alighanem túllépné. Éppen ezért ugyanakkor egyelőre csak korlátozott ismeretekkel rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a tünetmentes fertőzöttek vajon pontosan milyen szerepet tölthetnek be a világjárványban.
Ráadásul akadnak más fontos kérdések is Williams szerint, amelyeket egyelőre kevésbé értünk. Ismert például, hogy a fertőzésre válaszul képződő antitestek képezik az immunitás alapját. Egyértelmű az is, hogy a koronavírus-fertőzés nyomán termelődnek antitestek a szervezetben, nem tudjuk viszont, hogy mekkora mennyiségben, meddig maradnak meg ezek, illetve egyáltalán védelmet nyújtanak-e valóban az újrafertőződéstől. Az ismerethiány okán a kutató és munkatársai elvégeztek egy kísérletet, aminek során az egyetem tünetmentes személyzetét tesztelték 2020 júliusában korábbi koronavírus-fertőzésre utaló antitestek jelenlétét keresve a szervezetükben. A vizsgálat célja egyrészt a tünetmentes fertőzések gyakoriságának feltárása volt az első járványhullám során, másrészt az antitestes immunitás mélyebb megismerése.
A férfiak több antitestet termelnek
Kísérletük során a kutatók laterális tesztcsíkkal, a terhességi tesztekhez hasonló eljárással szűrték ki azokat az egyetemi dolgozókat, akik szervezetében kimutathatóak voltak koronavírus elleni antitestek. A módszer nagy előnye, hogy egyetlen csepp vérből is tíz percen belül megbízható eredményt ad. Az egészségügyi hatóságok által használt eljárásokkal összehasonlítva ez a teszt 96 százalékos pontossággal azonosította, ha valakinek voltak antitestek a vérmintájában, illetve 95 százalékos pontossággal, amennyiben nem voltak.
Összesen 739 ember vett részt a vizsgálatban. Mindannyian panaszmentesek voltak az első teszt idején, 2020 júliusában, és előzőleg sem diagnosztizáltak egyiküknél sem COVID-19-et , ahogy nyilvánvaló betegségtünetekkel sem küzdöttek korábban, legfeljebb enyhe panaszokat tapasztaltak. Végül a résztvevők 3,65 százalékánál találtak antitesteket a tesztek során a kutatók, magyarán ekkora arányt képviseltek, akik tünetmentesen eshettek át koronavírus-fertőzésen. Ezzel együtt érdemes megemlíteni, hogy a cardiffi egyetem dolgozói tavaly március és szeptember között otthoni munkavégzésre álltak át, azaz valamelyest védettebbek lehettek a fertőzéssel szemben, mint az átlagos populáció.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az eredményekből nem rajzolódtak ki nemi különbségek abban a tekintetben, hogy a férfiak és nők körében is hasonló arányban voltak, akik szervezetében fellelhetőek voltak a koronavírus elleni antitestek. Másfelől azonban a férfiaknál átlagosan háromszor magasabb antitestszintet mértek. Tekintve, hogy korábbi enyhe COVID-19-szerű panaszaik hasonlóan alakultak, mindez arra utal, hogy a férfiak immunrendszere annak ellenére termelt több antitestet a nőkénél, hogy a fertőzés lefolyása náluk sem volt súlyosabb.
Az esetek ötödében hamar eltűntek az antitestek
Három hónap elteltével a kutatók újra elvégezték a tesztet a résztvevőknél. Az érintettek több mint egyötödénél, 21,7 százalékánál ezúttal már nem lehetett antitestek jelenlétét kimutatni. Figyelembe véve tehát a járvány tavaszi tetőzését is, nagyjából azt lehet mondani, hogy a vizsgált alanyok számottevő részének szervezetéből alig hat hónap leforgása alatt eltűntek a tünetmentes koronavírus-fertőzés nyomán termelődött antitestek. Az érintettek túlnyomó többsége, 80 százaléka a nők közül került ki. Ők átlagosan tíz évvel idősebbek voltak, mint azok a nők, akiknél másodjára is beazonosíthatóak voltak antitestek. A kutatók szerint ez felveti annak lehetőségét, hogy az antitestek gyors eltűnése összefüggésben áll a menopauza okozta változásokkal. Hasonló jelenség ismert egyébként az influenza kapcsán is.
Williams szerint a kutatás eredményei arra utalnak, hogy a COVID-19 elleni immunvédettség - és annak tartama - felbecsülése során nem lehet mindenkire egyformán érvényes következtetéseket levonni. A nem és az életkor egyaránt fontos különbségeket hozhat e tekintetben. A kísérletről szóló tanulmány az Annals of Epidemiology and Public Health című tudományos folyóiratban jelent meg.
