A napokban fejeződött be az a kríziskonferencia, melyet az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) hívott össze a Nyugat-Afrikában tomboló Ebola-vírus megállításával kapcsolatban. A minden korábbinál súlyosabb járványban március óta 750 esetet regisztráltak, a halottak száma pedig 445. A régió országainak egészségügyi miniszterei egyetértettek abban, hogy együttesen kell fellépniük a betegség továbbterjedése ellen.
A betegség 2014 márciusában jelentkezett Guineában, Gueckedou falujában. Bár először csak elszigetelt eseteknek gondolták a járványt, az Ebola hamarosan továbbterjedt Sierra Leonéba és Liberiába is. Nemrég az első nem afrikai beteget is azonosították. A mostani járvány minden eddiginél súlyosabb, a betegek és a halottak számát, illetve a járvány kiterjedését tekintve egyaránt. Az Orvosok határok nélkül nemzetközi szervezet képviselő szerint a járvány "megállíthatatlanul tombol". A szakemberek szerint a betegség terjedéséhez hozzájárul az egészségügyi dolgozók felelőtlensége, az óvintézkedések figyelmen kívül hagyása, a hagyományos afrikai temetkezési szokások, sőt az is, hogy sokan úgy gondolják, a betegséget varázslat okozza, az orvosok pedig valójában nem akarnak segíteni a betegeken.
Az Ebola a ma ismert egyik leghalálosabb fertőző betegség, egyes törzsei a fertőzések akár 50-90 százalékában halált okoznak. Hosszú, fonalszerű, jellegzetes formájú vírus, mely méreteiben a baktériumokhoz áll közel. Az Ebola egyetlen más vírusra sem hasonlít, és a törzsei igen gyorsan mutálódnak.
Először 1976-ban, a Kongói Köztársaságban azonosították , de az elmúlt közel negyven évben sem sikerült maradéktalanul megismerni. A vírus valószínűleg nem ember-specifikus, hanem a kórokozó egy ma még ismeretlen, vadon élő állatfajban (talán rágcsálóban vagy denevérben) tartja fönt magát, ahonnan olykor az emberekre is átterjedhet. A vírus a beteg testnedveivel (vérrel, nyállal) fertőz, és főként a kórházi ápolásban és a temetkezésben résztvevő embereket tizedeli meg. Ennek oka a nem megfelelő higiéniás körülményekben és az afrikai szokásokban, rituálékban keresendő.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A rossz életkörülmények is hozzájárulhatnak a betegség terjedéséhez. "A tiszta víz és a csatornázás hiánya komoly veszélyt hordoz, a járványból könnyen lehet krízis" - mondta Ibrahima Touré, a Plan Guinea nevű jótékonysági szervezet egyik vezetője, mikor az Ebola Guinea fővárosát, Conakryt is elérte. "Meg sem fordul az emberek fejében az, hogy kezet mossanak, amikor inni sincs elég víz."
A mostani járvány okozója a vírus leghalálosabb törzse, a hányás . A betegség különböző szervrendszereket támadhat meg, így a tünetek között találhatjuk a bőr felhólygosodását és bevérzését, az izomgörcsöket, a kómát. Minden fertőzöttnél jelentkezik (kisebb-nagyobb mértékben) a vérzés, illetve a véralvadási problémák. Az esetek felében a vérzés minden nyálkahártyát érint, az orrtól a bélrendszeren keresztül a hüvelyig. A betegség második szakaszában a tünetek tovább súlyosbodnak, a beteg vért hány, a belső szervei egymás után mondják fel a szolgálatot, a vérrögök az egész testben megjelennek, számtalan trombózist okozva. A kötőszövetek bomlásnak indulnak, a nyálkahártyák pedig fokozatosan leválnak, az agyi erek elzáródásával a beteg egyre kevésbé van tudatánál. A halál oka a vérzéses sokk, a kiszáradás, a belső szervek pusztulása, a keringés leállása.
A betegségre nincs gyógymód. A különböző beavatkozások célja a kiszáradás megelőzése, az elveszített folyadék pótlása, a véralvadás kordában tartása, a fájdalom csillapítása. Antibiotikumokat azért adnak a betegeknek, hogy a további fertőzéseket elkerüljék.
A fertőzöttek alig több mint 30 százaléka éli túl a betegséggel való találkozást. A gyógyulás lehet gyors és teljes, de hosszan elhúzódó is, hosszú távú következményekkel, mint a hajhullás, a bőr lehámlása, a krónikus gyulladások, az ízületi problémák, a fényérzékenység vagy a vakság.
Legjobban: