Immár csaknem két éve tart a koronavírus-járvány, amely szinte szünet nélkül rendkívüli terhelést jelent az egészségügyi dolgozóknak. Egyes országokban még nyáron is tele voltak a kórházak fertőzöttekkel. Korábban már olvashattak a HáziPatika.com-on részletes beszámolókat - itt és itt - arról, hogy milyen is átélni a koronavírus-fertőzés okozta tüdőgyulladást. Ezúttal külföldön élő magyar olvasóink osztották meg történeteiket.
"Abban az állapotban már kórházban lett volna a helye"
Egy Hollandiában élő édesanya, V. Anikó arról mesélt lapunknak, hogy 25 éves fia, Alex tavaly július végén fertőződött meg az új típusú koronavírussal, de eleinte szinte semmilyen tünete nem jelentkezett. Csupán az ébresztett gyanút a családban, hogy a fiú nem érezte az almalé ízét. Az otthoni gyorsteszt, majd másnap egy PCR-teszt is igazolta a fertőzöttséget. Három nap elteltével már egyre erősödő tüneteket tapasztalt: fejfájást, magas lázat, hányást, hasmenést. A panaszok egy hét után sem enyhültek, és a beteg egy idő után már enni sem tudott. Ekkor már egyre nagyobb volt az aggodalom a családban, a második hét végén pedig már teljes ellátásra szorult a fiatal fertőzött, ugyanis ki sem tudott kelni az ágyból. Anyja - aki egyébként már be volt oltva - védőruhában járt hozzá, hogy ápolni tudja.
"Neki abban az állapotban már kórházban lett volna a helye, és én minden követ meg is mozgattam, hogy felvegyék, de tele voltak a kórházak" - emlékezett vissza Anikó. Mint mondta, az ügyelettől azt a tájékoztatást kapta, hogy amíg a betegnél nem jelentkeznek légzési nehézségek, addig nem látják indokoltnak a kórházi kezelést - annak ellenére, hogy az érintett egyébként rizikócsoportba tartozott.
Sajnos a légzési nehézségekre sem kellett már sokáig várni, a beteg tehát végül mégis kórházba került. Eleinte oxigénmaszkkal támogatták légzését, az azonban nem bizonyult elégnek, ezért az orvosok úgy döntöttek, hogy mélyaltatásban lélegeztetőgépre kell tenni a fiatal fertőzöttet. Az altatás során minden rendben ment, erről telefonon tájékoztatták a családot. Közölték azonban azt is, hogy fel kell szabadítaniuk a kórházi ágyat az új betegek részére, ezért Alexot átszállítják egy másik, nagyjából 60 kilométerrel arrébb lévő város kórházába. (Az új kórház azonban nem fogadta el a látogatóktól sem a negatív gyorstesztet, sem az oltási igazolást, ezért a család minden tagja PCR-tesztet csináltatott - így derült ki, hogy az édesanya teljesen tünetmentes ugyan, de elkapta a fertőzést.)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A fiatal fertőzött 5 napot töltött altatásban. A 6. napon felébresztették, majd néhány nap múlva az intenzívről átkerült a tüdőosztályra. A megfelelő véroxigénszint és az egyéb, gyorsan javuló értékek miatt aztán hamar hazaengedték. "Nagyon motiválta az, hogy hazajöhessen. Augusztus 2-án este vitték be, 12-én este pedig már otthon volt. De az orvosok figyelmeztettek minket, hogy Alex még fertőzhet, a teljes felépülése pedig hónapokig is eltarthat. Az otthoni gyógyulás elősegítéséhez azonban minden információt és segítséget megkaptunk" - mondta az édesanya.
Anikó az első otthon töltött napokban óránként mérte fia lázát. "Ilyenkor minden riasztó jelre ki van hegyezve az ember" - jegyezte meg. A beteget eleinte még minden nagyon lefárasztotta, az izmai teljesen elernyedtek az altatás miatt. De napról napra egyre többet mozgott, fizioterapeuta járt hozzá heti kétszer. A második otthon töltött héten azonban volt egy hátráltató tényező: az egyik lábában trombózisgyanús tünetek jelentkeztek. "A biztonság kedvéért kapott vérhígítót, mert csak másnap tudták megvizsgálni, és a trombózis egy elég gyakori poszt-COVID tünet" - magyarázta Anikó. Az ultrahang-vizsgálat szerencsére kimutatta, hogy csak egy ödémáról van szó, ám ez is jelentősen korlátozta a fiatal fertőzött mozgását. Akkor egy ideig jártak hozzá a nővérszolgálattól, hogy bekötözzék a lábát, és kompressziós harisnyát is kapott, ami segítette gyógyulását.
Anikó mindent összevetve úgy vélekedett, hogy a fia megfelelő kezelésben részesült, és a későbbiekben is mindent biztosított az egészségügyi rendszer ahhoz, hogy mielőbb felépüljön. "Az ügyeletes orvosok végig nagyon empatikusak voltak, még akkor is, ha az éjszaka közepén telefonáltam. Azóta már többször érdeklődtek a kórházból, hogy Alex jobban van-e már, tehát az itthoni gyógyulását is nyomon követték" - mondta. A beteg a hazatérésekor kapott egy inhalátort arra az esetre, ha esetleg ismét fulladni kezdene. Szakértő állított össze neki egy fehérje- és kalóriadús étrendet, hogy megerősödjön, a háziorvos pedig segített megrendelni a speciális proteinitalt. Emellett egy pszichológus segítségét is felajánlották, a súlyos betegeknek ugyanis gyakran lelkileg még nehezebb felépülniük, mint fizikailag. "Összességében minden nagyon gördülékenyen ment. Csak az a szomorú, hogy meg kellett várni az utolsó pillanatot, míg kórházba került" - fűzte hozzá Anikó.
"Elégedettek vagyunk azzal, ahogy kezelték a helyzetet"
Másik olvasónk, a Moszkvában élő B. Róbert októberben esett át a koronavírus-fertőzésen feleségével, Juliával együtt. A nőnek sokkal súlyosabb panaszai voltak, nehezebben vette a levegőt és néha fulladt is: kétoldali tüdőgyulladást állapítottak meg nála. Állapotát aztán hetekig szorosan nyomon követték, naponta 3 különböző orvos hívta fel, illetve 3 naponta vettek vért tőle. Róbert csak általánosabb tünetekkel, gyengeséggel és az úgynevezett agyi köddel küzdött, de őt is rendszeresen ellenőrizték. Elmondása szerint Moszkvában az enyhe és közepesen súlyos állapotú betegek otthon lábadoznak, az orvos azonban teljesen térítésmentesen kiviszi nekik a vírusellenes gyógyszereket, illetve néhány naponta videóhíváson keresztül beszélnek a páciensekkel, és ha bárkinek az állapota rosszabbodik, akkor beviszik a kórházba. Közben az úgynevezett karanténszoftverrel rendszeresen ellenőrzik, hogy otthon vannak-e. A házaspár 21 napot töltött házi karanténban.
"Elégedettek vagyunk azzal, ahogy kezelték a helyzetet, mert nem éreztük azt, hogy magunkra vagyunk hagyva, és tudtuk, hogy ha valami nagy gond lenne, akkor azonnal segítenek" - fogalmazott a férfi. Kiemelte azonban, hogy az elmondottak csak Moszkvára igazak, ismerőseik és családtagjaik tapasztalatai szerint azonban a többi országrészben nem feltétlenül megy ennyire gördülékenyen az otthoni karanténban lévő betegek ellátása.
A férfi kitért arra is, hogy ő és felesége is beoltottként fertőződött meg - egyikük Pfizert, másikuk Szputnyikot kapott. "Ebből én nem vonnék le messzemenő következtetéseket, úgyis mindig csak arról hallunk, hogy hányan lettek betegek, arról viszont nem, hogy hány embernél előzte meg az oltás a betegséget. Mi továbbra is bízunk az oltásokban" - tette hozzá. Az orvosok azt mondták nekik, hogy az országban viszonylag sok az oltott beteg, de az ő állapotuk közel sem olyan súlyos, mint az oltatlan fertőzötteké.
"Az omikron sem a barátunk. Az idősekben, a súlyos immunhiányosokban, daganatosokban, tüdőbetegekben, vesebetegekben képes súlyos megbetegedést okozni, pláne, ha nem oltottak. A rizikócsoportok ugyanazok" - hívta fel a figyelmet a hazai szakértő.
