A humán papillómavírusnak (HPV) legalább 200 altípusa ismert, és ezek némelyike különböző kellemetlenségeket, így például intim szemölcsöket, de akár súlyos betegségeket - rákos elváltozásokat - is okozhat. Az évente diagnosztizált mintegy 33 ezer európai méhnyakrákos eset legalább 70 százalékáért a HPV-fertőzés tehető felelőssé, és csak Magyarországon évente 500 nő hal meg emiatt. A HPV-fertőzöttség ténye azonban a kórokozó számtalan változata miatt nem feltétlenül jelenti azt, hogy rákosak vagyunk (vagy leszünk).
A HPV-fertőzés igen gyakorinak számít: nagyjából az emberek 80 százalékát érinti valamikor életük során. Az esetek túlnyomó többségét azonban az alacsony kockázatú vírusváltozatok okozta fertőzések teszik ki. Ráadásul megközelítőleg 80-90 százalék az esély van arra, hogy immunrendszerünk nagyjából egy év alatt leküzdi a fertőzést, így a kórokozó eltűnik a szervezetből. Az esetek fennmaradó 10-20 százaléka azonban a fertőzöttség tartós fennállásával, emiatt pedig potenciálisan kóros sejtburjánzás elindulásával jár.
Fontos tudni továbbá, hogy egyértelműen észrevehető tüneteket, például a nemi szervek és a végbélnyílás környékén megjelenő szemölcsöket, vagy más bőrelváltozásokat csak az alacsony kockázatot jelentő vírusváltozatok idéznek elő. Ezzel szemben a rák rizikóját is magában hordozó, veszélyesebb variánsok akár évekig rejtőzködhetnek, és észrevétlenül is elindíthatják a kóros folyamatokat.
Mit tegyünk, ha pozitív lett a HPV-szűrés eredménye?
Az első és talán a legfontosabb teendőnk, hogy ne essünk pánikba, hanem próbáljuk meg higgadtan és körültekintően kezelni a kialakult helyzetet. Jegyezzük meg: a pozitív eredmény még nem egyenlő a halálos ítélettel, még akkor sem, ha a magas kockázatú vírusvariánsok valamelyikét kaptuk el. Koncentráljunk inkább arra, hogy minél előbb megszabaduljunk a kórokozótól.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Immunrendszerünknek óriási szerepe van abban, hogy szervezetünk hatékonyan megküzdhessen a HPV-fertőzéssel, illetve hogy csökkenjen a szövetekben, például a méhnyak hámszövetében bekövetkező elváltozások kockázata. Éppen ezért a legtöbb, amit tehetünk, ha mindent elkövetünk szervezetünk védekező módba állításáért. Ennek egyik kulcsa az optimális egészségi állapot megőrzése, beleértve a hüvelyflóra természetes egyensúlyának fenntartását. Fontos szerepet játszik továbbá a változatos és kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres testmozgás, továbbá a dohányzás és az alkoholfogyasztás mellőzése.
Azt pedig talán mondanunk sem kell, hogy már az első lépésnél érdemes bevonni egy vagy több szakembert is a HPV elleni harcba. Ilyenkor ugyanis nagyon fontos, hogy ne hasraütés-szerűen választott megoldásokkal kísérletezzünk, hanem az orvos(ok) ajánlásai szerint járjunk el.
Ezeket se felejtsük el
Pozitív HPV-szűrés esetén természetesen citológiai szűrésre is szükség van, hogy egyértelműen kizárható legyen a rákmegelőző állapot vagy a kóros elváltozás. Amennyiben kóros sejteket nem találtak, akkor valamennyire megnyugodhatunk, a megelőzési tervünket azonban ettől függetlenül érdemes követni.
Ne vegyük félvállról a rendszeres vizsgálatokat sem: legalább évente ajánlott részt venni szűrővizsgálaton, bizonyos kockázati tényezők fennállása esetén azonban ennél gyakoribb ellenőrzést is indokoltnak tarthat az orvosunk. Ugyanis minél szorosabb a nyomon követés, annál nagyobb eséllyel kapjuk meg időben a szükségessé váló kezelést.
