Az öt érzékszerv ( látás , hallás , szaglás , ízlelés és tapintás ) elképzelése az ókori görögökig, Arisztotelészig nyúlik vissza. Azonban már az is vitára adhat okot, hogy mi pontosan az érzékszerv meghatározása. Ha ugyanis úgy fogjuk fel, hogy az érzékszerv olyan dolog, melynek segítségével az agyunk információkat gyűjthet a külvilágról, ötnél jóval több érzékszervet határozhatunk meg.
Érzékszervnek minősül például az a tulajdonságunk, mellyel képesek vagyunk meghatározni a testünk pozícióját a térben, illetve az, ahogyan ehhez viszonyítani tudunk. Ezért vagyunk képesek csukott szemmel is megérinteni a bal ujjunkkal a jobb könyökünket. Ennek a tulajdonságnak a hátterében többek között azok a receptorok állnak, melyek az izmaink hosszáról és feszességéről küldenek információt az agyunknak.
A szervezetünk szintén képes meghatározni azt, hogy a pozíciónk hogyan változik a gravitációhoz képest. Az ezért felelős szervünk a fülünkben található egyensúlyozó rendszer. Ennek segítségével vagyunk képesek meghatározni a gyorsulásunkat is a térben.
Több érzékszervünk küld üzeneteket az agynak a szervezetünk belső állapotáról, példásul a szomjúságról, éhségről, fájdalomról, vagy éppen arról, hogy ki kell ürítenünk a hólyagunkat. Kevésbé "látványos", de legalább olyan fontos érzékszervnek tekinthetőek többek között azok a receptorok, melyek például a vérnyomást, a beleinken lévő gáz mennyiségét vagy a légzésszámot figyelik.
Az egyik legérdekesebb, de receptorhoz vagy külön szervhez nem köthető érzékelés az, mely az idővel kapcsolatos. Az agyunk ugyanis képes érzékelni az idő múlását, és ezen keresztül befolyásolni a cirkadián ritmust - ennek a "belső órának" a segítségével vagyunk képesek igazodni az évszakok, vagy éppen a nappal és az éjszaka változásaihoz.