A halláskárosodásoknak két alapvető formáját különböztetjük meg: a vezetéses hallászavart, mely a külső-és középfül meghibásodása miatt alakul ki, és az érzékszervi-idegi halláskárosodást, melynek oka a belső fül, azon belül a csiga (cochlea), illetve az agy felé haladó hallóideg károsodása. Az érzékszervi-idegi halláskárosodás lehet veleszületett, azaz már az anyaméhen belül, esetleg a szülés során kialakuló, vagy szerzett elváltozás. Az esetek 90 százalékában azonban a természetes öregedési folyamat a hallásvesztés oka.
Korral jár, hogy a csigában található szőrszerű nyúlványokkal bíró hallósejtek elkezdenek pusztulni. Márpedig őket a szervezet nem képes pótolni, így minél kevesebb van, annál rosszabbul hallunk. A csiga működésének leírója, Békésy György szerint valószínűleg a csiga falának rugalmassága is csökken, ami miatt a magasabb hangtartományokat egyre kevésbe leszünk képesek érzékelni, ahogy telik az idő. 50 év felett az emberek többsége már nem érzékeli a 8000 Hz feletti hangtartományokat, míg 70 éves korban az érzékelt hangfrekvenciák felső határértéke kb. 6000 Hz, ami már a normál beszéd tartományán belül van. A hallásvesztés ebben az esetben maradandó, és általában mindkét fület érinti.
Természetesen az öregedésen kívül más okai is lehetnek az érzékszervi-idegi halláskárosodásnak.
- Rendkívül hangos zaj (pl. robbanás) vagy mechanikai traumák (fejsérülések) esetén az orvosok szteroidokkal próbálják csökkenteni a belső fül szöveteinek duzzanatát, és megmenteni a hallósejteket pusztulástól. Súlyosabb esetben kiszakad a kerek ablak membránja és a belső fül folyadéktartalma is elszivároghat: ilyenkor csak sebészeti megoldásoktól várhatunk valamennyi segítséget.
- Vírusfertőzés lehet oka a hirtelen, egyik napról a másikra jelentkező hallásvesztésnek, mely sürgős gyógyszeres kezelést igényel.
- Autoimmun reakció is lehet az idegi halláskárosodás oka. Ilyenkor az immunrendszer a belső fül struktúrái ellen fordul, idegen részekként kezelve azokat.
- A Méniére-kór idegi hallásvesztéssel, fülcsengéssel és szédüléssel jár. Csökkentett nátriummennyiséget tartalmazó diétával, diuretikumokkal és szteroidokkal valamennyire kordában tartható, de az általa okozott örökös szédülést sokszor csak sebészeti módszerekkel lehet kezelni.
- A központi idegrendszert károsító betegségek, például a sclerosis multiplex okozhatják a hallásért felelős agyi területek zavarát: az eredeti betegség kezelésével ez a probléma is javulni fog.
- Bizonyos gyógyszerek, illetve a dohányzás (azaz a nikotin) hozzájárulhatnak a hallásvesztéshez, ill. halláscsökkenéshez.
- Amennyiben egy daganat növekszik a hallóideg vagy a belső fül közelében, fontosabb a tumor eltávolítása, mint a hallás teljes épségének megőrzése, így gyakran ezek a belső struktúrák az életmentő műtét áldozatául eshetnek. Ideális esetben, ha kicsi a daganat, a hallási képességek egy részét meg tudják őrizni a sebészek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egyéb okok lehetnek még a teljesség igénye nélkül:
- Magasvérnyomás-betegség
- Cukorbetegség
- Érellátási zavar
- Tartós zajártalom
- Fejsérülés
- Öröklődő genetikai problémák
Egyszerűbb a probléma megelőzése, mint kezelése, ezért tartsunk be néhány szabályt. Ha olyan helyen tartózkodunk, ahol az átlag utcazajnál nagyobb a zajszint, például építkezésen, koncerten, gyárban stb., használjunk füldugót. Ha meg tudjuk tenni, távolodjunk el az éles zajok forrásától vagy akár fogjuk be a fülünket.
Ez is érdekelhet
Az idegi hallásvesztés a leggyakrabban előforduló halláscsökkenés. A hallásélmény megfelelő hallókészülékkel azonban jelentősen javítható.
Legjobban: