Csak Németországban 3-4 millió embert érint a fülzúgás. Állandó zajokat, zúgást, sípolást, morajlást hallanak. Ennek azonban más következményei is vannak: az érintettek nehezen tudnak koncentrálni. Alvászavarban szenvednek, a stressz vagy a depresszió tüneteit mutatják, esetleg más pszichikai problémával küszködnek. Ugyanakkor a stressz, a túlzott munkavégzés, a zavaró hanghatásokat kiolthatja a páciensekben, vagy erősítheti is.
A dolog egyik legproblémásabb része, hogy ezek a zajok valójában nem is léteznek: fantomhangokról van szó, amit az érintettek agya produkál. Az agy ezzel próbálja kompenzálni a kieső hallási frekvenciákat, amikor például (hirtelen) halláscsökkenés következik be és bizonyos hallósejtek károsodnak a fülben. Ez ahhoz hasonló jelenség, amikor egy hangmérnök túl magasra teker egy kapcsolót, hogy a rossz "vételt" kiegyenlítse, de ezzel éppen ellenkező hatást ér el, és csak éles sípolást hallunk.
Az Illinoisi Egyetem nyelvi és halláskutatója, Fatima Husain szerint ha valaki állandó, idegi alapú zúgást hall, amit nem tud kontrollálni, annak érzelmi következményei is vannak. Úttörő jellegű kutatásuk során azt vizsgálták meg, hogy miként dolgozzák fel az érzelmeket az érintettek. Az ilyen agyi folyamatokat eddig nemigen vizsgálták mások.
A tudósok három csoportban vizsgálódtak: az elsőt rendesen halló emberek alkották, akiknek nincs fülzúgásuk. A másodikat tinnituszban szenvedők, a harmadikat pedig olyan halláskárosultak, akiknek nincs tinnituszuk.
A kutatásban résztvevők különféle hangokat hallhattak: érzelmileg semlegeseket (mint például egy szénsavas üdítő kinyitásakor keletkezett zaj), illetve pozitív és negatív érzelmeket kiváltó hangokat (gyereksírást vagy gyerekkacajt).
A résztvevőknek ezután be kellett sorolniuk a zajokat a három kategóriába. Közben a tudósok az agyi aktivitást mérték a kísérleti alanyokban. Ehhez funkcionális mágnes-rezonanciás tomográfot (fMRT) használtak. Így megállapították, hogy mely agyi területek reagáltak erősebben.
A különböző csoportoknál máshogy alakultak az eredmények. Az egészséges tesztalanyok a várakozásnak megfelelően az amygdalájukat aktivizálták. Ez az agyterület felel az alapvető érzelmeinkért: félelem, izgatottság, öröm. A tinnitusz-pácienseknél viszont ez a reakció gyengébb volt. Meglepő módon azonban náluk két másik agyi terület volt aktívabb: a parahippocampus és az insula. (Ezek a normál résztvevőknél nem voltak aktívak.)
Mindez meglepte a kutatókat, akik most arra mutatnak rá, hogy a fülzúgással élők agya átstrukturálja a zajokat. Az állandóan erre panaszkodóknál az amygdala érzékenységét "leszabályozza" az agy, így nem vezet állandó negatív érzéshez a zúgás. A külső emocionális hatásokat pedig az agy más területei kezdik feldolgozni. A kutatók szerint eredményeik hozzájárulhatnak a fülzúgás eredményesebb kezeléséhez, és a jövőben talán megkönnyíthetik a jelenséggel való együttélést is.