Ahhoz, hogy a szervi betegségeket a szakember eredményesen fel tudja mérni, három tényezőt kell szem előtt tartania: a beteg által ismertetett panaszokra, az alapos kivizsgálásra és a laboratóriumi adatok gondos értékelésére, köztük a széklet vizsgálatára és a vérvétel eredményeire kell koncentrálnia. Az IBS-nek (irritábilis bél szindróma) nincsenek specifikus tünetei, ezért a diagnózist kizárásos alapon állítják fel.
A kórtörténettől a diagnózisig
Ha az érintett megjelenik a gasztroenterológusnál, a kórtörténet felvétele az első, ezért a betegnek érdemes előre készülnie és összegyűjtenie a legfontosabb emlékeit, gondolatait a panaszokkal kapcsolatban. Az orvos megpróbálja tisztázni a hasi fájdalom eredetét, jellegét és intenzitását, és számos kérdést tesz fel a székletürítési szokásokról, a hasi panaszok és bizonyos élethelyzetek (pl. stressz , szorongás) kapcsolatáról.
A fizikális vizsgálat kiegészíti a fentieket, segítségével még pontosabban lokalizálható a fájdalom helye, jellege és az esetleges kóros hasi eltérések is kitapinthatók. Ide soroljuk az ujjal végzett végbélvizsgálatot is.
A laboratóriumi vizsgálatok - így a vérvétel és a széklet vizsgálata - alátámaszthatják a működészavar diagnózisát. A vérvétel során kiemelt figyelmet kap a vérsejtsüllyedés, illetve a fehérvérsejtek és vörösvértestek "jellemzői". A süllyedés és a megemelkedett fehérvérsejtszám ugyanis arra utalhat, hogy valahol gyulladás áll fenn a szervezetben (ilyenkor lokalizálni kell ennek helyét és jellegét), míg a vörösvérsejtek számának csökkenése vérvesztésre, vérszegénységre hívhatja fel a figyelmet - ez utóbbi eredetét is tanácsos tisztázni.
Az orvos elrendelheti a cöliákia (lisztérzékenység) vizsgálatát is a vérvétel során, hiszen a gabonafehérjével szembeni érzékenység az IBS-hez hasonlóan emésztési panaszokkal jár, azaz érdemes kizárni a lehető legpontosabb diagnózis érdekében.
Ez is érdekelhet
A szervi eltérést ki kell zárni
A szervi eltérések kizárására ugyancsak szükség van: további laborvizsgálatokra (pajzsmirigyműködés, gyulladás, fertőzés, vérszegénység), hasi ultrahangvizsgálatra, szigmoidoszkópiára, kolonoszkópiára, a vastagbél speciális CT-vizsgálatára és kontrasztos röntgenvizsgálatra is sor kerülhet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- Kolonoszkópia (vastagbéltükrözés): kellemetlen, 10-20 perces vizsgálat, amit bódításban vagy altatásban végeznek. Egy 160 centiméter hosszú, hajlékony eszközt (kolonoszkóp) vezetnek be a vizsgálat során a végbélnyíláson át a vastagbélbe, és így nézi át a szakember a vastagbél egészét, illetve szövetmintát is vehet, mely gyulladásos bélbetegség gyanúja esetén elengedhetetlen.
- Szigmoidoszkópia: a vastagbél "részleges" tükrözése kolonoszkóp segítségével.
- Kontrasztanyagos röntgenvizsgálat: béltisztítást követően a páciens egy kontrasztanyagos beöntést kap ― ezzel "rajzolják ki" a vastagbeleket, melynek során az esetleges durva eltérések jól láthatóvá válnak.
- A vastagbél speciális CT-vizsgálata (virtuális kolonoszkópia): a vastagbél modern, pontos és kevésbé kellemetlen vizsgálata, mely előtt a beleket hashajtóval kitisztítják, illetve bizonyos időközönként folyékony röntgenkontrasztanyagot itatnak a pácienssel (szükség esetén vénásan juttatják be). Ez után egy beöntőcsövön keresztül levegőt juttatnak a bélbe. A betegnek háton fekve jeleznie kell, ha kellemetlen érzést tapasztal. A CT- vizsgálat 15 másodpercig tart felvételenként, addig a lélegzetet is vissza kell tartani.
Legjobban: