„Amit a legtöbben nem tudnak, hogy általában véve a nők erősebb immunválasszal reagálnak a fertőzésekre, mint a férfiak” – mutat rá a The Conversation oldalán megjelent közös cikkében Helen McGettrick és Asif Iqbal, a Birminghami Egyetem immunológus kutatói. Mint írják, a férfiak éppen ezért fogékonyabbak olyan fertőzésekre, mint a HIV, a hepatitisz B és a malária. Emellett súlyosabbak lehetnek a tüneteik is, amit alátámaszt, hogy a feljegyzések szerint gyakrabban kerülnek kórházba a többi között hepatitisz B, tuberkulózis és gyomor-bélrendszeri fertőzések miatt egyaránt. Miközben mindez bizonyos szempontból pozitívum a nőkre nézve, egyben azt jelenti, hogy a nők körében magasabb a kockázat immunmediált krónikus betegségek kialakulására. Lássuk tehát, milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogy a két nem immunrendszere eltérő módon funkcionál.
Kromoszómák és hormonok
Kezdve az immunsejtek számától az immunrendszer aktiválódásának mértékéig az immunreakciók minden szintjén lehet különbségeket találni a nemek között. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy immunrendszerünk életünk során is folyamatosan fejlődik: tanul a múltbéli tapasztalatokból, illetve reagál az öregedéssel járó fiziológiai kihívásokra is. Végeredményben a nemek közötti eltérések már a születéstől fogva jelen vannak, majd a pubertáson és a felnőttkoron át időskorban is érzékelhetőek maradnak.
Mi állhat a háttérben? Nos, McGettrick és Iqbal elsőként az X kromoszóma szerepére mutat rá. Mint írják, a nőknek két X kromoszómája van, míg a férfiaknak egy X és egy Y kromoszómája. A legtöbb immunműködéssel összefüggő gént pedig éppen az X kromoszóma tartalmazza. Emellett mintegy 118 olyan gént vonultat fel, amelyek képesek meggátolni más gének kifejeződését, illetve megváltoztatni, ahogyan a fehérjék termelődnek a szervezetben, beleértve azokat is, amelyek nélkülözhetetlenek az immunitáshoz. Ezeket a gén- és fehérjeszabályozókat mikroRNS-ként ismerjük, amelyekből alig két gén található az Y kromoszómában.
Az X kromoszómában eleve több gén található, mint az Y kromoszómában – hozzávetőleg 900 az 55-tel szemben. Így aztán a női sejtek úgy fejlődtek ki, hogy képesek legyenek úgymond kikapcsolni az egyik X kromoszómájukat. Ez azonban nem olyan, mint leoltani este a villanyt a szobában. Sokkal inkább egy sötétítő lepelhez hasonlít. Valójában az elnyomott X kromoszóma génjeinek 15-25 százaléka is ki tud fejeződni a nők sejtjeiben, közte az immunrendszer működését befolyásoló gének is – volumenben jelentősen meghaladva a férfiak sejtjeiben zajló génkifejeződést. Összességében így a nők szervezete jellemzően gyorsabban kitessékeli magából a kórokozókat, mint a férfiaké.
A kromoszómák mellett legalább annyira fontos tényezőt képeznek a nemi hormonok is. A progeszteronról és a tesztoszteronról széles körben elterjedt tudományos nézet, hogy korlátozzák az immunreakciókat. Habár mindkét hormont termeli mindkét nem szervezete, a progeszteron nagyobb koncentrációban van jelen a változókor előtt a nők, mint a férfiak szervezetében, míg a tesztoszteron utóbbiaknál mutatható ki magasabb szinten. Az ösztrogén mint az egyik legfőbb női nemi hormon szerepe sokkal összetettebb. Habár általánosságban erősíti az immunválaszt, szintje nagyon változó mind a menstruációs ciklus során, mind a kor előrehaladtával. Terhesség idején magas, a menopauzát követően pedig lecsökken.
Részben ezek a genetikai és hormonális tényezők magyarázzák, hogy a várandósság idején és az azt követő években a nők immunrendszere erősebben reagál a külső tényezők támasztotta kihívásokra, mint amilyen például egy fertőzés. Evolúciós szempontból ennek előnye, hogy védelmet nyújt a nők és magzatuk számára, majd a szülés után is javítja az anya túlélési esélyeit a gyermeknevelés évei alatt, végeredményben biztosítva a populáció túlélését is. Hasonló megfigyelhető egyébként más fajoknál is, köztük rovaroknál, gyíkoknál, madaraknál és emlősöknél.
Az erős immunrendszer sem mindig előnyös
A nők erőteljes fertőzésekkel szembeni immunválaszának is megvan azonban az ára. Magában hordozza ugyanis bizonyos betegségek kialakulásának fokozott kockázatát, valamint fertőzések után elhúzódó panaszok veszélyét.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Becslések szerint az immunmediált gyulladásos betegségek 75-80 százaléka nőket érint. E körbe tartozik a többi között a szklerózis multiplex, a reumatoid artritisz, a lupusz, a Sjögren-szindróma és olyan pajzsmirigyzavarok, mint a Graves-Basedow-kór. E betegségek közös pontja, hogy az immunrendszer támadást indít valami ellen, amelyet behatolónak vél. Csakhogy ez nem minden esetben idegen anyag, mert előfordul, hogy a szervezet védelmi rendszere tévedésből valamely saját sejtcsoportja vagy szövete ellen lép fel. Mindez hosszú távon súlyos szövetkárosodást, fájdalmat és egyéb szövődményeket okoz.
Ezenkívül a nők fogékonyabbak a fertőzések lezajlása után hátramaradó, elhúzódó immunválaszra is. Epstein-Barr-vírus okozta fertőzés vagy Lyme-kór után például krónikus fáradtság szindróma alakulhat ki náluk, amelyről szintén ismert, hogy gyakrabban jelenik meg nőknél, mint férfiaknál. Egyszersmind ez lehet a magyarázat arra is, hogy miért alakul ki magasabb arányban hosszú COVID a fiatal nőknél az új típusú koronavírus-fertőzés szövődményeként. Egy kutatás autoantitesteket is kimutatott hosszú COVID-dal küzdő betegek testében, ami arra utal, hogy az állapot talán autoimmun betegség. Ezzel is egybevág, hogy a nők ugye fogékonyabbak az autoimmun zavarokra. Mindazonáltal a hosszú COVID pontos okai egyelőre nem tisztázottak pontosan, ahogy az sem, hogy a nők miért lehetnek nagyobb veszélyben.
Végezetül egy jó hír: a nők általában jobban reagálnak a védőoltásokra, azaz erősebb immunválasz alakul ki bennük a vakcinák hatására, szervezetük több antitestet termel, mint a férfiaké. Ezt influenza, kanyaró, mumpsz, rózsahimlő, hepatitisz A és B esetén is kimutatták már. Olyan tanulmány is született, amely szerint a nők immunrendszere fél dózis influenzaoltás hatására is ugyanannyi antitestet állított el, mint a férfiaké egy teljes dózis után. Érdemes azonban megemlíteni, hogy ez a különbség a kor előrehaladtával egyre csökken a két nem között, különösen a menopauza után.
