Kiütések, láz, agyvelőgyulladás, legsúlyosabb esetben pedig a beteg elhalálozása - a Romániában tomboló járvány kapcsán alighanem Európa-szerte ismerősen csengenek az embereknek a kanyaró tünetei . Ezt a betegséget egy vírus idézi elő, és bár korábban Magyarországon is egyike volt a leggyakoribb gyermekkori fertőző betegségeknek, mára szinte teljesen eltűnt. De vajon minek köszönhető a kedvező változás, és miért nem beszélhetünk hasonlóról Romániában? A választ az immunológiai memóriában kell keresni.
Védettség a fertőzések ellen
Maga az immunrendszer különböző sejtekből és ellenanyagokból áll, amelyek - a vérerekkel és a nyirokerekkel - az egész testet behálózva igyekszenek felismerni és megsemmisíteni a szervezet számára idegen anyagokat, így a különféle kórokozókat. Ha tehát egy vírus vagy baktérium behatol a szervezetbe, akkor beindít egy immunválaszt, amellyel - optimális esetben - meg is kezdődik a gyógyulás folyamata. Ez történik akkor is például, amikor megfázunk: leggyakrabban rhinovírusok fertőznek meg minket, az immunsejtek azonban összehangolt támadással előbb-utóbb feladásra kényszerítik az eleinte elszaporodó betolakodókat, így számunkra már nem marad más feladat, mint a harc hevében fellépő kellemetlen tünetek enyhítése.
Mindez persze napokig tart, miközben a beteg úgy érzi magát, mintha csatatérré vált volna a szervezete - ami nem meglepő, lévén, hogy valóban ez az igazság. Öröm az ürömben viszont, hogy nem kell feltétlenül újra és újra megtörténnie, valahányszor megfertőződünk. Az említett immunsejtek közé tartozó B-sejtek és T-sejtek egy része ugyanis a védekezés során nem a kórokozók elleni fellépéssel van elfoglalva. Ezek feladata inkább, hogy megjegyezzék a támadót, majd igyekszenek minél tovább fennmaradni a szervezetben, miközben az érintett antigént felismerő receptort hordozzák magukon.
Ami az emlékezőképességet illeti, két részre oszthatjuk az immunvédekezést: veleszületett, úgynevezett nem specifikus immunitásra, illetve tanult, avagy adaptív immunitásra. Előbbire jellemző, hogy sokféle idegen anyagra képes reagálni, de csupán alacsony hatékonysággal, míg utóbbi csak egy vagy legfeljebb néhány kórokozó ellen aktiválódik, azokra viszont elsöprő erővel csap le, lényegében teljes védettséget biztosítva. A két mechanizmus persze nem különül el élesen egymástól, hanem szorosan együttműködve fejti ki hatását.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Végeredményben a szervezet minden olyan kórokozó ellen magabiztosan tud fellépni, amelyet korábban legyőzött. Így akit egyszer már megfertőzött a kanyaró, a mononukleózis , a mumpsz, vagy éppen a bárányhimlő vírusa , általában egy életre megszabadul a megbetegedés veszélyétől. Ugyanakkor az influenzának és a megfázásnak nem tudunk búcsút inteni, mivel ezeket nem egyetlen vírus okozza, hanem többféle típus. Más kórokozók pedig különböző trükköket vetnek be, hogy kicselezzék az immunrendszert. Jó példa erre az ajakherpesz vírusa, amely az idegdúcokba visszahúzódva várja a kedvező alkalmat a reaktiválódásra, míg az AIDS-ért felelős humán immunhiány vírus (HIV) felveszi a kesztyűt, és célzottan a T-sejtekre támadva megbénítja a test védekezőrendszerét.
Mesterségesen előidézett védettség
Hiába szerezhetünk általa védettséget, fertőző betegséget elkapni jobb esetben csak kellemetlen, rosszabb esetben kifejezetten veszélyes. A védőoltások viszont segítenek a helyzeten. Ezek között megkülönböztetünk passzív és aktív oltásokat. Előbbiek egy-egy kórokozó antigénjei ellen juttatnak a szervezetbe immunszérumot, ám ennek hatása csupán rövid távú. Hatékonyabb viszont az aktív védőoltás, amikor a vakcinák ártalmatlanított kórokozókat vagy az antigénjüket tartalmazzák, így a szervezetben a fertőzés veszélye nélkül is kialakulhat elsődleges immunitás. Ehhez persze időre van szükség, ezért egy veszélyeztetett vagy beteg páciens számára bizonyos esetekben előnyösebb lehet a passzív immunizálás.
Végezetül visszatérve a kanyaróra : míg a magyar emberek körében elég magas az átoltottsági arány, hogy ne alakulhassanak ki járványok, Romániában csak 86 százalékos ez a mutató az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által minimálisan javasolt 95 százalékhoz képest. Emiatt déli szomszédunknál nagyon sok gyermek nem jutott védettséghez, és alig másfél év alatt közel tízezer kanyarós megbetegedést regisztráltak, több mint harminc esetben pedig végzetesnek bizonyult a fertőzés.
