Korábban még a szakorvosok is azt gondolták, hogy az inkontinencia kialakulása csupán a véletlenek szerencsétlen együttállásának következménye, és mint ilyen, nem megelőzhető. Ahogy egyre jobban megismerték ezt a problémát, úgy derült egyre több fény arra, hogy igenis vannak bizonyos tényezők, amelyek közvetlenül összekapcsolhatók a vizelettartás képességének elvesztésével. Mára egész pontosan behatárolhatóvá vált néhány, ám ezek még mindig nem biztos, hogy minden részletre, minden egyéni problémára választ adnak. Nézzük, milyen élethelyzetek veszélyeztetik legjobban a kontinenciánkat!
Röppenő évek, csöppenő cseppek?
Az inkontinencia kialakulása korábban a nemen kívül szinte csak az életkorral mutatott szoros összefüggést. Az idősebb korba érőknél előbb-utóbb megfigyelhetővé vált, hogy már nem képesek teljes mértékben tartani a vizeletüket . A szervezet fáradása könnyen megfigyelhetővé vált a többi szerv, szervrendszer szintjén is, tehát nem is csodálkozott ezen senki sem, betudták a korral járó problémák sorába. Ám az utóbbi évtizedekben egyre korábbra tolódott az inkontinencia megjelenésének átlagos ideje, sőt, sok húszas éveiben járó páciens is felkereste orvosát inkontinenciára panaszkodva. Felmerül a kérdés, biztos-e, hogy a kor elősegíti a kontinencia elvesztését?
Az idősebb korosztályt gyakrabban érintheti az inkontinencia A válasz határozott igen. A fiatal korban megjelenő inkontinenciák általában más típusúak, és szinte mindig találni mögöttük konkrét okot. Az idősebb korban tapasztalható vizeletvesztés hátterében egyértelműen a szervezet öregedése, közelebbről a medencefenék izmainak és szalagjainak meggyengülése, megereszkedése áll. Az emelkedő átlagéletkor miatt gyakrabban bukkannak fel olyan betegségek is, amelyek inkontinenciát okoznak. Ilyen például a cukorbetegség , az agyvérzés illetve a férfiak prosztata-megnagyobbodása.
Szerencsére ma már ritka azon hölgyek köre, akik ne érnék meg a menopauza időszakát, és az ilyenkor bekövetkező hormonális változások szintén elősegítik az inkontinencia kialakulását. Az életkor előrehaladtával tehát egyre nő az esélyünk a kontinencia elvesztésére, hacsak nem teszünk ellene valamit! Ön ismeri már például a gátizom-tornát?
Csöpp-ségek
Egy baba érkezése, egy pár családdá válása mindig örömteli esemény. Ám a terhesség szintén elősegíti a kontinencia elvesztését, és minden egyes terhességgel csak nő az esély arra, hogy szembe kell találkoznunk a "rettegett cseppekkel". Nyilván ez nem árnyékolhatja be az örömöt, de nem is lesz ok az aggodalomra, ha odafigyelünk a megelőzésére!
A várandós hölgyek körében gyakori jelenség a vizelet-inkontinencia, amivel még a szülés után is gyakran találkozhatnak. Manapság megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy minden második hölgy tapasztalt már ilyet. Öröm az ürömben, hogy a jelenség többnyire csak átmeneti, és a szövődményektől mentes szülés után leggyakrabban csak egy rossz emlék marad. Ha nem, néhány könnyed gátizomtorna-gyakorlattal rövid idő alatt lehet segíteni a helyzeten.
S hogy minek "köszönhetjük" a terhesség alatti inkontinenciát? A várandósság során természetese módon megváltozik a hasűri szervek helyzete, és a húgyhólyagra is nagyobb nyomás nehezedik. A szülési folyamat megindulásával a medence izmai megfeszülnek, méghozzá olyan mértékben, mint más esetekben sosem. Ez az extrém mértékű igénybevétel ellazítja a gátat, és gyengíti a medenceizmokat, extrém esetben a sérülésüket is okozhatja. Mindezek ugyan nem kerülhetők el, de az időben elkezdett gátizomtornával a kontinencia megőrizhető marad.
Betegségről betegségre
A kontinencia elvesztését okozhatja számos más, manapság gyakori vagy emelkedő tendenciát mutató betegség is. A túlfolyásos és a stressz-inkontinencia gyakoriságának növekedése mögött sokszor olyan betegség is állhat, amelyet elsőre nem is igazán hoznánk kapcsolatba a vizeletvesztéssel. Gondolta volna például, hogy a mozgáskorlátozottság is ezek között szerepel? De sorolhatnánk még: a csökkent szellemi képesség ( demencia ) vagy más, úgynevezett neurogén elváltozások szintén okozhatnak inkontinenciát. Ez utóbbi betegségek körébe tartozik a manapság gyakran kutatott Alzheimer- és Parkinson-kór, vagy éppen a sclerosis multiplex is. Az alapbetegségeken kívül még számos más okot találhatunk, amely a kontinencia elvesztéséhez vezethet. Székrekedés, húgyúti fertőzések, kisebb-nagyobb műtétek és egyes gyógyszerek mellékhatásai is szerepet játszhatnak abban, hogy egyre többen szenvednek a vizeletvesztés okozta problémáktól.
Tehát a kontinenciánkra számos veszély leselkedik. Ám az, hogy ki szembesül a kontinencia elvesztésével, azaz az inkontinenciával, magunkon is múlik. Az inkontinencia felé vezető út számos lehetőséget biztosít a visszafordulásra. Ugye Ön már felismeri, melyek ezek a pontok?