A pikkelysömör ( psoriasis ) igen gyakori betegség, a teljes lakosság 1,5-2 százalékánál fordul elő, míg valamilyen ízületi gyulladás az esetek 10-20 százalékéban alakul ki. Az AP/PsA összességében mindkét nemnél egyforma gyakorisággal okoz panaszokat, azzal a különbséggel, hogy a gerincet érintő formája a férfiakra, míg a kezek vagy a lábak kisízületeinek gyulladásával járó formája inkább a nőkre jellemző.
Immungondok állnak a háttérben
Az arthritis psoriatica alapvetően az immunrendszer működésének zavara miatt alakul ki. Mind a bőr, mind az ízületi tünetekre egyaránt érvényes, hogy a betegségre genetikailag fogékony embereknél valamilyen külső tényező váltja ki az immunrendszer hibás működését, ezzel együtt tehát a betegséget is. Ilyen ok lehet például egy fertőzés, az elhízás, a dohányzás, a nem megfelelő életmód, a stressz, valamint egyes gyógyszerek és vegyszerek.
Jellegzetes a családi halmozódás is. Ha a családban valakinek pikkelysömöre vagy AP/PsA-ja van, az elsőfokú rokonoknál valószínű ezen betegségek kialakulása.
Gyakran előforduló szimptómák
Az ízületi gyulladás öt jellegzetes tünetben ölthet formát.
- A betegek nagyobb részénél a reumatoid arthritishez hasonló, a kéz és a láb kisízületeit (ujjakat) érintő sokízületi gyulladás alakul ki,
- ritkább a csak néhány, döntően az alsó végtagi nagyízületeket (térd, boka) érintő (oligoartikuláris) típus, illetve
- az elsősorban a kézujjak utolsó (köröm-) perceinek gyulladása, ez utóbbi forma általában a körmök pikkelysömörös érintettségével jár együtt, és gyakran - tévesen - a köröm gombás fertőzésének tartják.
- Néhány százalékban jelentkezik, elsősorban férfiakban a keresztcsont és a csípőcsont közötti ízület, valamint a háti-ágyéki gerinc gyulladása, mely jellegzetes éjszakai derékfájdalmat okoz, illetve
- a súlyos ízületi károsodásokkal, időnként az ujjperccsontok részleges vagy teljes felszívódásával járó, úgynevezett mutiláló forma.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az egyes altípusok sok esetben nem önállóan, hanem egymással kombinálódva, átfedve is előfordulhatnak. A betegség igen jellegzetes tünete az inak, szalagok tapadási helyeinek gyulladása, amely az inak, ínhüvelyek, az ízületek körüli lágyrészek, a csigolyák közötti szalagok fájdalmas gyulladásával jár.
Gyakran fordul elő ez a sarokcsonton, az Achilles-ín tapadási pontján - a beteg esetleg hiheti mozgásból adódó túlterhelés vagy sérülés következményének, ám a röntgenen a legtöbb esetben nem látszik betegségre utaló elváltozás.
Amikor már érdemes gyanút fogni
Nagyon fontos, hogy vannak olyan jellegzetes panaszok és tünetek, amelyek jelentkezésekor gondolnunk kell AP/PsA fennállására. Ezek a következők:
- A tartós, legalább 3 hónapja fennálló, leginkább az éjszakai-hajnali órákban jelentkező, bemozgatásra enyhülő derékfájdalom, főleg ha fiatalkorban (40 éves kor előtt) jelentkezik - ezek a tünetek jelzik, hogy afájdalomnem kopásos eredetű, hanem gyulladás okozza.
- A kéz utolsó percein vagy az alsó végtagokon aszimmetrikusan (csak egyik lábon vagy kézen) jelentkező ízületi gyulladás.
- Az ínak, szalagok tapadási helyein (Achilles-ínon, bordákon, a csípő vagy váll körüli részeken) terheléskor vagy nyomásra jelentkező fájdalom.
- A körmökön fellépő pikkelysömör.
- A kéz vagy a lábujjak egészében való duzzanata ("kolbászujj"), különösen akkor, ha az érintett ujj minden ízülete fájdalmas ("sugárirányú érintettség").
Az AP/PsA jellegzetesen társul egyéb, nem mozgásszervi szövődményekkel, mint a szív, a szívbillentyűk, a nagy erek, a bőr, a bélrendszer és a szem gyulladásos érintettsége.
A szem érintettsége különösen fontos, hiszen a krónikusan fennálló kezeletlen szivárványhártya-gyulladás (iritisz) akár látásvesztéssel is járhat. Nem elhanyagolható szempont, hogy mint minden krónikus gyulladásos kórképben, az AP-ban is fokozott az artériás érbetegségek gyakorisága, ami a koszorúér- vagy agyi érbetegség nagyobb kockázatával jár együtt. Emiatt mindenképpen ajánlott a dohányzás kerülése, az elhízott betegeknek pedig a testsúly csökkentése.
Ez is érdekelhet
Az AP/PsA krónikus gyulladásos betegség, melynek időben való felismerésével és megfelelő kezelésével megelőzhető az ízületek tartós károsodása. Bár a betegség alapvetően nem gyógyítható meg, a kezelés célja a teljes tünetmentesség. Ez a cél a betegséggel élők jelentős részében meg is valósítható.
