A pumpával a fiatalkori (1-es típusú) cukorbetegeknél megelőzhetőek a szövődmények. A hagyományos (injekciós) kezelés nem képes megfelelően stabilizálni az ilyen betegek vércukorszintjét, ezért húsz év után szemműtétekre, dialízisre, amputálásokra és bypassműtétekre van szükség. Természetesen csak azoknál, akik nem haltak bele a szívinfarktusba vagy a veseelégtelenségbe.
Jó, hogy foglalkoznak az inzulinpumpa témájával, de az eddigi írásokból - hozzáértés híján - kimaradt a lényeg. Ez pedig az, hogy miközben néhány forgalmazó közpénzekből meggazdagszik, számos rászoruló meghal, az állam pedig többszörösen ráfizet. Ez nem túlzás. Nézzük a tényeket.
Az inzulinpumpa használatának nem az a légyege, hogy nem kell szúrni, meg hogy kényelmes. Ez lényegtelen és nevetséges szempont. A lényeg az, hogy a pumpával a fiatalkori (1-es típusú) cukorbetegeknél megelőzhetőek a szövődmények. A hagyományos (injekciós) kezelés nem képes megfelelően stabilizálni az ilyen betegek vércukorszintjét, ezért húsz év után szemműtétekre, dialízisre, amputálásokra és bypassműtétekre van szükség. Természetesen csak azoknál, akik nem haltak bele a szívinfarktusba vagy a veseelégtelenségbe.
Hatalmas összeget megspórolhatna az OEP, ha a még szövődményekkel nem terhelt fiatalok megkapnák az inzulinpumpát. A hivatalos vélemény az, hogy a cukorbetegség a hagyományos módszerekkel is "szinten tartható", ezért csak az kap pumpát, akinek már szövődményei vannak. A valóság sajnos más. A fiatalkori diabétesz hagyományos eszközökkel nem tartható szövődménymentes állapotban.
A pumpa egy olyan készülék, amelynek reális értéke nem több háromszázezer forintnál. Két processzort és némi finommechanikát tartalmaz. Számos hasonló bonyolultságú műszer kerül ennyibe. Ezzel szemben az OEP egymillió forint körüli összeget fizet ki a forgalmazónak. Ennek jelentős része a magyar importőr haszna, más része a külföldi nagykereskedő árrése. Ha az OEP közvetlenül intézné a behozatalt, legalább háromszoros mennyiséget lehetne behozni ugyanannyi pénzből.
A jelenlegi rendszer hosszú távon nagyon drága. A szövődmények miatti munkaidő kiesés és azok rendkívül költséges kezelése (műtétek, dialízisek, stb.) sokkal többe kerülnek, mint a rászorulók pumpával való ellátása. A betegek életminőségét és életben maradási esélyeit, mint érvet nem is boncolgatom, mert úgy tűnik, hogy ez itt a legutolsó szempont.
(2007.06.01. 10:11)
Kovács D. István - Népszabadság
