A cukorbetegség "drámai" terjedése egyre nagyobb anyagi terhet ró a fejlett és fejlődő gazdaságokra egyaránt - áll az Economist Intelligence Unit (EIU) Londonban kiadott új felmérésében, amely szerint csak ennek a betegségnek és következményeinek a kezelési költségei az egyes országok GDP-értékének ma már százalékosan kimutatható hányadát emészti fel.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gazdaságelemző és előrejelző házának kimutatása szerint a diabétesz az elmúlt években a fejlett és a fejlődő térségben egyaránt az egyik legsúlyosabb egészségügyi problémává vált. Az 1990-es években a különböző becslések szerint 100-135 millió cukorbeteg élt világszerte; 2007-re szakértői felmérések alapján csak a 20-79 éves korosztályban 246 millióra nőtt az e betegségben szenvedők száma.
Ez azt jelenti, hogy e korcsoport teljes népességének 5,9 százaléka cukorbeteg, és 2025-re számuk várhatóan 380 millióra, arányuk a korcsoporton belül 7,1 százalékra duzzad, áll az EIU elemzésében. Az előrejelzés szerint a cukorbajt már nem lehet a gazdag országok betegségének tekinteni; a diabétesz-előfordulások 80 százaléka jelenleg a fejlődő térségre jut. Az előrejelzés szerint Európában az idei 53 millióról 2025-ig 64 millióra, Délkelet-Ázsiában viszont 47 millióról 80 millióra nő a cukorbetegek száma.
Az EIU öt országban - Kínában, Indiában, Dániában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban - vizsgálta meg a "diabétesz-járvány" gazdasági következményeit. Ebben az országcsoportban India gazdaságát terheli meg a legjobban a kór, amelynek kezelése az éves indiai GDP-érték 2,1 százalékát emészti fel.
Az Egyesült Államokban a hazai össztermék 1,2 százalékába kerül a cukorbaj kezelése - ez évente 134,8 milliárd dolláros költséget jelent, ami a teljes amerikai egészségügyi kiadások 6 százalékával egyenlő -, Dániában és Kínában egyaránt 0,6, Nagy-Britanniában 0,4 százalékot farag le a GDP-értékből a betegség. Az EIU összehasonlításként közli, hogy a brit kormány évente a GDP 0,35 százalékát fordítja külföldi gazdasági segélyekre.
A jelentés szerint e mind drágább betegség legolcsóbb megoldása a megelőzés lenne, de akár évtizedekbe is telhet a rossz étkezési és életmódbeli szokások visszafordításához szükséges társadalmi és kulturális változások meghonosítása.
