Bölcsek lakomája
Táplálékainkat, táplálkozási szokásainkat, táplálkozás-történészek kutatják az ókortól napjainkig. Tapasztalataikat az orvostudomány is hasznosítja, hiszen egészségi állapotunk és táplálkozási szokásaink között szoros az összefüggés.
Az ókori latin és görög írásokban rengeteg információt találunk a korabeli táplálékokról és táplálkozási szokásokról. Egyiptom száraz éghajlatának köszönhetően, régészeknek sikerült az ókorból származó ételmaradványokra bukkanniuk. Görögországi ásatásokon sokkal kevesebb tárgyi emlék került elő. A Földközi tenger vidék ókori lakóinak étrendje főként zöldségből és gyümölcsből állt. A tengerparton élők leggyakoribb étele a hal volt. Egyedülálló történeti forrás a Bölcsek lakomája című 15 kötetes, i. sz. 200 körül keletkezett mű. Írója, a görög Athenaeus, a mai Alexandriától délkeletre fekvő Naukratiszból származott. Írásában egy hosszadalmas lakomáról olvashatunk. A szokatlan lakomán a vendégek evés közben arról csevegnek, milyen minőségű és honnan származik az étel, amelyet fogyasztanak. Az étkezés valóságos ünnep az ínyenceknek, és minden résztvevő irodalmi idézetekkel támasztja alá érvelését. Athenaeus nevéhez ma közel 1500 szöveget kötnek, ezeknek azonban már csak alig 15 százaléka létezik. Ezek a művek arról tanúskodnak, miként készítették el az ételeket, hogyan fogyasztották el őket, és hogyan illeszkedett az evéshez kapcsolódó teljes szokásrendszer az akkori emberek mindennapjaiba. Louis Grivetti a Kaliforniai Egyetem (Davis) táplálkozás-történésze kutatásainak középpontjában is ez a mű áll.
Mit ettek az ókori olimpikonok?
A legkorábbi feljegyzések sajtban és gyümölcsben gazdag étrendet írnak elő az olimpikonoknak, ám ez az étrend az idők során egyre több és több húst tartalmazott. A műben szerepel a krotóni Milón, aki hat olimpián nyerte el a győztesnek kijáró koszorút. Az ókori olimpikonok általában a görög városállamok társadalmának felső rétegéből kerültek ki, hiszen csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, hogy gyermekeiket fehérjében gazdag hüvelyesekkel és húsokkal etessék. Utóbbiak márpedig elengedhetetlenek az izmok fejlesztéséhez. Hierapoliszi Teodórosz az atlétikai versenyekről írva, idézi Athenaeust: Krotóni Milón naponta kilenc kiló húst és ugyanannyi kenyeret evett meg, és három kancsó bort ivott. Olimpiában a vállára vett egy négyéves bikát, és körülhordozta a stadionban, majd felszeletelte az állatot és egymagában ette meg egy nap alatt.
Húsőrület
Francine Segan ételtörténész szerint az egyik ókori atléta több futóversenyt is megnyert, pedig csakis húst fogyasztott. A sportoló sikerei valóságos húsőrületet váltottak ki, hiszen a kor más diétái tiltották a kenyérfélék fogyasztását verseny előtt, és inkább szárított fügét javasoltak helyette. Segan egy korábbi kutatása kapcsán kezdett el az ókori étkezési szokásokkal foglalkozni. Mikor a reneszánsz konyháját kutatta, rájött, hogy abban az időben az ételekben is visszanyúltak a klasszikus korokhoz. Azon lepődött meg a legjobban, hány ma mindennapinak számító eledel származik az Újvilágból - például a kukorica, a csokoládé vagy a vanília. Érdekes, hogy a paradicsom ma a mediterrán konyha szerves része, pedig az ókor után jóval később honosodott meg ezen a vidéken.
Hol rontottuk el?
Magyarországon a II. világháború előtt az emberek - néhány ínséges esztendőtől eltekintve - jobban, de legalábbis bőségesebben táplálkoztak, mint A II. világháború után. Az első jelzések arra figyelmeztettek, hogy a középkorú népességben, főleg, de nem kizárólag a férfi populációban a halálozási viszonyok rosszabbodtak. A halálozási arány emelkedése nagyobbrészt a szív vagy az agy érrendszerében bekövetkezett katasztrófa, illetve rosszindulatú daganat következménye volt. Az ínség, a szűkösség után, a társadalom szinte teljes foglalkoztatottsága lényegében mindenkinek elég jövedelmet juttatott ahhoz, hogy régebben elképzelhetetlen mértékben fogyasszon. Az új fogyasztói kultúra az egész társadalomban általánossá vált.
Ez is érdekelhet
Az idősebbek, a magasabb iskolai végzettségűek, jobban tudtak védekezni a nemkívánatos mellékhatások ellen, a tapasztalatlan fiatalok, az alacsonyabb iskolai végzettségűek kevésbé. Olyan rétegek, nagyobbrészt iskolázatlan, vagy kevésbé iskolázott fiatalok jutottak állandó, számukra jelentős jövedelemhez, akik képtelenek voltak ezzel ésszerűen gazdálkodni. Védtelenek voltak a reklám, a média, a tömegkommunikáció nyomásával szemben, és a gyorsan jött pénzt gyorsan el is verték - többek között - cigarettára, italra és szükségtelenül magas kalória- és koleszterintartalmú élelmiszerekre, amelyekhez korábban nem jutottak hozzá, de most túl sokat fogyasztottak belőlük. A rendszeres testmozgás az iskolai évek után, már tizenéves korban elmaradt. Az egészségkárosító magatartásformák az esetek egy részében rögzültek, és kedvezőtlenül befolyásolták főleg a középső életszakasz megbetegedési és halálozási viszonyait. A közegészségügyi problémák új, ellentmondásos szociológiai jelenségek következményei voltak. A hagyományos étrend és hosszú ideig az "egyszer jóllakni" szindróma, a "béketábor" alkoholizmusa, az egészségtudatos magatartás hiánya és az abuzusokat (is) elnéző, összekacsintó etosz, valamint a megelőzés elhanyagolása lokális és társadalomfüggő sajátosságok.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
