Időskori betegség gyermekkorban
Az l-es típusú diabétesz a hasnyálmirigy sejtek pusztulása következtében alakul ki, az inzulintermelés csökkenésével jár. Pontos oka nem ismert, örökletes tényezők és a külvilág hatásai, például valamilyen korábban lezajlott fertőzés együttesen váltják ki. Gyermekkorban főleg ez a cukorbetegség jellemző. A 2-es típusú vagy időskori diabetes mellitus jellemzően az egészségtelen életmód, a mozgáshiány és a túlsúly következménye, és az inzulintermelő sejtek kimerülése miatt alakul ki. Napjainkban egyre gyakrabban jelenik meg már gyermekkorban is. Se alsó, se felső életkori határ nincs a diabétesz kialakulásában. Dr. Felszeghy Enikő, gyermekdiabetológust kérdeztük a fiatalkori cukorbetegségről, és kezelésének korszerű, gyermekbarát lehetőségeiről.
Hány éves kortól kell gondolni és számítani az 1-es és 2-es típusú diabétesz megjelenésére?
Klinikánkon az 1-es típusú diabétesz általában kisdedkorban, 2-4 évesen és a serdülőkorban, 12-14 éves kor között a legjellemzőbb. A 2-es típusú diabétesz megjelenése pedig serdülőkorban volt viszonylag gyakoribb. Sajnos a megbetegedések száma folyamatosan nő Az 1-es típus tekintetében sokat ront a helyzeten a környezetszennyezés, a 2-es típusnál a genetikai adottságok mellett a nem megfelelő életmód a döntő. Az elhízottak aránya az elmúlt tíz évben megduplázódott, ezért a következményes megbetegedések, többek között a 2-es típusú cukorbetegek száma is fokozatosan emelkedik.
Hogy vehetik észre a szülők gyermekük cukorbetegségét? Hiszen valószínűleg kevesen gondolnak rá ilyen fiatal korban.
Az 1-es típusú diabétesz kialakulása hamarabb kezdődik, mintsem a tünetek jelentkeznének. A felismerhetőség időszakára testsúlycsökkenés, fokozott ivás és vizeletürítés, valamint a bőséges éjszakai vizeletürítés jellemző. A tüneteket sokszor elfedik a szervezet működésének időszakos ingadozásai: a serdülőkori növekedés és alakváltozás vagy a fokozott nyári folyadékfogyasztás. A nyári-őszi és a téli-tavaszi évszakfordulók veszélyesebbek a gyermekek életében, ekkor derül fény a legtöbb cukorbetegségre. A szezonális ingadozást bizonyos vírusfertőzések gyakoribbá válásával, illetve az időjárási frontok hormonális hatásával magyarázzuk. Ekkor még jobban oda kell figyelni a gyerekekre. A 2-es típusú diabétesz felfedezésében nagyon fontos az elhízott gyermekek szűrővizsgálata: a terheléses vércukorértékek emelkedése utal a betegségre.
Hogyan változik a vércukorszint?
A napi vércukorszint egészséges emberben az étkezések idején normálisan megemelkedik, étkezések között pedig egyenletes, kissé változó, napi ciklikusságot mutató értékeken mozog. Ez a vércukorszint nem az étkezésektől függ, és nem is közvetlenül a táplálékból származik, hanem a máj glikogénraktárából hormonális hatásra szabadul fel.
A napi inzulintermelés mértéke is ennek megfelelően alakul. A legalacsonyabb inzulinszükséglet a hajnali órákban, 2 és 3 óra között van, a legmagasabb pedig reggel 6 óra tájban. Az inzulinszint is közvetlenül étkezések után magas, az étkezések között pedig egyenletesen alacsony, kissé változó, utóbbit nevezik bázis inzulinszintnek. A bázismennyiség láz, fertőző betegség, menstruáció hatására, időjárási frontoknál, illetve sportolás miatt különböző eltéréseket mutathat. A napi bázisinzulin-szinteket adó mennyiség egyénileg változó, a napi inzulintermelés 50-60 százaléka. Cukorbetegeknél ennek biztosításához hosszú hatású inzulint adagolnak. Ez azonban a szükséglet napi változásait nem képes utánozni. Gondot okoz, ha a beteg eltér az étkezések beállított szénhidráttartalmától, vagy az inzulinszint nem tud rugalmasan alkalmazkodni a beteg intenzív mozgásához, sporttevékenységéhez. Márpedig ez a fiatal betegeknél elengedhetetlen.
Az egészséges szervezet normális inzulintermelésének másik 40-50 százalékát az étkezések utáni fokozott inzulintermelés adja. Ez a bólus inzulin. Mennyiségét mindig az éppen elfogyasztott szénhidrát határozza meg. Cukorbetegeknél az étkezésenként adagolt gyorshatású vagy extragyors hatású inzulin tudja ellensúlyozni az elfogyasztott szénhidrátok vércukoremelő hatását.
Mit tud az inzulinpumpa?
Az inzulinpumpa egy olyan inzulin-adagolószerkezet, ami a lehető legjobban képes ellensúlyozni a napi ritmust mutató, állandóan változó vércukorszintet. Segítségével kivédhető az alkonyi és hajnali jelenség, mert nagyon kis mennyiséget is képes rövid időközönként (hárompercenként) adagolni.
Az inzulinpumpa egy inzulint tároló és adagolásának beállítását lehetővé tevő alapegységből, valamint egy csövecskéből áll, amin keresztül az inzulin eljut a bőr alá bevezetett kanülhöz, amit kicsiny tapasszal lehet rögzíteni. A pumpa-kiegészítők segítségével a pumpa kézre, lábra, övre, melltartóra szerelhető vagy nyakba akasztható tokba helyezhető, és immár - akárcsak a mobiltelefonok különféle burkolatai esetében - se szeri, se száma a legkülönfélébb változatoknak.
A legtöbb ma rendelkezésre álló inzulinpumpa nem képes a vércukorszint folyamatos mérésére, és nem állítja be automatikusan az adagolást, de az igényeknek megfelelően átprogramozható. Használatával csökkenthető az alacsony vércukorszintet jelentő hipoglikémiás állapot előfordulása.
A szenzoros inzulinpumpa az első olyan rendszer, ami egyesíti az inzulinpumpa funkcióit és a folyamatos szöveti cukormérést. Ezáltal jelenleg a lehető legpontosabb inzulinpumpás diabétesz-kezelést teszi lehetővé. Segítségével éjjel-nappal nyomon lehet követni az étkezés, a termelt inzulin, a testmozgás vagy az esetleges gyógyszerek glükózszintre gyakorolt hatását. Így szükség esetén hatékonyabban lehet beavatkozni az inzulin-kezelésbe.
Inzulinpumpa - Kinek alkalmas és kinek nem?
A pumpakezelés csak meghatározott esetekben adható. Gyermekkorban legalább 1 éve fennálló 1-es típusú diabétesz esetén alkalmazhatjuk, abban az esetben, ha más terápiával a vércukorszintek nem tarthatóak egyensúlyban, illetve, ha gyakori a hipoglikémia, amit nem vesz észre a beteg, emellett a HbA1C érték is emelkedő tendenciát mutat. A pumpakezelés előfeltétele, hogy a beteg jól ismerje a diabétesz kezelését, a diéta alapelveit, és képes legyen megfelelő módon dönteni, ha változtatni kell a terápián.
Mivel a szenzoros pumpával lehetséges a szöveti cukormérés és annak azonnali monitorozása, a bepumpálandó inzulin mennyiségének változtatásával azonnal lehet reagálni a változó glükóz-értékekre. A beállítást a jól képzett diabéteszes gyermekeknek vagy szüleiknek kell elvégezni.
Hogyan fogadják a gyerekek és szüleik a szerkezetet?
Általában nyitottak minden újra és minden olyan lehetőségre, ami a kezelést megkönnyíti. A mai gyermekek már annyira ügyesek, hogy a technikai megoldások számukra gyermekjátéknak tűnnek, ezért azt tapasztaljuk, hogy sokkal ügyesebbek szüleiknél és a pumpa kezelése nem jelent nekik gondot.
A szülőknek és gyermekeknek is tisztában kell lenniük a pumpa kezelésének technikai részével, a programozással, az összeszereléssel, a kanülszúrással, de emellett tudniuk kell a diabétesz kezelésének alapjait is, a bázis és bólus inzulin jelentését, és azt, mi a teendő adott vércukorértékek esetén. Ehhez természetesen a pumpa-edukátorok (a betanítást végző szaknővérek), a dietetikusok és a diabetológusok minden segítséget megadnak.
Kétéves kis "diabetológus"? - Csöppségek inzulinpumpával
Hogy melyik korosztály használja a legszívesebben az inzulinpumpákat? Ezt nem lehet megmondani. Az inzulinpumpa működése a különböző életkorokban egységes elveken alapul, mindig a bázis és a bólus mennyiségét kell változtatni, csak az inzulin adagolásának sémája és mennyisége változik az életkori sajátságoktól függően. A kisgyermekeknél technikai akadály lehet, hogy nem viselik el a szúrást, a serdülőknél pedig a pumpa használatával együtt járó "megbélyegzés" okoz gondot, hiszen az eszköz láthatóvá teszi a diabéteszt, amit sok serdülő nehezen visel el.
Hány éves kortól tudják a fiatalok egyedül használni az inzulinpumpát, illetve tudják egyáltalán önállóan adagolni az inzulint?
A pumpa adagolásának beállítása mindig az orvos-szülő-beteg együttes megbeszélése után történik. A technikai része az alkalmazásnak segítséggel akár már kisded korban is lehetséges. Az étkezéskor adagolandó mennyiséget a gyermekek egyedül általában 6-7 éves kortól tudják már megadni. Klinikánkon a legkisebb pumpahasználó kisded 2 éves!
Költséges áldás, megéri!
Az inzulinpumpa négy éves kihordási időre írható fel. Ára mintegy 1 000 000 forint, aminek gyermekkorban 90 százalékát finanszírozza az OEP. A fennmaradó összeget a szülők részletekben is fizethetik. Ehhez jön a szerelékekre és cserélendő kanültűkre költendő havi 6-7000 forint. A pumpa költségének csökkentéséhez a krónikus beteg gyermekek esetén az önkormányzat szociális osztályától lehet és érdemes támogatásért folyamodni.
Személyes meggyőződésem, - mondja a doktornő, - hogy mindenkinek, aki "el tudja viselni" az inzulinpumpa folyamatos viselésből adódó kötöttségeket, hasznos lehet a pumpa, hiszen az étkezések szabadságát, az élet egyszerűsödését és a diabétesz-kezelés könnyebbé válását teszi lehetővé.
A szenzoros inzulinpumpa segítségével az extrémsportok, a síelés vagy a küzdősportok is lehetővé válnak, hiszen a glükózszint változását is jelzi, és ezáltal ki lehet védeni az alacsony vércukorértékeket. Az egyik első inzulinpumpás gyermekünk egy a pumpa kezelés kezdetén 3 éves kisfiú, aki a diabétesz mellett lisztérzékeny és pajzsmirigybeteg is. Az ő életét hihetetlenül megkönnyítette a pumpahasználat. Elevenebbé, élénkebbé, jobb kedvűvé és jó értelemben véve "válogatósabbá" vált.
Legjobban: