50 éves kor után számos krónikus betegség kockázata megnő a hölgyeknél, a jó hír azonban az, hogy ha egy megbetegedést időben felfedeznek és elkezdenek kezelni, megelőzhető a probléma súlyosbodása. Ne feledjük: már egy vérvétel is sokat elárulhat szervezetünk állapotáról! Az alábbiakban összegyűjtöttük, mire kell figyelni.
Csontritkulás
Csontritkulás (oszteoporózis) esetén a test nem képez elegendő csontszövetet, vagy túl sok régi csontszövet szívódik fel, mert a bontó és építő szakaszok közötti összhang felbomlik. Ilyenkor a szerves és szervetlen alkotórészek mennyisége azonos arányban csökken, így csonttömegvesztés lép fel. Az 50-es nőknél kifejezetten nagy a csontritkulás rizikója, a betegség egyik kockázati tényezője ugyanis a menopauza utáni időszak (a menopauza jellemzően 48 és 52 éves kor körül következik be): amikor megszűnik az ösztrogéntermelés, a csontsűrűség jellemzően csökken. A csontritkulásra egyébként "néma kórként" is szoktak hivatkozni, hiszen kialakulása sokszor észrevehetetlen, tünetek nélkül zajlik, akár évek alatt.
A betegség diagnózisát bizonyos laboratóriumi vizsgálatok is alátámaszthatják, illetve segíthetnek a pontos állapotfelmérésében: árulkodó lehet például a kalcium-, a D-vitamin- vagy a foszfátszint.
2-es típusú diabétesz
2-es típusú diabéteszről akkor beszélhetünk, amikor a hasnyálmirigyben található béta-sejtek termelnek ugyan inzulint, de az nem tudja kifejteni hatását, mivel a sejtek érzéketlenek vele szemben. Ha nem kezelik, olyan súlyos szövődményekhez vezethet, mint a szívbetegség, a stroke, a vakság vagy a demencia. Noha bármely életkorban kialakulhat, 40-50 éves kor után jelentősen megnő a veszélye, vagyis egy 50-es éveiben járó nőnek célszerű rendszeresen monitoroztatnia inzulin- és vércukorszintjét. Annál is inkább, mert a cukorbetegség sok esetben évekig tünetmentesen vagy tünetszegényen zajlik, és csak akkor diagnosztizálják, amikor már nagyon súlyos a beteg állapota.
Szív- és érrendszeri betegségek
50 éves kor után a szív- és érrendszeri betegségek ugyancsak nagyobb eséllyel alakulhatnak ki a nőknél. Egyrészt azért, mert az életkor előrehaladtával egyre többeket érint a magas vérnyomás, illetve a magas koleszterinszint, amelyeket a szív- és érrendszeri betegségek fő rizikótényezői között tartanak számon. Másrészt pedig a menopauza, azon belül is az ösztrogéntermelés leállása okán: az ösztrogén védi az érfalakat, emellett antioxidáns és lipidcsökkentő hatást is tulajdonítanak neki, hiányában ezért nőhet például a koszorúér-betegség vagy éppen a stroke kockázata.
A nagyobb baj megelőzése érdekében már az is sokat jelent, ha rendszeresen ellenőrizzük vérnyomásunkat, illetve ha bizonyos időközönként vérvétel útján megnézetünk néhány fontos értéket, egyebek mellett a triglicerid, a koleszterin, a HDL-koleszterin és az LDL-koleszterin szintjét.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Pajzsmirigybetegségek
A pajzsmirigybetegségekről általánosságban elmondható, hogy sokkal gyakoribbak a nők körében, ám a menopauza alatti hormonális változások miatt az 50 év körüli nők különösen veszélyeztetettek. A pajzsmirigybetegségeknek két fő típusát különböztetjük meg, a pajzsmirigy-alulműködést (hipotireózis) és a pajzsmirigy-túlműködést (hipertireózis). Előbbit okozhatja például Hashimoto-betegség vagy jódhiány, utóbbi hátterében pedig állhat egyebek mellett Graves-Basedow-kór és túlzott jódbevitel is. A pajzsmirigy aktuális működésével kapcsolatban fontos információkat kaphatunk laboratóriumi vérvizsgálatok segítségével: a TSH szintjét mindenképpen érdemes időnként megnézetni, de ugyanez igaz az FT3- és FT4, illetve az anti-TPO és anti-TG szintjére is.
Ízületi gyulladás
50 éves kor után már az ízületi gyulladás vagy más néven artritisz is jóval gyakoribb, ráadásul jellemzően több nőt érint, mint férfit. Az artritisz tulajdonképpen egy vagy több ízület duzzanatát, érzékenységét jelenti, fő tünetei az ízületi fájdalom és merevség. Leggyakoribb típusai az ízületi kopás (oszteoartritisz) és a sokízületi gyulladás (rheumatoid arthritisz). Utóbbinál különösen fontos a korai diagnózis - így meg lehet előzni a betegség egyéb, ritkább megjelenési formáit és szövődményeit -, amelynek felállításában a CRP, azaz a C-reaktív protein szintjének vérvétel útján történő ellenőrzése is segíthet.
A CRP a szervezetben zajló gyulladásos folyamatokat jelzi, és az ízületi kopás nem, de a rheumatoid arthritisz megemeli az értékét. Elképzelhető, hogy bár néha fájnak az ízületeink, mégse gondolunk semmi rosszra - a CRP azonban figyelmeztet, hogy további vizsgálatok lehetnek indokoltak.
