A nemi betegségek, más néven szexuális úton terjedő betegségek (STD) vagy szexuális úton terjedő fertőzések (STI) általában szexuális érintkezés során kerülnek át egyik emberből a másikba. Szexuális érintkezésnek számít minden olyan szituáció, ahol a nemi szervek a szexuális partner valamely nyálkahártyájával (nemi szervek, száj, végbél) kerülnek kapcsolatba, tehát a hüvelyben, szájban vagy a végbélben végzett közösülés egyaránt fertőzéseket közvetíthet. Bizonyos esetekben szexuális érintkezés nélkül is megfertőződhet valaki: a fertőzött anya például átadhatja a kórokozót a magzatának terhesség, szülés, gyermekének pedig szoptatás alatt, de a vérátömlesztés vagy a közös tű használata (például intravénás droghasználat esetén) ugyancsak veszélyes lehet ebből a szempontból.
A figyelmeztető tünetek
Mivel az STI betegségeknek nem minden esetben vannak tüneteik, egy látszólag egészséges férfi vagy nő is megfertőzheti a partnerét. Attól függően egyébként, hogy mit kaptunk el, a panaszok jelentkezhetnek a közösüléstől számított pár órán vagy pár napon belül, de előfordul, hogy hónapok, évek telnek el anélkül, hogy bármilyen szimptómát is észlelnénk. Összességében azonban elmondató, hogy a leggyakoribb figyelmeztető tünetek a következők:
- gyulladt hólyagok, kiütések a nemi szervek, a száj vagy a végbél környékén;
- fájdalmas vagy égő érzéssel járó vizeletürítés;
- váladékozó pénisz;
- szokatlan színű, állagú hüvelyi folyás;
- hüvelyi vérzés;
- fájdalmas közösülés;
- gyulladt, megnagyobbodott nyirokcsomók, különösen az ágyéknál;
- alhasi fájdalom;
- láz és kiütések a törzsön, kezeken, lábakon.
A leggyakoribb nemi betegségek
A nemi betegségek közé körülbelül 25-30 különböző kór tartozik, amelyeket baktériumok, vírusok és paraziták okoznak. A következőkben a leggyakrabban előforduló kórokat soroljuk fel.
HPV-fertőzés. A humán papillomavírus (HPV) a leggyakoribb szexuális úton terjedő vírus, csak a hámsejtekben képes szaporodni, és a bőrön, illetve a nyálkahártyán idéz elő elváltozásokat. Súlyos esetekben méhnyakrákot vagy más daganatot okozhat. A HPV-fertőzés sokszor tünetmentes marad, amennyiben mégis vannak panaszok, azok általában a vírus típusától függően jelentkezhetnek. Nemcsak szexuális úton terjedhet, az intim bőr-bőr kontaktus, vagyis a szexuális előjáték (orális szex, petting) is növelheti a fertőzésveszélyt. A HPV nem reagál gyógyszeres terápiára, csak a fertőzés fizikai tüneteinek kezelése lehetséges. A megelőzés egyetlen biztos módja a szűrés és a védőoltás .
Chlamydia-fertőzés. A Chlamydia trachomatis nevű baktérium által okozott húgy-ivarszervi fertőzés szintén sok embert érint. Sokszor alig észrevehető tünetekkel vagy tünetmentesen zajlik le, de baktérium elleni gyógyszerekkel eredményesen gyógyítható. Szimptómái közé tartozik férfiaknál a gennyes húgycsőfolyás, illetve az égő érzés a húgycsőben vizeléskor, nőknél az alhasi, valamint a közösüléskor fellépő fájdalom és a gennyes hüvelyváladékozás jelezhet.
Gonorrhea. Közismertebb nevén kankó vagy tripper. Az egyik legklasszikusabb szexuális úton átvihető betegség, a nemi szervek és a húgyutak gyulladását okozza. Nőknél a húgycső- és hüvelyfolyás, a fölszálló fertőzés, férfiaknál az égető érzéssel kísért véres, gennyes húgycsőfolyás figyelmeztethet a bajra. A diagnózishoz nőknél a hüvelyváladékból vett kenetet tenyésztik ki az orvosok, férfiaknál pedig a hímvessző váladékából nyert mikroszkópos kenetből mutatják ki a fertőzést. Egyszeri, izomba beadott injekcióval kezelik a betegeket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szifilisz. Más néven vérbaj. Nemi úton terjedő vagy a magzati életben elszenvedett fertőzés , melyet a Treponema pallidum nevű spirális alakú kórokozóval történő fertőzés idéz elő. Oka csaknem mindig az óvszer nélküli nemi aktus egy fertőzöttel. A kezelésre a betegség valamennyi stádiumában elsőként ma is injekció formájában adott kristályos penicillint használnak, amennyiben erre allergiás a páciens, egyéb antibiotikumokat is ki lehet próbálni. A szifilisznek olyan tünetei vannak, mint a mozgászavar, az étvágytalanság, a csontfájdalom, a gyengeség, a fejfájás, a duzzadt lágyéki nyirokcsomók, illetve az ovális alakú fekély a nemi szerven, a szájon vagy a végbélen.
Nemi herpesz. A nemi szervi vagy genitális herpesz a nemi szervek tájékán, a végbélnyílás környékén, a gáton, fartájon, a combok felső részén megjelenő, fertőző hólyagos bőrgyulladás. Bőrgyulladás, viszketés, duzzadt nyirokcsomók, hüvelyi folyás és hólyagok utalhatnak rá. Pontos diagnózist a betegség aktív szakaszában állíthatnak fel az orvosok, vírustenyésztésre többnyire nincs szükség, elég a kórelőzmény és a látott klinikai kép. Véglegesen nem gyógyítható, de a tünetek enyhíthetőek.
Trichomoniázis. A hüvely vagy a húgycső nyálkahártyáinak gyulladásával járó, nemi úton terjedő betegség, amelyet a Trichomonas vaginalis nevű ostoros egysejtű okoz. Elsősorban a hüvelyben szaporodik, azt betegíti meg. Nemi érintkezés útján terjed, de közös fürdővíz, szivacs-, törülközőhasználattal is átkerülhet emberről emberre. A hüvelyi folyás megszaporodásával, a külső nemi szervek érzékenyekké válásával jár, a nemi aktust is fájdalmassá teheti. A nőbetegeket egyszeri gyógyszeres kezeléssel meg lehet gyógyítani, a férfiaknak azonban – noha általában panaszmentesek – hosszabb ideig, körülbelül egy hétig tart a gyógyszeres kezelés.
HIV/AIDS. A szerzett immunhiányos tünetegyüttes (AIDS) a humán immunhiány vírus (HIV) által okozott betegség. Az AIDS oka minden esetben a HIV-fertőzés, amely terjedhet nemi úton, vér útján, de az édesanya is „átadhatja” magzatának méhen belüli vagy szülés közbeni fertőzéssel. Ma már számos gyógyszerrel tudják kezelni a betegeket, bár gyógyítani nem lehet a kórt.
Noha mindenkinél, aki szexuálisan aktív, fennáll a lehetőség, hogy elkap egy nemi betegséget, vannak rizikófaktorok, amelyek növelik a veszélyt. Ilyen a többi között a védekezés nélküli szex, a gyakori partnerváltás, az intravénás droghasználat, illetve, ha korábban volt már valamilyen STI betegségünk. A minél hamarabbi diagnosztizálás nemcsak azért fontos, mert kezelés nélkül az érintett másokat is megfertőzhet, hanem azért is, mert a nemi betegségek súlyos szövődményekkel járhatnak – ide tartoznak például a terhesség vagy szülés alatti komplikációk, a szem-, ízületi vagy kismedence-gyulladás, a meddőség, a szívbetegségek, a bőrbetegségek és a rák.
Hogyan zajlik a kivizsgálás?
Amennyiben tüneteink alapján arra gyanakszunk, hogy STI betegségünk van, az első és legfontosabb teendő a szexuális érintkezés kerülése. A szexuális együttlét súlyosbíthatja az állapotot, a belső nemi szervek irányába terelheti a fertőzést, emellett a partner is elkaphatja a kórokozót. Ne halogassuk tehát szakember felkeresését! A bőr- és nemigyógyászok párok kezelésére is fel vannak készülve, a nőgyógyászok a női, míg az urológusok a férfi betegek ellátásával foglalkoznak. Célszerű egyébként a partnerünkkel együtt szakorvoshoz fordulni, hogy a kivizsgálás és a kezelés párhuzamosan történhessen, ezzel ugyanis megelőzhetjük a pingpongfertőzés kialakulását (amikor a gyógyult beteg a partnerétől kapja el ismét a fertőzést).
A szakember első körben kikérdez minket azzal kapcsolatban, milyen panaszaink vannak, azok mióta állnak fent, és hogy diagnosztizáltak-e már korábban nálunk valamilyen nemi betegséget. Fontos, hogy tudassuk, ha terhesek vagyunk, vagy szoptatunk! Az orvos érdeklődhet a szexuális irányultságunkról, szokásainkról is – erről semmiképpen se szégyelljünk beszélni, hiszen ha őszintén, nyíltan válaszolunk, azzal hozzájárulunk a minél pontosabb diagnózis felállításához.
A rendelőben meg szokták tekinteni a betegség által érintett bőr- és nyálkahártya-területeket, illetve megtapogatják a környéki nyirokcsomókat is. Ezután laboratóriumi teszteket végeznek el: váladékot és/vagy vért vesznek, amelynek mikroszkópos, tenyésztéses, illetve egyéb speciális (például szerológiai és PCR) vizsgálatára van szükség ahhoz, hogy pontosan felderíthető legyen a probléma gyökere. A teszttel kapcsolatban egyébként érdemes tudni, hogy nőknél menstruáció alatt nem végzik el, mert fals negatív eredményt adhat, illetve, ha férfi páciensről van szó, előtte egy órával már nem megengedett a pisilés (ez a húgycsővizsgálatnál fontos). A szűrési lelet alapján a szakember vagy további teszteket rendel el, vagy rögtön felállítja a diagnózist, és terápiás javaslatokat tesz, valamint elmondja, mire kell figyelni a gyógyulási időszak alatt.
A fertőzések nagy része tökéletesen gyógyítható, különösen, ha a beteg időben szakorvoshoz kerül, és minden kezelési utasítást pontosan betart. A baktériumok által okozott szexuális úton terjedő betegségek általában könnyebben kezelhetők, mint a vírusfertőzések, amelyek nem mindig gyógyíthatók; előbbi esetben általában antibiotikumot, utóbbinál vírusellenes készítményeket kap a páciens. Ha valakinél terhesen mutatnak ki STI betegséget, az azonnali kezelés megakadályozhatja vagy csökkentheti annak kockázatát, hogy a magzat is megfertőződjön.
Ez is érdekelhet
Így védhetjük meg magunkat
Jelentősen csökken a megfertőződés esélye, ha néhány fontos szabályt betartunk. Tartózkodjunk a sűrű partnercserétől, mielőtt pedig új partnerrel közösülnénk, kérjük, teszteltesse magát, az eredmény ugyanis bizonyíthatja, hogy nem fertőzhet meg minket. Az STI bizonyos típusai ellen léteznek vakcinák – HPV, hepatitis A és B –, amelyeket érdemes beadatni magunknak. Noha az oltások akkor a leghatékonyabbak, ha a szexuális élet megkezdése kapjuk meg azokat, később is beadathatjuk. A szexuális aktus során mindig használjunk gumióvszert, és ha elmegyünk szórakozni, kerüljük a droghasználatot, és mértékkel fogyasszunk alkoholt – ellenkező esetben nem biztos, hogy felismerjük, mennyire rizikós egy adott helyzet, és könnyen felesleges kockázatot vállalhatunk.
Legjobban: