Ritkán gondolunk rá így, de valójában a vér is kötőszövet. Sejt- és sejtközötti állomány, úgynevezett plazma alkotja. A vér alakos elemei között három nagy típust különböztetünk meg:
- az oxigén- és széndioxid-szállításért felelős vörösvérsejteket;
- az előbbieknél lényegesen kisebb számban jelen lévő, a véralvadásban szerepet játszó vérlemezkéket;
- illetve a vérsejtállomány mintegy egy százalékát kitevő fehérvérsejteket.
A fehérvérsejtek az immunrendszer részei, ilyen módon tehát a szervezet védelmének fontos összetevői. Felépítésük szerint a fehérvérsejtek között további alcsoportokat ismerünk, ami azért fontos, mert ezek szintén szerepelhetnek a laborleleten, és eltéréseik más-más problémákra hívhatják fel a figyelmet. A fehérvérsejtek közé tartoznak tehát a granulociták (neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták) és az agranulociták két nagy típusa: a monociták és a limfociták (B- és T-limfociták).
Mennyi a fehérvérsejtszám normálértéke?
A vérképvizsgálat első lépése a vérvétel, majd a mintából laboratóriumban meghatározzák a többi között az abban található fehérvérsejtek számát. Ennek normálértéke általában véve 4 és 11 ezer sejt közé esik mikroliterenként – írja a Clevelandi Klinika. Fontos azonban megemlíteni, hogy az egyes laborok más-más módszert alkalmazhatnak a fehérvérsejtszám-meghatározásra, így a normálérték tartománya is enyhén eltérő lehet. Ezt ugyanakkor szintén feltüntetik a laborleleten.
Ha a teszt alapján kapott érték túl alacsony, az egyebek mellett csontvelő-elégtelenség (aplasztikus vérszegénység), leukémia, gyógyszer-mellékhatás, elsősorban kemoterápia, B12-vitamin-hiány és HIV-fertőzés, illetve AIDS jele is lehet. Az alacsony fehérvérsejtszámot leukopéniának nevezzük. Ezzel szemben a magas fehérvérsejtszám, avagy a leukocitózis többnyire fertőzések, gyulladások, allergiás reakciók, sérülések vagy akár fokozott érzelmi stressz következménye. Mindezt kiválthatja egy szinte észrevétlen vírusfertőzés, de akár rosszindulatú daganat is, beleértve limfómát, leukémiát egyaránt.
Fontos, hogy a fehérvérsejtszám önmagában nem nyújt elegendő információt. A vérkép további értékeivel együttesen, a páciens által leírt tünetek és a kórelőzmények ismeretében kell értelmezni a kapott értéket. Éppen ezért a laborlelet értelmezése minden esetben orvosi kompetencia. Ugyanígy az orvos dönt arról is, hogy javasolt-e további vizsgálatokat lefolytatni.
A fehérvérsejtek típusai
Amint azt ugye fentebb említettük, a fehérvérsejtek között további alcsoportokat különböztetünk meg, amelyek szintén szerepelhetnek a leleten. Ez a minőségi vérkép. Számukat meghatározhatják tényleges mennyiségként (abszolút szám) és a többi fehérvérsejthez viszonyított arányként (relatív szám) is. Így tehát az alábbiakkal találkozhatunk.
- neutrofilszám (normálérték: 2500-7000/mikroliter vagy 40-60 százalék)
- limfocitaszám (1000-4800/mikroliter vagy 20-40 százalék)
- monocitaszám (200-800/mikroliter vagy 2-8 százalék)
- eozinofilszám (30-350/mikroliter vagy 1-4 százalék)
- bazofilszám (0-300/mikroliter vagy 0,5-1 százalék)
Legjobban: