Egy kemény munkanap végén teljesen természetes, ha másra sem vágyunk, minthogy ágyunkba bújva végre kialudjuk magunkat, ahogy például egy kimerítő edzés után is jólesik a pihenés. A fáradtság rendszerint egyértelmű jele annak, hogy ideje egy kis időt adnunk testünknek a regenerálódásra. Ha azonban tartósan azt érezzük, hogy kellő alvásmennyiség ellenére is kimerültek vagyunk, valamint csökkent a teljesítőképességünk, úgy érdemes a probléma végére járni. Ilyen esetekben sokaknak talán a mindennapos stressz hatása jutna eszükbe, esetleg valamilyen betegségre gyanakodnának a háttérben. Megeshet azonban, hogy a folytonos fáradtság mindössze egy enyhe vitamin- vagy nyomelemhiány tünete, a hiányállapot rendezésével pedig visszanyerhetjük energikusságunkat is.
Mi köze lehet a fáradtságnak a vitaminellátottsághoz?
"Az élelmiszereinkben megtalálható tápanyagok között vannak energiát adó, úgynevezett kalorigén tápanyagok. Ezeket szervezetünk elégeti, eloxidálja, amiből energia keletkezik, végeredményben pedig így hajtjuk meg biokémiai folyamatainkat. Évezredekkel ezelőtt, amikor az emberek még alapvetően éheztek, a fáradtság oka leginkább az lehetett, hogy kevés volt a fizikailag elégethető energiamennyiség. Napjaink jóléti társadalmaiban viszont nem kell hasonlótól tartanunk, sőt, valójában sokkal nagyobb energiamennyiséghez férünk hozzá, mint amennyire szükségünk van. Hogyan lehetünk mégis fáradtak? Nos, itt jön be egy másik tápanyagcsoport, a nem kalorigén tápanyagok szerepe" - magyarázta Szász Máté.
Mint elmondta, ez utóbbi tápanyagokat testünk nem oxidálja el, azokból nem nyer energiát, mégis nagy szüksége van rájuk az energiatermeléshez. A legtöbbjük ugyanis valamely enzim aktív centruma. Az enzimek lényegében egyfajta biokémiai gyárak, amelyek kémiai reakciókat katalizálnak. Funkciójukat ugyanakkor önmagukban nem tudják betölteni. Minden enzimnek van egy olyan aktív centruma, ahol az adott biokémiai reakció konkrétan lejátszódik, ebben az aktív centrumban pedig minden esetben valamilyen vitamin vagy nyomelem ül. "Képzeljük el ezt úgy, mint egy cserélhető fejű csavarhúzót. Az enzim nem más, mint a csavarhúzó markolata és szára, míg a hegy egy vitaminnak vagy nyomelemnek felel meg. A fej időnként elhasználódik, ezért kénytelenek vagyunk rendszeresen cserélni, hiányában pedig a csavarhúzó használhatatlan" - fogalmazott a szakember.
Ilyen módon a mikrotápanyagok hasonlóképpen vesznek részt a szervezet energiaháztartásában, mint ahogy egy csavarhúzó különböző típusú hegyei egy többféle csavart tartalmazó bútor összeszerelése során. Ha csak egy fej hiányzik, akkor is kimarad egy nélkülözhetetlen munkafolyamat, végeredményben tehát a bútor sem fog összeállni. A megfelelő vitaminok, nyomelemek és ásványi anyagok nélkül pedig az energiatermeléshez fontos biokémiai reakciók maradhatnak el, így hiába vittünk be bőven elegendő kalorigén tápanyagot, végül mégis fáradtnak érezzük majd magunkat. A teljesség igénye nélkül a B5-vitamin például nélkülözhetetlen a zsíranyagcseréhez, míg a B1-vitamin a glükóz elégetése első lépését katalizálja. Nyugalomban testünk zömében zsírt metabolizálva állít elő energiát, így B5-vitamin-hiány esetén csökkenhet a teljesítőképességünk irodai munka közben, míg a nem megfelelő B1-vitamin-ellátottság a főként glükózt igénylő sportteljesítményt ronthatja.
"Szervezetünkben rendkívül szövevényes biokémiai reakciósorozat zajlik. Minden reakció enzimeket, ennél fogva vitaminokat és nyomelemeket igényel. Érdemes azonban hozzátenni, hogy a reakciók között oldalirányban is létezik átjárás. Egy-egy vitamin enyhe fokú hiányakor testünk kerülőutakon még képes megoldani, hogy az anyagcsere kiindulási terméke eljusson a végtermék állapotába. Mintha csak egy körúton autózva dugóba kerülnénk, ezért a mellékutcákon haladnánk inkább tovább. Lassabban ugyan, de így is eljutunk a célunkhoz. A szervezet is végbe tudja tehát így vinni a biokémiai folyamatokat, de a rendszer kapacitása korántsem lesz tökéletes, ezért azt érezzük, hogy valamilyen kézifék mindig be van húzva. Enyhe hiányállapotról van szó, amely nem okoz klasszikus vitaminhiányos tüneteket, egész egyszerűen csak egy kicsit gyengébbnek és fáradtabbnak érezzük magunkat" - mondta el a biológus.
A hormonok is megzavarodhatnak
Egyes mikrotápanyagok hiánya nem csupán az energiatermelő folyamatok megbicsaklása révén vezethet fáradtsághoz. Annak számos egyéb - ugyancsak tápanyaghiányhoz köthető - oka is lehet, beleértve akár egyéb enzimek aktivitásának csökkenését, akár az immunrendszer működésének zavarát. Rendkívül érzékenyek továbbá bizonyos tápanyagokra az endokrin funkciók, magyarán a hormonháztartásunk. Jó példa lehet erre a pajzsmirigy , amelynek hormonjai nagy mennyiségű jódot tartalmaznak. Emellett a pajzsmirigyhormon aktiválásához egy olyan enzimre van szükség, amely szelén nélkül működésképtelen. Tisztán látható tehát, hogy az egészséges pajzsmirigyműködés alapja a megfelelő jód- és szelénellátottság. Csakhogy Magyarország területe kifejezetten jód- és szelénszegény. Közelmúltbeli vizsgálatok szerint a hazai víznyerőhelyek 97 százaléka az elvárt határérték alatti mértékben tartalmaz jódot. Azáltal pedig, hogy a vizek jódhiányosak, értelemszerűen a talajban, valamint a megtermelt növényekben és az állati eredetű élelmiszerekben is kevés jód található. Hasonló a helyzet a szelén esetében is: Európán belül itthon az egyik legalacsonyabb a talaj szeléntartalma.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szász Máté kifejtette, a jódon és szelénen kívül egyéb mikrotápanyagokhoz sem feltétlenül jutunk hozzá kellő mértékben étkezésünkön keresztül. Figyelemfelkeltő vizsgálati eredményeket közölt korábban dr. Márai Géza, a gödöllői Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet ökológiai tanszékének tanára a hazai alapvető élelmiszerek mikrotápanyag-tartalmának 1966 és 1990 közötti változásáról. A felmérés szerint néhány évtized alatt a tej mikrotápanyag-tartalma 95 százalékát vesztette el, de számos élelmi növény esetében is 40-50 százalékos veszteségről lehet beszélni.
"Már nem tudjuk, hogy mi az, amit megeszünk. Amikor bemegyünk egy élelmiszerüzletbe, és megpakoljuk a kosarunkat mindenféle zöldséggel, gyümölccsel, akkor valójában nem is ismerjük, hogy a cukron kívül még mi van abban a termékben. A cukor és a rost ugyanis nem bomlik le, de a vitaminok nagyon gyorsan elvesznek. Éppen emiatt nem ritka, hogy nem élsportoló, átlagos életet élő embereknél is kimondottan alacsony szintre csökken egyes vitaminok ellátottsága" - mutatott rá a szakember. Hozzátette, tapasztalatai szerint sokaknál úgy áll fenn ráadásul hiányállapot bizonyos mikrotápanyagokból, hogy közben más tápanyagok szintje kifejezetten magas. Mindez arra vezethető vissza, hogy táplálkozásunk egyáltalán nem kiegyensúlyozott: sok félszintetikus vagy módosított élelmiszert fogyasztunk, ezek egy részét pedig a gyártók dúsítják is különféle vitaminokkal és nyomelemekkel.
Hogyan ismerhetjük meg szervezetünk valós igényeit?
Laboratóriumi vérvizsgálattal minden, a táplálkozással bevihető vitamin, ásványi anyag és nyomelem szintje mérhető. Ennek előnye, hogy egyrészt lehetővé válik a hiányállapotok felismerése, másrészt fény derülhet azokra az étkezési, életmódbeli rossz megszokásokra, amelyek a szervezet elégtelen ellátáshoz vezettek. "Tegyük fel, hogy egészségünk megőrzése céljából rendszeresen szedünk egy bizonyos multivitaminkészítményt, amely egy adott mennyiségben tartalmaz nyolc-tízféle mikrotápanyagot. Nem ismerjük viszont szervezetünk pontos igényeit. Előfordulhat tehát, hogy a tablettával kétszer több kalciumot viszünk be a kelleténél, de csak feleannyi magnéziumot , mint az optimális lenne. Hosszú távon így szervezetünk kalciumellátottsága egyre fokozódik, magnéziumellátottsága pedig egyre csökken. Nemhogy javítanánk a helyzeten, csak mind jobban elmélyítjük a különbséget. Sok esetben ráadásul kifejezetten nagy jelentősége van a bevitt mikrotápanyagok arányának. A B12-vitamin és a folsav például erősen kapcsolódnak egymáshoz: amennyiben arányunk eltolódik, úgy kialakulhat az úgynevezett folsavcsapda.
Ez is érdekelhet
A legtöbben nem is gondolnák, hogy azzal, hogy nagy mennyiségű folsavat szednek, de azt nem egyensúlyozzák ki B12-vitaminnal, éppen ellenkező hatást érnek el, és csökkentik a folsav hatását" - hívta fel a figyelmet Szász Máté. "Ha nem ismerjük a szükségleteinket, gyakorlatilag bekötött szemmel harcolunk. Szedjük a vitaminokat, bízva abban, hogy az mindig jó lesz számunkra. Csakhogy erre valójában nagyon kicsi az esély."
