Fontos hangsúlyozni, hogy a teljes vérkép a vér alakos elemeiről nyújt információt, egyéb szervek és testi folyamatok működéséről nem. Magyarán nem szerepel benne például vércukorszintmérés, sem koleszterinszint-meghatározás. A vérkép a vörösvérsejtek, vérlemezkék és fehérvérsejtek vizsgálatára irányul, így azok mennyiségéről, milyenségéről tájékoztat. Ezek közül is messze a vörösvértestek találhatók meg legnagyobb koncentrációban a vérben, feladatuk pedig az oxigén- és széndioxid-szállítás. A vérlemezkék a véralvadásban játszanak szerepet, a fehérvérsejtek pedig az immunrendszer részeként a szervezet védelmét hivatottak szolgálni.
A teljes vérkép a többi között lehet rutin állapotfelmérés része, illetve segítheti olyan általános panaszok kiváltó okának felderítését, mint a láz, nyilvánvaló ok nélküli fogyás, éjszakai izzadás, gyakori véraláfutások, vérzés és fáradékonyság. Segítheti meglévő és ismert betegségek nyomon követését, akárcsak különféle kezelések hatásának monitorozását. Szintén gyakran kérnek ilyen vizsgálatot nőknél a várandósság ideje alatt. Ezenkívül szükség esetén a teljes vérkép kiegészíthető úgynevezett minőségi vérképpel, amely a fehérvérsejtek állományának összetételéről nyújt részletes képet.
Milyen vizsgálatokat tartalmaz a teljes vérkép?
Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy az egyes laboratóriumok más-más módszert, eszközöket használhatnak a vérkép meghatározására. Ez azért fontos, mert így a normálérték tartománya is valamelyest eltérő lehet a különböző laborok által kiadott leleteken. Amikor tehát megkapjuk vizsgálati eredményeinket, azokat mindig az adott laborleleten feltüntetett normálértékekkel hasonlítsuk össze. Másrészt az eredmények kiértékelése mindenképpen orvosi feladat, hiszen azokat csak szakember tudja összefüggéseikben értelmezni.
De lássuk, milyen paraméterek szerepelnek a teljes vérképben. Az összeállításhoz a Clevelandi Klinika vonatkozó leírását vettük alapul.
Vörösvértestek
Vörösvértestszám (vvt, RBC): csökkent értéke vérszegénységet, avagy anémiát jelez. Emelkedett érték ritkán fordul elő, de hátterében szív- és tüdőproblémák, policitémia vera és alvási apnoé is meghúzódhat.
Hemoglobin (Hgb): ez a vörösvértestek alkotóeleme. Vastartalmú molekula, amely nélkülözhetetlen az oxigénszállításhoz. Normáltartománytól való eltérései hasonló problémákat jelezhetnek, mint a vörösvérsejtszám esetében.
Hematokrit (Htc): százalékos arányban megmutatja, hogy a vörösvértestek a vérmennyiség mekkora részét teszik ki. A vér mint folyékony kötőszövet ugyanis az említett alakos elemekből és plazma alkotta sejtközötti állományból áll össze. Az alakos elemek zöme pedig vörösvértest. Az alacsony hematokritszint anémiára, vérzésre, míg a magas érték kiszáradásra, illetve a vér folyékonyságának csökkenésére, ezáltal akár keringési betegségek (szívinfarktus, stroke) fokozott kockázatára figyelmeztethet.
Átlagos sejttérforgat (MCV): a vörösvérsejtek átlagos térfogatáról nyújt információt. Magas értéke elsősorban vitaminhiány okozta vérszegénységre, míg csökkent értéke vashiányos anémiára utalhat.
Átlagos hemoglobinkoncentráció (MCH): ez a paraméter a hemoglobin egy vörösvértestre jutó mennyiségét mutatja meg. Hasonlóan az MCV-hez, csökkenése vashiányos vérszegénység gyanúját kelti fel, míg növekedése vitaminhiány okozta vérszegénységét.
Vörösvértestek átlagos hemoglobinkoncentrációja (MCHC): a hemoglobin koncentrációját adja meg meghatározott mennyiségű vérben. Ugyancsak hasonló kiváltó okok álhatnak a kedvezőtlen értékek mögött, mint az MCV és MCH esetében.
Vörösvértestek térfogatának eloszlási szélessége (RDW): a bonyolult kifejezés leegyszerűsítve arról tájékoztat, hogy a vörösvérsejtek méretében mekkora szórás mutatkozik, azaz mekkora a méretkülönbség a legkisebb és legnagyobb sejtek között. E tekintetben a magas RDW-értéknek van klinikai jelentősége, amely vashiányra, vérszegénységre, thalassemiára, ritkábban májzsugorra, szívbetegségekre, cukorbetegségre, vesebetegségre, esetleg rosszindulatú daganatra, főként vastag- és végbélrákra figyelmeztethet.
Vérlemezkék
Vérlemezke-, avagy trombocitaszám: a véralvadáshoz nélkülözhetetlen vérlemezkék számát mutatja meg a vérben. Alacsony érték esetén vérzéses panaszokra, vérzékenységre, magas érték esetén vérrögképződés és trombózis kockázatára kell gondolni.
Vérlemezkék átlagos térfogata (MPV): az újonnan képződő vérlemezkék jellemzően nagyobbak, mint a már egy ideje a véráramban keringők. Így tehát a magas átlagos térfogatérték arra utal, hogy a csontvelő valamiért sok új vérlemezkét termel, például azért, mert túl gyorsan pusztulnak a vérlemezkék a vérben. A teljesség igénye nélkül ezt kiválhatja rák, cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegség, preeklampszia, Crohn-betegség, pajzsmirigy-túlműködés, B12-vitamin-, D-vitamin- vagy folsavhiány. Az alacsony MPV-érték pedig annak jele, hogy a csontvelő nem termel elegendő trombocitát. Ez lehet aplasztikus anémia, lupusz és csontvelő-alulműködés (hipoplázia) következménye például.
Fehérvérsejtek
Fehérvérsejtszám (fvs): a paraméter a vérben keringő fehérvérsejtek, avagy leukociták számát mutatja meg. Emelkedett értéke fertőzésekre, allergiás panaszokra, autoimmun zavarok, limfómára és leukémiára figyelmeztethet. Az alacsony fehérvérsejtszám pedig kialakulhat szintén autoimmun betegségek, fertőzések, továbbá gyógyszer-mellékhatások és csontvelőzavarok nyomán egyaránt.
Legjobban: