Mivel sokan nem tudják napra pontosan megjelölni a fogantatás időpontját, hivatalosan mindig az utolsó rendes vérzés első napjától indul a terminus számítása. Ettől a naptól kezdve a várandósság átlagosan 40 hétig tart, amely időszakot három trimeszterre osztanak – a legtöbb szülés a 37. és a 42. hét között zajlik le. Bár annak, hogy egy kisbaba fejlődik a nő méhében, a menstruáció elmaradása a legszembeszökőbb tünete, a legelső koraterhességi jeleket már a várt, de kimaradó vérzés előtt is lehet tapasztalni (gyakori vizelési inger, emlőérzékenység). A terhesség gyanúja különféle, drogériákban, gyógyszertárakban kapható gyorstesztek segítségével a közösüléstől számított 10. nap körül is igazolható. Pozitív eredmény esetén az utolsó menstruációtól számított 6-7. héten érdemes felkeresni nőgyógyász szakorvost.
Vizsgálatok az első trimeszterben (0-3. hónap)
Mint azt dr. Elek Csaba szülész-nőgyógyász szakorvos, humángenetikus elmondta, első alkalommal többféle vizsgálatot is elvégeznek. „A legfontosabb kérdés, hogy valóban fennáll-e terhesség, ennek eldöntéséhez ultrahangvizsgálat szükséges. Segítségével azt is meg tudjuk állapítani, hányan vannak a magzatok, tehát beszélhetünk-e ikerterhességről, és hogy a magzatok mindegyike méhen belül helyezkedik-e el, nem méhen kívüli-e a terhesség. A fertőzések kizárása miatt mikroszkóppal megnézzük a hüvelytisztasági fokot, illetve megvizsgáljuk, áttapintjuk a kismedencét, hogy fény derüljön az esetleges kóros elváltozásokra a petefészkek, a méh környékén” – sorolta a szakember, aki úgy folytatta: a kismama laboratóriumi vizsgálaton is részt vesz, ami kiterjed az összes szerv legfontosabb funkcióinak kontrolljára.
A vércsoport-összeférhetetlenség kizárása érdekében vércsoportvizsgálatra ugyancsak elküldik a várandós nőt - amennyiben Rh negatív vagy 0-s vércsoportú, az ellenanyagszűrés is kötelező. Továbbá hepatitis B-re és a Treponema pallidumra (egy szexuális úton terjedő megbetegedés, a szifilisz kórokozója - a szerk.) is szoktak rutinszerűen szűrni. „Van még néhány fontos szerológiai szűrővizsgálat, amelyek bár nem részei a rutin terhesgondozásnak, de lehet, és véleményem szerint kell is kérni az elvégzésüket. Ilyen a rubeola, a toxoplazmózis, illetve a citomegalovírus-fertőzés szűrése, ezen betegségek ugyanis komoly veszélynek teszik ki mind az anyát, mind a magzatot” – hívta fel a figyelmet a szakorvos.
A kötelező vizsgálatok elvégzése után kiállítanak egy terhesgondozási kiskönyvet, amelyben pontosan megjelölik, a következő hónapokban melyik héten milyen szűréseken kell megjelennie a kismamának. „Régen kizárólag szülészeti-nőgyógyászati feladat volt a terhesgondozás, ma már azonban a háziorvost, a fogorvost és a védőnőt is bevonják. Sőt, ha a családban előfordult fejlődési rendellenesség, génhiba, örökletes megbetegedés, ismétlődő vetélés, vagy például terhességi toxémia lépett fel az előző várandósságok során, orvosgenetikus segítségét is érdemes igénybe venni” – szögezte le Elek Csaba.
Vizsgálatok a második trimeszterben (3-6. hónap)
A 12-13. hetes genetikai szűrővizsgálat elvégzése kiemelten fontos a második trimeszterben: célja a számbeli és egyéb kromoszóma-rendellenességek, öröklött genetikai rendellenességek, durva fejlődési rendellenességek kimutatása. Elek Csaba aláhúzta: bár sok helyen már beépítették a rutin terhesgondozásba, előfordul, hogy külön kell kérni, így érdemes figyelmesnek lenni. „Az édesanyák életkora nagyban befolyásolja a kromoszóma-rendellenességek, elsősorban a Down-szindróma kialakulásának kockázatát: minél idősebben vállal valaki gyereket, annál nagyobb a veszélye a magzatot veszélyeztető genetikai problémáknak. Egy 35 éves nőnél például a populációs kockázat, amely az egész társadalomra vonatkozik, 1:250-hez (1 beteg magzat 250 terhességből).”
A genetikai vizsgálat során felállítanak egy részletes kórelőzményt, majd vért vesznek a kismamától, hogy ellenőrizzenek 3-4 vonatkozó biológiai markert. Végül, amikor a magzat ülőmagassága, vagyis a fejtető és a far távolsága 45 és 84 milliméter közöttire tehető, megvizsgálják a tarkóredő vastagságát, lemérik az orrcsontot - mert a Down-szindrómára jellemző például az orrcsont hiánya ebben a korban -, illetve kizárják a durvább fejlődési rendellenességeket is. Az így kapott adatok alapján kiderül, hogy az egyes kromoszóma-rendellenességeknek mekkora a kockázata. Ha a rizikó eléri az 1:250-et, akkor elküldik a terhes anyát amniocentézisre, magzatvíz-mintavételre, vagy legalábbis javasolják neki a beavatkozást. Elek Csaba arról is beszélt: a tarkóredő vastagságának normális értéke 3 milliméter alatt van az említett magzati nagyság, a 45 és 84 milliméter közötti fejtető-far távolság időszakában. 2,5 milliméter fölött azonban már szoktak ajánlani a szakemberek egy korai szívfejlődésirendellenesség-szűrést, ami különlegesen képzett kardiológust igényel. A vizsgálatot általában a 15-16. héten végzik el.
A 18-22. héten megtörténik a következő ultrahangvizsgálat is, amely a lényegesebb anatómiai rendellenességek kiszűrésére alkalmas, ilyen például a nyitott gerinc, a durva szívfejlődési rendellenesség, a rekeszizomsérv, a hasfalzáródási defektusok, illetve a vesefejlődési rendellenességek. Elek Csaba elmondta: a középidőben, tehát a 20. héten meg kell nézni a méhszáj tágasságát, mert a teljesen tünetmentes méhnyak-elégtelenség, avagy cervikális inkompetencia ekkortájt szokott spontán vetélést okozni.
Ha erre a 6 kérdésre igennel válaszolsz, nikotinfüggő vagy
A kismama a második trimeszterben, a 24. hét körül újabb teljes körű laborvizsgálaton vesz részt, amelyet szükség esetén összekötnek ellenanyagszűréssel (ez leginkább vércsoport-összeférhetetlenség esetén lényeges). Ilyenkor érdemes egyébként cukorterheléses vizsgálatot (oGTT) is kérni, a terhességi cukorbetegség ugyanis ekkor szűrhető a legjobban. Az oGTT során először éhgyomri vércukrot mérnek vénás vérből, ezt követően 75 gramm glükózt tartalmazó oldatot kell meginni. Elfogyasztása után megvizsgálják, hogyan alkalmazkodott a szervezet a nagy mennyiségű cukorhoz: ennek nyomon követéséhez megfelelő időközönként vért vesznek, majd ez alapján állítják fel az értékeket. „A terhesség 24. hetében a normálérték éhgyomorra 6 mmol/liter alatti, két órával az oldat elfogyasztása után pedig legfeljebb 7,8 mmol/liter” – így a szülész-nőgyógyász, aki nyomatékosította: a kezeletlen terhességi diabétesz magzati elhalást, magzati túlnövekedést, kórosan fokozott magzatvíztermelést, lepényelégtelenséget, terhességi toxémiát, magzati sorvadást, vagy súlyos, többszörös fejlődési rendellenességet is okozhat, így az oGTT elvégzése nem maradhat el.
Vizsgálatok a harmadik trimeszterben (6-9. hónap)
A harmadik trimeszterben elengedhetetlen a terhességi toxémia rendszeres szűrése, ami az artériás középnyomás (1x felső érték + 2x alsó érték osztva 3-mal - a szerk.), a testsúly és a vizelet vizsgálatából áll. Követni kell az anyai súlynövekedést, heti fél kilogrammnál nagyobb emelkedés ugyanis lappangó ödémára utal. Bizonyos időközönként vizeletvizsgálat is szükséges, mert mind a húgyúti fertőzések, mind pedig a fehérjevizeléssel jelentkező terhességi toxémia, vagy esetleg egyéb eredetű vesebetegségek súlyos veszélyt jelentenek az anyára és a magzatra nézve egyaránt. Legkésőbb a 36. héttől rendszeresen meg kell történnie a gyermek kardiotokográfiás vizsgálatának, amelynek nemcsak a magzati veszélyhelyzetek, elsősorban az oxigénhiány megállapításában van nagy szerepe, hanem a szülés észlelésében is.
Közvetlenül a kardiotokográfiás vizsgálatok előtt, a 30-32. hetes korban ultrahangot végeznek, ennek célja a többi között a magzat agyvízkeringésének vizsgálata, a vízfejűség időben történő kizárása. Elek Csaba kiemelte: bakteriális leoltást szintén érdemes végezni a hüvelyből, mert vannak olyan bélflóra eredetű baktériumok, amelyek a hüvelyben megtelepedve súlyos magzati fertőzést, szepszist, tüdőgyulladást, agyhártyagyulladást, magzati halálozást idézhetnek elő a szülés alatt, és ugyanezek az anyánál is kialakulhatnak. A szakember szerint, ha kórokozót találnak, elég a burokrepedéssel egy időben elkezdeni az antibiotikumos kezelést, mert amíg a burok áll, a magzat tökéletesen védett.
A tervezett terhesség előnyei
Elek doktor mindazonáltal fontosnak tartotta megemlíteni: az eredménytelen terhességek megelőzése, illetve a teherbeesés megkönnyítése szempontjából lényeges lehet, hogy tudatosan készüljünk a babavárásra. A tervezés nemcsak azt segíti elő, hogy testileg-lelkileg felkészíthessük magunkat a várandósságra – például a megfelelő étrend kialakításával, mozgással, egyéni szükségleteink alapján táplálékkiegészítők szedésével, szakkönyvek olvasásával, stresszkezelési technikák gyakorlásával stb. –, hanem lehetővé teszi a prekoncepcionális, vagyis a fogamzás előtti gondozást (tanácsadást, kivizsgálást). Így már a fogantatás előtt kiderülhetnek olyan betegségek, amelyek problémák forrásai lehetnek a későbbiekben.
„Nőknél az esetek jelentős részében a terhesség előtt ki lehet mutatni az olyan daganatokat, fejlődési rendellenességeket, nőgyógyászati betegségeket, amelyek veszélyeztetnék az akadálytalan teherbeesést, illetve a baba akadálytalan kihordását. Ilyen például a sárgatest-elégtelenség, amely fennállásával nagy a veszély, hogy a terhesség 6. és 10. hete között elvetél az édesanya” – mondta el a szülész-nőgyógyász, aki a Leiden-mutáció szűrését is támogatja. Ez az ötödik véralvadási faktor pontmutációja, és fokozott trombóziskészséggel jár. A Leiden-mutáció jelenlétét igazoló vizsgálatot a terhesség alatt is el lehet végeztetni - bár nem kötelező, hanem opcionális -, ám a szülész-nőgyógyász szerint hasznosabb, ha már a várandóság tervezésekor sort kerítünk rá. „A Leiden-mutáció súlyos problémákat okozhat az érintett asszonyoknál, hiszen a terhesség eleve egy fokozott trombóziskészséggel járó állapot. Kezelés nélkül magzati elhalás, idő előtti lepényleválás, magzati sorvadás, terhességi toxémia, anyai stroke, szívinfarktus, mélyvénás trombózis, tüdőembólia is szerepel a lehetséges szövődmények között.”
Kevesen tudják, de az eredménytelen terhességnek, magzati elhalásnak, idő előtti burokrepedésnek az apánál fennálló fertőzés is állhat a hátterében, így a férfi andrológiai vizsgálata ugyancsak elengedhetetlen. A szűrések során a többi között például spermatológiai rendellenességet is diagnosztizálhatnak, ami körülbelül 1500-féle betegséggel hozható összefüggésbe. „Bármilyen spermatológiai hibát észlelünk, annak okai hat nagy csoportba sorolhatók: fertőzések, hormonális elégtelenség, genetikai szindróma, vérellátási zavar, toxikus állapot vagy autoimmun folyamat. Az összes rendellenesség nagyjából háromnegyed része fertőzés, ami már a fogamzást is megnehezíti, végleges férfi meddőséget hagyhat maga után, és gócfertőzésként súlyos, esetenként halálos betegségek (agytályog, szívbelhártya-gyulladás, szívizom-elégtelenség stb.) okozója lehet. A spermatológiai problémák többségét tehát akkor is gyógyítani kellene, ha a férfi nem akar gyermeket” – összegezte a szakorvos.
