A látótérkiesés a látás veszélyes megromlásának egyik megjelenési formája. A látótérkiesés ellátásának sürgősségéről Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialista beszélt.
Mit jelent a látótérkiesés?
A látótérkiesés az egy szemmel belátott terület egy részének vagy egészének információ hiányát jelenti. Két formája létezik: az első az úgynevezett pozitív látótérkiesés (pozitív szkotóma), melyben a retina és a látópálya működése lényegében ép, de valami a retina előtt sötét árnyékként eltakarja a látott kép egy részét. A másik típus az úgynevezett negatív látótérkiesés (negatív szkotóma), melynek hátterében a retina, a látóideg, a látópálya, illetve a látókéreg valamilyen sérülése áll. Ez esetben a kieső területet a beteg nem érzékeli, mert az agy a hiányt a környezetből származó információ morzsákkal kitölti. A negatív látótérkiesés csak akkor észlelhető a beteg számára, ha a központi éleslátás területét is eléri, vagy ha beteg a látótér hiánya miatt nekimegy tárgyaknak és így nyilvánvalóvá válik, hogy valami nincsen rendben a látásával.
Sürgős orvosi ellátást igénylő látótérkiesések
A látótérkiesések egy része krónikusan alakul ki, de a beteg véletlenül, hirtelen észleli, és ezért az a benyomása keletkezik, hogy az állapot friss és azonnali ellátást igényel. Ilyen lehet például a csak az egyik szemem súlyos károsodást okozó elsődleges vagy másodlagos zöld hályog (glaukóma), de hasonló eredményre vezethet korábbi látópálya sérülés vagy agyi látókéreg károsodás véletlenül észrevett késői maradványtünete is. Ezekkel az állapotokkal szemben a valóban hevenyen kialakuló látótérkiesések azonnali ellátást igényelnek, noha a beteg számára az előző csoporthoz képest nem mutatkoznak eltérő módon. Azonnali vizsgálatot és kezelést indokol, ha a látás az egyik szemen hirtelen teljesen elvész, majd néhány perc múlva újra visszaáll. Amennyiben ez az állapot ismétlődik, az ellátás sürgőssége még jelentősebb. Az egyes testhelyzet változások kapcsán megjelenő, átmeneti és teljes látáskiesés egyértelműen arra utal, hogy a látóideget valami a testhelyzet változáskor nyomja. Ez nemritkán a látóideg lefutása mentén megjelenő értágulat (aneurizma), melynek egyes fajtái a fiatal középkorú népességben jelennek meg leggyakrabban, és megrepedés esetén nagyon gyakran halálos kimenetelűek. Az ilyen aneurizmák sikeres elzárására általában van mód, de csak akkor, amikor az értágulat még nem repedt meg. Éppen ezért a fenti tünetek észlelése után mielőbb szemorvosi és ideggyógyászati vizsgálatra és modern képalkotó vizsgálatra van szükség.
A hirtelen megjelenő látótérkiesések egy másik nehezen befolyásolható formája a szemet ellátó artériás rendszer hirtelen elzáródása, ami teljes vagy részleges (szektorszerű) lehet. Az elzáródás általában embolizáció következtében alakul ki. Ez annyit jelent, hogy a vérárammal szállítódó lipid cseppek (csonttörés után), érelmeszesedéses plakkok (azok szóródása esetén) vagy vérrögök (véralvadási zavarok kapcsán) az ideghártya vagy a látóideg artériában fennakadva a keringést elzárják. Mivel az ideghártya az agyhoz hasonlóan csak néhány percen át képes oxigénellátás nélkül életben maradni, az állapot a gyakorlat szintjén nem kezelhető optimálisan (mire a beteg orvoshoz jut, az idegsejt károsodás már kialakult). Az esetek nagyobb részében az elzáródás nem a teljes ideghártyát érinti, hanem az ideghártya artériáinak vékonyabb ágait zárja el. Így szektorszerű látótérkiesés alakul ki a károsodás helyétől és mértékétől függően, vagy a központi éleslátás megtartásával, vagy annak károsodásával, elvesztésével. Az orvosi ellátás természetesen mindenképpen indokolt még akkor is, ha az érintett szem látása nem javítható már meg, hiszen az embólia okát tisztázni és felszámolni szükséges. Ha ez nem történik meg, a későbbiekben újabb embolizáció alakul majd ki, ami más életfontosságú szervek véráramlásának károsításával akár halálos következményű is lehet.
Az ideghártya vénás rendszerének elzáródása is hirtelen észlelt látáscsökkenésként, illetve látótér károsodásként jelenhet meg. Általában korán reggel, ébredéskor tapasztalja a beteg, hogy valamelyik szemével lényegesen rosszabbul lát, mint akár csak egy nappal azelőtt. A legtöbb vénás elzáródás éjszaka alakul ki, amikor a vérnyomás alacsony, és ezért a vénákban áramló vér áramlási sebessége is kicsi. Így a vér alvadására, vénás elzáródás kialakulására nagyobb lesz az esély.
Függönyszerű látótérkiesés
Külön csoportot alkot az ideghártya leválás (retinaleválás) okozta látótérkiesések csoportja: ezek heveny esetben azon alapulnak, hogy az ideghártya a szem középső részét alkotó átlátszó üvegtest öregedése miatt üvegtesti húzó hatásnak van kitéve. Ilyen helyzet üvegtesti leválás során alakul ki leggyakrabban. Az üvegtesti leválás nem azonos a retinaleválással. Csupán nagyon kicsi százalékban alakul ki miatta a retina sérülése és következményes leválása. Ha a retina sérül, elszakad, a nyíláson át az elfolyósodott üvegtestből folyadék jut be az ideghártya és az őt kívülről ölelő érhártya közé. A szem és a test mozgása miatt a folyadék a két réteg között lötyögve szétválasztja a két réteget egymásról. A leválasztott retina működése károsodik, így a látótér beszűkül. A beteg az éleslátás helye felé haladó, egyre fokozódó, függönyszerű, sötét látótérkiesést tapasztal. Az ilyen állapot rövid időn belül, típusosan egy napon belül részletes szemorvosi vizsgálatot, és 1-2 napon belül szemorvosi műtéti ellátást igényel. A teljessé váló retinaleválás gyógyulása és a látás visszatérése ugyanis még műtét esetén sem mindig lehetséges. Fontos megemlíteni, hogy az üvegtesti leválásra utaló tünetek (hirtelen megjelenő üvegtesti úszkáló homályok, sötétben villanások látása) is rövid időn (néhány napon) belüli részletes szemészeti vizsgálatot indokolnak. Az esetleges kezdeti retina sérülés felismerésével ugyanis a retina leválása ambuláns lézeres kezelés révén megelőzhető lehet.
Ez is érdekelhet
A fentiek alapján - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája - a látótér hirtelen észlelt kieséseit összességében sürgősségi állapotnak kell tekinteni. Nem szabad várni arra, hogy a probléma magától rendeződik. Az időablak ugyanis nagyon rövid lehet, és késői orvoshoz fordulás esetén a betegségek egy része már nem befolyásolható, nem gyógyítható.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
