A szem körül
A szemhéjak és szempillák mögött, a koponyacsontok által alkotott szemüregben, zsírszövetbe ágyazva foglal helyet. Felszínén tapadnak a szemmozgató izmok. Idegek, vérerek és a könnytermelő szervek veszik körül. Kívülről a szemhéjak védik, könnyel kenik be, nedvesen tartják a szem külső felszínét, a szaruhártyát és a kötőhártyát. A könny nagy része a felső szemhéj alatti és a halántéki oldalon lévő könnymirigyekből származik; táplálja, oxigénnel látja el és védi a szemet a fertőzésektől.
Az ínhártya és érhártya
A szemgolyó falának legkülső rétege a rostos ínhártya, melynek látható része a szemfehérje. Színe ugyanis fehér, mivel erekben szegény, ám szorosan egymáshoz fekvő kötőszöveti rostokból áll, így igen kemény réteg. Elől átlátszó, hogy a fény bejuthasson a szembe; ez a szaruhártya.
A szemgolyó falának középső rétegének részei a szemünk színét adó szivárványhártya (iris), a szemlencse mozgatását végző sugártest és az érhártya (choroidea), melynek erei a szemet, főként annak legbelső idegsejtekben gazdag rétegét táplálják. Az érhártya belső részén található sötét festéket tartalmazó sejtjei elnyelik a fényt, hogy az ideghártyára csak azok a sugárnyalábok juthassanak, melyekre a tökéletes képalkotáshoz van szükség. A szivárványhártya közepén lévő nyílás a szembogár (pupilla), nagyságát, vagyis a rajta keresztül bejutó fény mennyiségét finom izomzata szabályozza. Erős fényben a pupilla beszűkül, sötétben kitágul, hogy az ideghártyára mindig megfelelő mennyiségű fény jusson.
A csarnokvíz szerepe
A szaruhártya és a szivárványhártya közötti tér az elülső szemcsarnok, tiszta folyadék, a csarnokvíz tölti ki. A sugártest érhálózata termeli a csarnokvizet, amely a szivárványhártya mögül a pupillán keresztül áramlik előre, és az írisz tövénél kerül újra a véredényekbe. Ha elfolyása akadályozott, a szemben uralkodó belső nyomás megemelkedik, kialakulhat a zöld hályog (glaucoma) legjellemzőbb tünete.
A lencse
A szivárványhártya mögötti átlátszó szemlencsét a sugártest körkörösen elhelyezkedő lencsefüggesztő rostjai tartják. Távolba nézéskor a sugártest izmai elernyednek, a lencsefüggesztő rostok ezért megfeszülnek, a szemlencse ellapul. Közelre nézéskor fordítva, az izomzat megfeszül és a lencse rugalmasságánál fogva összeugrik, azaz kigömbölyödik. A lencse mögött a kocsonyás állagú, hártyával határolt üvegtest található. Kevés kollagén rost és nagy mennyiségű vizet megkötni képes hialuronsav, valamint 99%-ban víz alkotja. Így nevéhez hűen átlátszó, hogy a fénysugarak keresztüljuthassanak rajta egészen az ideghártyáig (retina). Ezen kívül belső vázként biztosítja a szem formáját.
Az ideghártya vagy látóhártya
A fény a szem két legfontosabb fénytörő elemén, a szaruhártyán és a lencsén, majd az üvegtesten keresztül érkezik meg az ideghártyára. Ez a szemgolyó falának legbelső rétege. A retina átlátszó, az alatta fekvő érhártya ereinek vörös színét látjuk fényképeken piros szemként. A retinának kétféle fényérzékelő sejtje van: mintegy 120 millió fekete-fehéren látó, ám kevés fényben is jól működő pálcika és 6 millió színlátásra, kék, zöld és piros fény érzékelésére specializálódott csapsejt. Az éleslátás helye a retinán a sárgafolt (macula lutea), itt csak csapsejtek vannak összezsúfolva. A fényérzékeny sejtekből származó információ a retinában több rétegben elhelyezkedő közvetítő idegsejteken halad keresztül. Az idegsejtek hosszú nyúlványai végül idegrostokká, majd a látóideg kötegévé állnak össze. A látóideg kilépésének helyén nincsenek fényérzékelő sejtek, ezért hívják vakfoltnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Köszönjük dr. Bana Ildikó szemész-kontaktológus segítségét a cikk elkészítésében!
