A szorongás lényegében a szervezet stresszreakciója egy nem létező veszélyre. A potenciálisan veszélyes helyzetekben ugyanis hirtelen nagy mennyiségű stresszhormont bocsát ki a mellékvese, ami miatt rövid időre átmenetileg megnő a vérnyomás, felgyorsul a pulzus, és sokkal nagyobb fizikai teljesítményre leszünk képesek, mint általában. Ez teszi lehetővé a valós veszély elől történő sikeres elmenekülést – amikor viszont a félelem tárgya nem valós, akkor már szorongásról beszélünk.
Fontos tudni, hogy szorongás esetén is a valódi stresszreakció tünetei jelennek meg:
- átmenetileg, illetve hullámokban megemelkedett vérnyomás,
- felgyorsult pulzus,
- feszültség.
Mindezek alapján számos biológiai paraméter megváltozik a szorongás ideje alatt. Ez önmagában nem betegség, tartós fennállása azonban különböző egészségi problémákhoz vezethet.
Prof. dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa és glaukómaspecialistája szerint szemészeti szempontból azért jelentős a szorongásos állapot, mert számos, a szem működését befolyásoló paraméter is megváltozik a szorongás hatására. Változik például a szemen belüli vér- és folyadékáramlás, valamint a szemnyomás szabályozása is. Azonban ezek a változások nem a szem belső betegségei miatt jönnek létre.
A gyakorlati ellátásban az adja a nehézséget, hogy meg kell különböztetni a szorongás okozta változásokat a valódi szembetegségek okozta változásoktól. Nem ritkán e két hatás egy szemen egy időben jelentkezik. Nagy szakmai tudás, gyakorlat, valamint kellő vizitidő szükséges ahhoz, hogy a szakember szét tudja választani, miért felelős a szorongás és miért egy valódi szembetegség. A rutin klinikai gyakorlatban ez azonban nagyon gyakran nem sikerül, sőt a szorongás észlelése is meglepően sokszor elmarad.
Téves diagnózisok és felesleges kezelések
A szorongás fent említett következményei miatt elsősorban azok az állapotok jelennek meg szemészeti panaszként, illetve vezetnek egy nem létező betegség diagnózisához, amelyekben a szem életfolyamatainak pontos és folyamatos szabályozása szükséges az ideális állapot fenntartásához, például a szemen belüli vérkeringés és a szemnyomás szabályozásához.
A szemen belül egy folyadék, az úgynevezett csarnokvíz termelődik a szivárványhártya (írisz) mögött, a hátulsó szemcsarnokban. Ez a pupilla területén előre jön a szivárványhártya és az átlátszó szaruhártya közötti elülső szemcsarnokba, amelynek szélein, a csarnokzugban folyamatosan elhagyja a szemet. Ez az áramlás változik meg szorongás, illetve pánik miatt. A változás részben azért jön létre, mert a vérnyomás jelentősen, hevesen felugrik, részben pedig azért, mert a csarnokvíz elvezetését szabályozó rendszer sejtjei ugyanolyan kémiai hatásoknak engedelmeskednek, mint az erek, így pánikroham, illetve erős szorongás esetén a csarnokvíz elvezetése a szemből átmenetileg csökken – magyarázta a szakember.
Mindez azt eredményezi, hogy szorongás, illetve nagyobb vérnyomáskiugrás esetén a szemnyomás átmenetileg lényegesen magasabb, mint amely a nyugalmi normális érték. A stresszes helyzetben történő szemnyomás-emelkedés azonban nem betegség.
Mi ezzel a gyakorlati probléma?
A fenti helyzet a mindennapi zöldhályog-diagnosztika és -kezelés szempontjából jelentős nehézség okoz. A beteg ugyanis szorongás esetén látszólag hasonlóan viselkedik, mint nyugodt állapotban, hiszen nem hordoz táblát magával, amelyre az van írva, hogy „éppen pánikrohamom van, kérem ezt vegyék figyelembe”. A vizsgáló szemorvos gyakran egyáltalán nem is észleli a normális pszichés állapottól való eltérést, azaz a szorongásos állapotot, ez pedig ahhoz vezet, hogy a szorongás miatt jelentősen megemelkedett szemnyomást zöld hályog miatti kóros értéknek véli. Emiatt aztán szemészeti kezelést ír elő, a terápiát idővel megerősíti, majd műtétre is elküldi a beteget, mivel a mért szemnyomás a gyógyszerek hatására sem csökken. Közben viszont a páciens szeme egészséges, csupán a szorongása az, amelyet kezelni kellene akár pszichoterápiával, akár gyógyszeresen, akár a két módszert kombinálva.
„Megdöbbentően nagy azon betegek száma, akik szoronganak, és a szorongást az orvosnál is leplezik, sőt önmaguk előtt is titkolni igyekeznek. Pedig az orvosi vizsgálat során ezt mindenképpen célszerű a betegnek elmondani és az orvosnak figyelembe venni. Sajnos sem az előbbi, sem az utóbbi helyzet nem gyakori” – mondta négy évtizedes tapasztalatai alapján Holló professzor.
Egyéb, a szorongás által kiváltott látásváltozások
A nagyfokú szorongás nem ritkán a vérnyomás jelentős, átmeneti emelkedését eredményezi, ami átmenetileg módosíthatja az ideghártya (retina) keringését. Ez csillámló, mozgó kétszemes látási élmény átmeneti észlelését eredményezheti. Amennyiben a vérnyomás emelkedése, vagy gyors változása kimutatható a háttérben, annak gyógyítása, illetve az azt kiváltó szorongás enyhítése elengedhetetlen a felesleges szemészeti kezelés elkerülése érdekében.
Egyeseknél szorongást válthat ki az úgynevezett üvegtesti úszó homály is, amelyet egyébként szinte minden középkorú vagy idősebb ember megtapasztal. Az üvegtest az élet során kezelést nem igénylő, úgynevezett üvegtesti öregedési folyamaton megy át, amelynek lényege, hogy a szemlencse és a retina közötti nagy, átlátszó területet kitöltő kocsonyás anyag kollagénszemcséiben kis szakadások keletkeznek. Így a kollagénkötegek egy kisebb része a rögzített helyzetéből elszabadul, és ez a folyadéktérben a nehézségi erő, illetve a szem mozgásai által meghatározott pályán lassan tovaúszó kicsi árnyékot eredményez. Ez nem veszélyes szembetegség, az élet során gyakorlatilag mindenkinél kialakul. Ha viszont az üvegtesti homályok látása szorongást vált ki, akkor a szorongás csökkentése révén az életminőséget nagyban javítja a beteg korrekt, szemorvosi vizsgálaton alapuló, részletes felvilágosítása.
Nem kell szégyellni!
Nagyon fontos megérteni, hogy a szorongás nem szégyen, és a pánikbetegség sem egy mindenki előtt titkolandó állapot. Lényeges továbbá, hogy a bizonytalan, estelegesen szorongással magyarázható szemorvosi diagnózisokat – másodvélemény kérése révén – másik, hozzáértő szemorvossal is ellenőriztessük. „Mindenképpen el kell kerülni a teljesen felesleges szemműtétek végzését, amelyek a szorongás által létrehozott, nem szembetegségből eredő magas szemnyomás »kezelésére« szolgálnak. Ezek a beavatkozások jelentős kockázattal járnak, valós javallatuk pedig nincsen” – figyelmeztetett a szemész szakorvos.
A szakértő szerint alapvető fontosságú, hogy a „beteg” objektív felvilágosítást kapjon szemészeti állapotának negatív voltáról, és emellett a szorongás pszichológusi, illetve pszichiátriai kezelésének megkezdéséhez is hatékony segítséget kapjon. Ha ez nem történik meg, lehet hogy az illető a szemorvosi rendeléseket a későbbiekben már elkerüli, de más szakorvosoknál – hasonlóan a szorongás által kiváltott, nem valós, nem szervi betegségek miatt – szintén felesleges kezelést kaphat, így életminősége tartósan alacsony maradhat – jegyezte meg a glaukómaspecialista.