A szemüveg a világ legelterjedtebb látásjavító módszere, mivel viszonylag könnyen és szinte bárki számára elérhető eszköz. Ám a szemüvegkeret viselése sok szempontból életünket is keretek közé szorítja. Bármennyire is vigyázunk, hamar bekoszolódhatnak a lencséi, ha pedig nem vagyunk elég körültekintőek a tisztogatás közben, meg is karcolhatjuk azokat. Nem beszélve arról, hogy balesetek bármikor előfordulhatnak, ha például véletlenül ráülünk vagy leesik a fejünkről. De az sem kevésbé bosszantó, hogy télen folyton bepárásodik, ha kintről belépünk egy fűtött helyiségbe, esős időben pedig azonnal foltos lesz az esőcseppektől.
Sportoláskor és nyaraláskor is sokszor inkább nyűgöt jelent a szemüveg, mint segítséget. Futásnál vagy focizásnál zavaró, ahogy lötyög az arcunkon, vitorlázáskor könnyen lepottyanhat, a küzdősportoknál pedig egyenesen kizárt, hogy viseljük. Ugyanígy a vízben csobbanni sem tudunk kukkerrel, tehát a szemüvegeseknek a strandolás is kihívás.
Általánosságban elmondható, hogy minél rosszabb a szemünk, vagyis minél nagyobb dioptriájú szemüveget hordunk, annál több kényelmetlenséggel kell számolnunk. Persze azok sincsenek könnyű helyzetben, akiknek nincs állandóan szükségük látásjavító eszközre, hanem például csak olvasáshoz kell használniuk. Ők azok, akik napjaik nagy részét szemüvegük keresésével töltik, mert általában éppen akkor nem találják, amikor kéne.
És akkor még nem említettük az esztétikumot: ugyan van, akinek kifejezetten jól áll a szemüvegkeret, de a legtöbben nem szeretik, hogy állandóan keretezi az arcukat. Nőknél pedig az is zavaró lehet, hogy szemüveg nélkül nem látnak elég jól, hogy kifessék a szemüket, a keret viszont útban van sminkelésnél.
Az éles látás korlátlan kényelme
A szemüveg helyett jó alternatívának tűnik a kontaktlencse, nem véletlenül nő a népszerűsége. Ám ha jobban belegondolunk, bár sok szempontból kényelmesebb, ugyanúgy nem optimális megoldás. A kontaktlencse ugyan a legtöbb fizikai cselekvésben nem korlátoz (úszáshoz például viszont nem ajánlott hordani), a tárolása, behelyezése és kivétele ugyanúgy körülményes, sőt a fertőzésveszély miatt szemünk egészségére nézve még kockázatosabb is, mint a szemüveg. Ráadásul a kontaktlencséket naponta csak meghatározott ideig hordhatjuk, tehát mindenképp szükséges mellé szemüveget párosítani. Nem mellesleg sem a szemüveg, sem a kontaktlencse nem képes azt a semmihez sem hasonlítható élményt megadni, amikor ébredés után azonnal, ahogy kinyitjuk a szemünket, tisztán látunk. A műlencse beültetésével viszont elérhető akár ez is.
Bár elsőre drasztikus beavatkozásnak tűnik, de a modern technológiának köszönhetően ambulánsan, kellemetlenségek nélkül elvégezhető a műtét. Szemcseppes érzéstelenítés után egészen parányi, néhány milliméteres bemetszést ejtenek a szemen, majd ezen keresztül, ultrahang segítségével darabokra bontják a szemlencsét, végül annak helyére beillesztik az összehajtható műlencsét, amely ezután felveszi végleges alakját. Az apró bemetszés pedig magától összezárul, nem szükséges összevarrni, vagyis a gyógyulás is gyors, az eredmény pedig a legtöbb esetben életre szól.
A megfelelő lencsetípus megválasztásával függetlenedhetünk a szemüvegtől, vagy akár teljesen el is felejthetjük azt, ezáltal életünk kényelmesebbé válik. Gondtalanul kertészkedhetünk, síelhetünk, számítógépezhetünk, vezethetünk, vásárolhatunk. A műlencse másik előnye, hogy korunkat sem árulja el. Sokan azért nem szeretnek szemüveget viselni, mert látásromlásuk az öregedésre emlékezteti őket, de a műlencse képes visszaadni a fiatalkori látásélményt.
Számoljunk utána!
A műlencse beültetéstől sokan tartanak magas ára miatt, ezért inkább maradnak a szemüvegnél és kontaktlencsénél. De ha hosszú távon nézzük, nemcsak a szemünk, hanem a pénztárcánk is hálás lesz a műlencséért.
Szemüveg esetén általában külön kell megvennünk a keretet és a lencséket. Előbbiből a legolcsóbbak néhány tízezer forintnál kezdődnek, de a márkásabb darabok ára nem ritkán hat számjegyre rúg. A szemüveglencséknél is hasonlóan nagy a szórás: egy pár egyfókuszú lencse ára dioptriától függően 15-40 ezer forint, a multifokális lencsékért azonban ennek többszörösét kell fizetni. Ha pedig vékonyított, monitorszűrős, esetleg tórikus lencsét szeretnénk, még mélyebben a pénztárcánkban kell nyúlnunk. Ráadásul ha romlik a látásunk, esetleg baleset éri a szemüvegünket, újat kell készítettünk.
A kontaktlencse viselése sem éppen gazdaságos megoldás, hiszen a lencséken túl plusz költséget jelent az ápoló-tisztító folyadék, a tároló és a műkönny is. Ez éves szinten összesen legalább 50-100 ezer forintot jelent. Valamint természetesen a kontaktlencse mellett is szükségünk van szemüvegre, tehát annak árával is számolnunk kell.
Ezzel szemben a műlencse beültetése, bár valóban nem olcsó mulatság, de mivel csak egyszeri kiadást jelent, néhány éven belül megtérül. Különösen, ha a legmodernebb, trifokális lencsét választjuk, amellyel távolra, köztes távolságra és közelre is jól láthatunk segédeszköz nélkül is.
Amikor csak a műlencse segíthet
Mint a bevezetőben említettük, vannak olyan esetek, amikor szemüveggel vagy kontaktlencsével egyébként sem javulhat a látásunk. A szürke hályog tipikusan ilyen: mivel nem fénytörési hiba okozza a látásromlást, hanem a szemlencse elhomályosodása. Ez a szembetegség a leggyakrabban a kor előrehaladtával, a szemlencse, illetve az egész test vízvesztésének következtében alakul ki. A szemlencse ugyanis alapesetben puha és rugalmas, azonban ahogy az öregedés következtében csökken a szervezet vízkészlete, felborul a lencse ionegyensúlya, ami miatt a korábban szabályosan elhelyezkedő fehérjerostok elmozdulnak helyükről, és csökken a szemlencse tisztasága. Ez a folyamat visszafordítatlan, és az egyedüli megoldást az jelenti rá, ha a beteg szemlencsét kicserélik egy akrilból készült műlencsére.
Bár a szürkehályog-műtét
célja alapvetően az, hogy visszaállítsa látásunkat a betegség előtti állapotra,
korrigáló műlencse alkalmazásával akár a fénytörési rendellenességektől (vagyis a távol- és közellátástól, illetve az asztigmiától) is
megszabadulhatunk, vagyis életünk végéig elfelejthetjük a szemüveget,
kontaktlencsét.