A szürkehályog-műtét általában fájdalommentes beavatkozás, azonban a vizsgálatok kimutatták, hogy sokan valamilyen szintű fájdalmat tapasztalnak a beavatkozás során – derül ki Dr. John A. Hovanesian sebész és csapata által végzett vizsgálatból.
Minimalizált fájdalom
A Journal of Ophthalmology című szakfolyóiratban 2015-ben megjelent tanulmányban a kutatók megállapították, hogy az első szemmel végzett szürkehályog-műtéten átesett 106 betegből álló csoportban a betegek 35 százaléka számolt be fájdalomról. A Pain Research and Treatment című szaklapban 2014-ben megjelent tanulmányban pedig azt írták, hogy a szürke hályog típusa befolyásolhatja a beteg fájdalomérzetét. A tanulmány szerint a sűrű szürke hályoggal rendelkező betegek többsége nagyobb valószínűséggel tapasztal fájdalmat a műtét során.
„A fájdalom egy nagyon egyéni dolog” – nyilatkozta Hovanesian. „Valószínűleg soha nem fogjuk teljesen kiküszöbölni, de mindent meg kell tennünk, hogy minimalizáljuk. A beteg a fejében a fájdalmat a műtét szövődményének tekinti. Mi sebészek nem így tekintünk rá, hanem mint a műtét elvégzésének néha szükséges mellékhatására. Egy 2015-ös felmérés során megkérdeztük a betegeket, hogy mitől félnek a legjobban a szürkehályog-műtét előtt, és azt válaszolták, hogy jobban félnek a fájdalomtól, mint attól, hogy megvakulnak.”
A fent említett vizsgálat is rámutat arra, hogy mennyire fontos a fájdalom minimalizálása vagy megszüntetése a beavatkozás során. A szakember szerint a sebészeknek ennek tudatában kell már a tágító cseppeket is alkalmazni a műtét előtt. „A műtét elején, ha fájdalmat okozunk egy éber betegnek, akkor az a beteg fokozott készültségben lesz a további fájdalom miatt, ezt pedig el kell kerülni” – mondta el Hovanesian.
A szorongást is számításba kell venni
Steve H. Chang, MD, a Nevada Eye Consultants munkatársa szerint a betegek elvárásainak meghatározása a fájdalommal kapcsolatban a műtéti folyamat fontos része, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak az orvosok. „Tízből kilenc páciens azt mondja, hogy egyáltalán nem érez fájdalmat a műtét során, de azt az egy beteget, aki mégis fájdalmat érez, gyakran nem veszik komolyan” – mondta. Az orvos szerint a szürkehályog-műtét alapvetően valóban teljesen fájdalommentes eljárás, de mindig számítani kell a beteg egyéni érzékenységére, fájdalomküszöbére, sőt, szorongására is, ugyanis ez utóbbi is erősítheti a fájdalomérzetet. Véleménye szerint a nagy szorongással küzdő vagy szorongáscsökkentő gyógyszereket szedő betegeknél különös figyelmet kell fordítani a szürkehályog-műtét alatti fájdalom kezelésére, mert a szorongás és az arra szedett gyógyszerek miatt előfordulhat az is, hogy nagyobb adag fájdalomcsillapítóra lesz szükségük.
Érdekes felfedezés az is, hogy a páciensek a másik szemen, később végzett szürkehályog-műtét során több kellemetlenségről számolnak be – annak ellenére, hogy a két beavatkozás ugyanaz. Ennek főleg pszichológiai okai vannak a szakemberek szerint, mert a páciensek nem tudják, mire számítsanak, amikor az első műtétről van szó, a második alkalommal azonban a szervezet már felkészül a szemműtétre. Amikor pedig nem pontosan ugyanúgy történik a műtét, ahogyan emlékeznek, a páciensek fájdalommal reagálhatnak – ez a fájdalom általában nem nagyobb, mint az első beavatkozásnál, csupán a betegek jobban tudatában vannak annak, hogy mi történik a második alkalommal, és jobban szoronganak, ami miatt az esetleges fájdalmat is máshogy érzékelik.
„Úgy vélem, hogy nem arról van szó, hogy a betegek több fájdalmat éreznek a második szemnél, inkább csak arról, hogy nehezebben tudnak ellazulni annak ellenére, hogy ugyanazt a gyógyszeradagot kapják. Mindig mondom a betegeknek, hogy valószínűleg másodszorra már nem lesznek annyira idegesek, mert már tudják, milyen a műtét, de tudatosabbak lesznek, és a tudatosság miatt idegesebbek lehetnek a műtét alatt” – mondta Chang. „A sebészeknek el kell mondaniuk a betegeknek, hogy a második műtét más élmény lehet, mint az első. Nagyon fontos, hogy a beteg hallja az orvosától, hogy nem baj, ha másodszorra éberebb lesz. Mindez rendben van. Ha tudjuk, hogy valami meg fog történni, és ha a beteg tudja, hogy ez nem abnormális, akkor komfortosabban érzi magát, és nem aggódik annyira, ezzel pedig a fájdalomérzékelése is csökkenhet. A fájdalom valós. A világnak önmagában is van elég fájdalma, és nekünk sebészeknek – ahogyan a szakmánknak is – el kell köteleznünk magunkat arra, hogy minimalizáljuk betegeink fájdalmát.”