Magyarországon az össznépesség 2-3%-át érinti az asztma. Gyermekek között a gyakoriság országosan még nem éri el az egy százalékot, de a betegek száma folyamatosan nő. A 0-18 éves korosztály körében végzett vizsgálatából tudjuk, hogy 1995 és 1999 között Budapesten számuk 20 százalékkal nőtt -, így sajnos biztosak lehetünk benne, hogy a felnőtt betegek száma is gyarapodik.
A betegség és tünetei
Az asztma klinikai tünetei jól felismerhetők: rohamokban jelentkező nehézlégzés, amely megnyúlt, sípoló kilégzéssel párosul, fulladás és mellkasi szorítás. Lázzal nem jár.
Nem mindig tipikus tünet, de szintén az asztmára jellemző a görcsös, rohamokban jelentkező köhögés, különösen, ha ez aktív mozgás, futás után jelentkezik. A különböző köhögésektől az asztmás köhögést úgy lehet elkülöníteni, hogy asztmánál mindig a kilégzés nehezített.
A betegek többsége az ún. enyhe, perzisztáló asztma csoportjába tartozik. Tüneteik általában enyhék, körülbelül hetente jelentkeznek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a súlyos, életveszélyes fulladásos rosszullétek és a végzetes kimenetelű asztmás rohamok is többségében ebből a betegcsoportból kerülnek ki.
Ezek a betegek sokszor nem is tudnak asztmájukról, évekig tünetszegények lehetnek, előfordul, hogy csak az elhúzódó köhécselés vagy a fizikai terhelés (futás, lépcsőzés stb.) hatására megjelenő nehézlégzés okainak keresése kapcsán derül fény az asztmájukra.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha valaki nem csak valamely, éppen átvészelt fertőző betegség után liheg nagyon, és köhög intenzív testmozgás után, akkor érdemes megbizonyosodni róla, hogy nem asztma okozza-e.
A fulladásérzést az okozza, hogy nehéz belélegezni, mert kilégzés nehezítettsége miatt a tüdőben nincs hely a friss levegőnek, illetve, mert a légutak be vannak szűkülve. A beszűkülést a hörgőnyálkahártya asztmás gyulladása miatti duzzanata és a hörgők izomzatának görcse hozza létre.
A légúti nyálkahártyában maradandó károsodásokhoz és a légzésfunkció beszűküléséhez vezető gyulladás már az asztma korai stádiumában is zajlik.
A hörgőszűkületet a kilégzéshez szükséges légköri nyomásnál nagyobb mellkasi nyomás tovább fokozza, ezért nem tudja megfelelően kilélegezni elhasznált levegőjét az asztmás ember.
Az asztmás gyulladás hasonló a légcsőhuruthoz, csak sokkal mélyebbre húzódik, és lassabban gyógyul. A hurutos légutakra jellemző nyálka tovább szűkíti a hörgőket.
Minek nevezzelek? - a diagnózis
Hiába egyértelműek a tünetek, a betegség eredetének kiderítése miatt mindig alapos kivizsgálás szükséges, melynek alapvető része az allergiás háttér megkeresése, illetve kizárása.
Az asztma diagnózisának a felállítása, illetve a betegség súlyossági stádiumának a meghatározása részben a betegek tünetei, részben részletes légzésfunkciós vizsgálatok alapján történik.
A vitálkapacitás-mérés tünetmentes betegeknél mutathat normális értékeket, aktív mozgás után azonban - gondoljunk a futás után jelentkező asztmás köhögésre - a kilélegzett levegő áramlási sebessége a terhelés előtti értékhez képest mintegy 20%-kal csökken. Ezért a vizsgálathoz valamilyen fizikai teljesítményre kérik meg a pácienseket.
Kezelés
Az asztma kezelésének célja elsősorban hörgőgörcs és a gyulladás megszüntetése.
A hörgőgörcs megszüntetése lényegében tüneti kezelés. A belélegezhető, ma már közvetlenül a tüdőbe juttatható hörgőtágító gyógyszerek másodpercek múlva hatni kezdenek, 1-2 perc alatt megszüntetik a fulladásérzést, és hatásuk 4-5, sőt a legújabbak esetében 12 órán át tart.
A hörgőtágítók kiegészítő kezelésként, alkalmanként használatosak, de nem helyettestíhetik az inhalációs szteroidokat, amelyek az asztma alapját képező - sokszor allergiás eredetű - gyulladás csökkentésére, illetve ezzel együtt a tünetek megelőzésére alkalmasak és így a mai modern asztma kezelés alapját jelentik.
Ezek a gyulladáscsökkentő gyógyszerek (szteroidok) a különböző korszerű inhalációs (belégzési) technikák segítségével közvetlenül a légutakba juttathatók, több nagyságrenddel csökkentve ezzel a bejuttatandó gyógyszer mennyiségét, valamint a nem kívánatos mellékhatások megjelenésének a kockázatát.
A gyulladáscsökkentő terápiára folyamatosan szükség van. A gyógyszerek adagolása az asztmás súlyossági stádiumoknak - a tünetek gyakorisága és a légzésfunkciós értékek alapján - megfelelően különböző.
Jelenleg a legkorszerűbb gyógymódnak számít a gyógyszerek száraz por formájában történő belélegzése. 4-5 évnél fiatalabb gyerekek számára a hajtógázas spray vagy az elektromos porlasztó jelenti a megoldást.
Ma már az a cél, hogy a hörgőtágítót és a gyulladáscsökkentőt lehetőleg egy készülékből tudja magának adagolni a beteg.
A szénanáthás betegnél enyhe esetben a tünetekért elsősorban felelős hisztamin ellen ható gyógyszerek is elegendőek, ha azonban naponta több órán át kínzó nátha és orrdugulás jelentkezik, akkor ezt ki kell egészíteni az orrba bejuttatott gyulladáscsökkentő (szteroid) készítményekkel.
Az asztmás, szénanáthás betegeket meggyógyítani egyelőre nem lehet, de tüneteiket, panaszaikat, s főleg az ezek mögött álló és elsősorban a tüdőt tartósan károsító folyamatokat leállíthatjuk, a tüneteket meg lehet szüntetni.
Az elmúlt évek során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az enyhe asztmás betegeknél a korán elkezdett inhalációs, gyulladáscsökkentő szteroid-kezelés közel felére csökkentette az asztmás rohamok számát, és késleltette vagy megakadályozta a súlyos nehézlégzés kialakulását, az asztma súlyosbodását.
A kezelések eredményeképpen nyugodt lélekkel lehet mondani a legtöbb érintettnek, hogy ők is egészségesek, csak ezért az egészségért kicsit többet kell tenniük, mint az átlagembernek. Szinte fél gyógyulás, ha valakinek nem kell állandó betegségtudattal élnie.
Életmód
Az asztmás ember ne tartózkodjék dohányfüstös környezetben, mert az sokat ronthat állapotán. A tünetes időszakokban is jelentkezik nehéz légzés, amit a fulladó beteg hajlamos mozgásszegény életmóddal ellensúlyozni. Ez különösen gyermekek káros, mert a testi-lelki fejlődés zavarához és elhízáshoz vezethet.
Az is meggondolandó, hogy a mozgásszegény életmód csökkentheti a betegek panaszait, ezért esetleg nem is fordulnak idejében orvoshoz.
A sportolás, testmozgás tehát nem tilos, a gyerekeket se korlátozzuk, de oda kell figyelni, hogy milyen és mennyi mozgást végez nehézség nélkül. Már kicsi kortól kezdve nagyon jót tesz az úszás.
Az asztmások lehetőleg tiszta szabad levegőn mozogjanak, sportoljanak, csupán pollenszezonban tanácsos mégis inkább a teremsportot előnyben részesíteni.
A helyes légzés
Az asztmás nehézlégzés okainak ismeretéből adódik néhány fontos tudnivaló, ami elengedhetetlen az asztmás roham helyes ellátásához.
A lehető legrosszabb, amit a beteg - gyermek és felnőtt egyaránt - tehet, az az erőltetett belégzés, a levegő után kapkodás, hiszen nem a levegővétel, hanem a kilégzés akadálya áll fenn. A helyzetet nehezíti, hogy a légszomj ösztönösen belégzésre készteti az asztmás embert. Ezért tudatosan kell megtanulni, hogyan juthat az asztmás tüdő elegendő friss oxigénhez. Mindenféle idegesség és kapkodás káros, ezért a legfontosabb, hogy az asztmás beteg megnyugtató környezetben legyen. Főként az asztmás kisgyereknek van nagy szüksége szülei higgadt, megnyugtató közelségére, bátorító szavaira. A piciktől még nem várhatjuk el, hogy tudatosan lazítsanak, de azt lehet mondani nekik, hogy fújják ki a levegőt.
A beteget semmiképp ne biztassuk arra, hogy vegyen nagy levegőt, és lélegezzen mélyen. Az ijedt asztmás beteggel, kisgyerekkel meg lehet próbálni együtt csinálni a "légzőgyakorlatot"; lassan és egyenletesen kifújni, majd venni a levegőt.
A legjobb testhelyzet ilyenkor a hanyattfekvés, illetve, ha a felsőtest egy párnával alá van támasztva, és a beteg félig ülő helyzetben van.
