Az angiotenzin hatásai
Szervezetünk a vérnyomást több különböző, egymással szoros kapcsolatban lévő rendszer irányításán keresztül szabályozza. Ezek közül a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer meghatározó szerepet tölt be mind a rövid, mind a hosszú távú vérnyomás-szabályozásban. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer hatásának közvetítője az angiotenzin II nevű anyag. Az angiotenzin II elsődleges élettani hatása, hogy gyorsan kialakuló, rövid ideig tartó vérnyomás-emelkedést okoz, így védi a szervezetet a folyadékvesztéstől, illetve a nagymértékű vérnyomáscsökkenéstől. Egyrészt a belső vérnyomás-szabályozó rendszeren keresztül emeli a vérnyomást, másrészt érszűkítő hatású, csökkenti a vérátáramlást a vesében, és a gyomor-bél rendszerben.
Az angiotenzin II hosszú távú vérnyomásemelő hatása a vesén keresztül jön létre. Serkenti ugyanis az aldoszteron nevű hormon felszabadulását, ennek hatására csökken a vesében a nátrium-kiválasztás, ami a vízürítés csökkenésével jár. Mivel több víz marad a szervezetben, pontosabban az érrendszerben, ez vérnyomásemelő hatású. A vér növekvő nátrium-tartalma visszajelez a renin-angiotenzin-rendszernek, hogy kialakult a kívánt hatás, és így az angiotenzin II szintje csökken. Az ilyesfajta visszacsatolási folyamatokkal a szervezet pontosan szabályozni tudja a belső egyensúlyt és a vérnyomást is.
Az angiotenzin II hatása szív- és érrendszerre
Az angiotenzin II további hatása, hogy szerkezeti változásokat okoz a szív- és érrendszerben, ezzel nagyban hozzájárul egyes szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, illetve a halálozási kockázat növekedéséhez. Különböző növekedési faktorok serkentésének eredményeként az erek fala megvastagszik, emiatt pedig csökken az erek keresztmetszete, kevesebb vér tud átáramlani rajta, ez magas vérnyomáshoz vezethet, és az érelmeszesedés kialakulása is valószínűbbé válik.
A növekedési faktorok hatására szív izmai megvastagodnak, de ez nem növeli a szív pumpáló erejét, hanem egyenesen rontja a szívműködés hatásfokát, valamint magas vérnyomás, szívelégtelenség, és infarktus kialakulásához vezethet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A direkt sejthatások mellett a renin-angiotenzin-rendszer fokozott működése (a szív terhelésének növelése, folyadék-visszatartás, az érszűkület miatti ellenállás növelése) is hozzájárulhat a szív izmainak túlburjánzása és az emiatt kialakuló szív-érrendszeri kórképek, például a szívelégtelenség vagy az infarktus megjelenéséhez.
Az angiotenzin-receptor blokkolók hatása
Az angiotenzin II úgy fejti ki az előbb említett hatásait, hogy az erek, a vese és egyéb sejtek felszínén lévő úgynevezett angiotenzin-receptorokhoz kapcsolódik. Az angiotenzin-receptor blokkoló hatású vérnyomás-csökkentők meggátolják az angiotenzin II kötődését a receptorához, így a vérnyomásemelő hatása is elmarad.
Az angiotenzin II képződését megakadályozó ACE-gátlókkal ellentétben nem okoznak száraz köhögést és allergiás reakciókat, illetve az angiotenzin II hatását 100%-ban gátolni tudják.
Általában jól tolerálják ezeket a gyógyszereket a páciensek, mellékhatásként ritkán szédülés és fejfájás jelentkezhet, ami az alacsony vérnyomás jele. Emellett a káliumszint emelkedését is okozhatják, így ezeket nem ajánlott más káliumtúlsúlyt okozó gyógyszerekkel együtt szedni. Alkalmazásuk ellenjavallt alacsony vérnyomás, veseartéria-szűkület és terhesség esetén, mivel születési rendellenességeket okozhatnak. Magas vérnyomásban és pangásos szívelégtelenségben alkalmazzák leggyakrabban ezeket a készítményeket, illetve veseelégtelenség megelőzésére cukorbeteg vagy magas vérnyomásos pácienseknél. Ráadásul a magas vérnyomásban szenvedőknél megelőzik a cukorbetegség kialakulását, valamint csökkentik a szélütés kockázatát is. Mivel hatásuk hasonló az ACE-gátlókéhoz, ezért azok ellenjavallata esetén angiotenzin-receptor blokkolót szoktak felírni az orvosok.
Milyen hatóanyagok vannak forgalomban?
Az egyes angiotenzin-receptor gátlók hasonlóak egymáshoz, mind a hatás, mind a mellékhatások tekintetében. A szervezetből való kiürülés módjában különböznek, valamint apró különbségek vannak a hatáserősségben, illetve egyesek közülük valamilyen előnyt hordoznak a többivel szemben.
Ez is érdekelhet
- Losartan: csökkenti a vér koleszterin-szintjét, erőteljes húgysavcsökkentő hatást fejt ki, így magas koleszterin-szinttel vagy köszvénnyel társult magas vérnyomás esetén előnyös ennek a szernek a választása.
- Eprosartan: nem a máj enzimrendszere bontja le, így nem alakul ki gyógyszerkölcsönhatás más szerekkel.
- Valsartan: hatása 24 óráig megmarad, elég naponta egyszer bevenni.
- Irbesartan: ez a legjobban hasznosuló származék, kis mennyiség is elég belőle, emiatt ritkábban alakulnak ki mellékhatások.
- Candesartan: ennél a hatóanyagnál a vérnyomáscsökkenés ellenére javul az agy véráramlás, ezért idős betegek agyi funkcióját javítja.
- Telmisartan: tartósan kötődik a receptorokhoz és hosszú a hatástartama, ezért ritkábban kell szedni.
- Olmesartan: egyes kutatások szerint kötődik a D-vitamin-receptorokhoz, és immunrendszer-erősítő hatásokat fejt ki.
Bár az angiotenzin-receptor blokkolók viszonylag új gyógyszercsoportnak számítanak, máris beváltották a hozzájuk fűzött reményeket a magas vérnyomás és az azzal társuló betegségek hatékony kezelésében.
