Emlősök vagyunk...
Az ember az emlősökhöz számláltatik, mert utódait világra jöttük után emlőiből anyatejjel táplálja. Ez a nők mellének egyik legfontosabb feladata. A hozzánk leghasonlóbb főemlősök, emberszabású majmok esetében messze nincs akkora különbség a nőstények és hímek emlőmirigyeinek fejlettségében, mint az embernél, amiből arra következtethetünk, hogy a női mell a szoptatáson túl más okokból is kiemelt jelentőségű (és helyzetű) szerv. S valóban, nem téved, aki a mellekre gondolva a nők egyik vonzerejének tekinti azokat. A szexuális dimorfizmus, azaz, ha egyazon fajhoz tartozó hím- és nőnemű egyedek nagyon különböző testi jegyekkel rendelkeznek, sohasem céltalan. Az ideális párok egymásra találását segítik. Nem véletlen az sem, hogy a mellek, különösen a mellbimbók az erogén zónákhoz sorolandók. Mielőtt azonban belemélyednénk, hogyan látja el a mell e két feladatát, maradjunk "szárazabb" témáknál, és ismerkedjünk meg felépítésével.
Testtáj dombokkal
A mellkas vázát adó bordák, a köztük húzódó bordaközi izmok és az azon elnyúló kis- és nagy mellizmok (musculus pectoralis) képezik azt a testtájat, ahol az emlő (mamma) - a harmadik-hatodik bordaívek fölött - helyet kapott. Egy-egy emlő súlya átlagosan 150-300 gramm, az élet folyamán eléggé változó. A két mell általában nem szimmetrikus, méretükben is különbözhetnek. A mellet csak a bőr tartja. Lényegében nincs saját izomzata, pusztán mirigy-, zsír- és kötőszövet alkotja. Rugalmasságát és feszességét a kötőszövetes rostok adják, mérete szempontjából pedig a zsírszövet mennyisége meghatározó. A zsírszövet egyrészt vastag réteget képez a bőralján, másrészt sok található belőle a lebenyek között. A zsírszövet mennyisége felnőtt nőknél a korral a mirigyszövet rovására nő. Kívülről az emlők finom bőrén sötét foltként látszik a nagyobb festékanyag-tartalma miatt sötétvöröses-barna bimbóudvar (areola). Ez a terület nagy számban tartalmaz faggyú-, verejték- és illatmirigyeket, sőt akár szőrtüszőket is. A bimbóudvar közepéből emelkedik ki a mellbimbó (mamilla vagy papilla mammaria). A benne található simaizom-rostok ingerhatásra összehúzódnak, ami a bimbót kiemeli, hegyessé teszi. Ezt tapasztaljuk simogatáskor, szoptatáskor, hideghatásra, szexuális inger meglétekor.
A mirigyszövet
Az emlőt - a mirigyszövet általános felépítésének megfelelően - emlőmirigyek és azok kivezető csövei alkotják. Az emlő mirigyállományát (glandula mammaria) 15-20 tejmirigy, lebeny (lobus) alkotja, melyek a bimbó mögött, körben helyezkednek el. Az emlő kifejlődésekor valamennyi elfér a bimbóudvar alatt, majd a tejtermelés megindulásával méretük jelentősen megnő.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az egyes lebenyek kisebb egységekből, lebenykékből és kivezető tejcsatornácskáikból állnak, melyek egyre nagyobb csatornákká (ductus) összeszedődve hagyják el a lebenyeket. Végül mindegyik az emlő csúcsa felé veszi az útját. A csatornák, mielőtt a mellbimbóban a külvilágba nyílnának, kiöblösödnek. E tágulatokat nevezzük tejöblöknek vagy szinuszoknak (sinus lactiferus). Szoptatáskor tárolóedényként és kicsi pumpaként működnek.
Vér- és nyirokellátás
A mirigyek működéséhez megfelelő hormonális irányítás, jó oxigén- és tápanyagellátás szükséges, ami csak kiváló vérellátással biztosítható. Az emlőt ennek megfelelően kis artériák gazdagon elágazó hálózata látja el, melyek a bordaközi térből lépnek - ezért nevük arteriae intercostales - az emlő szövetébe. Az emlő nyirokér-hálózata is sűrű. A nyirok szállítja el a sejtanyagcsere melléktermékeit, a kórokozókat, a fölös szövet közötti folyadékot. A nyirok-hajszálerek a mirigylebenykék között vakon kezdődnek, és a tejcsatornácskákkal párhuzamosan futva szedődnek össze egyre nagyobb nyirokerekbe. Végül a hónaljban található (nodi lymphatici axillares), a mellizomba rejtett (nodi lymphatici pectorales és interpectorales), a bordaközi térben lévő (nodi lymphatici intercostales) és az emlőmirigy szélén található (nodi lymphatici paramammarii) nyirokcsomókba futnak, melyekben nagy számban vannak a kórokozók támadását elhárító fehérvérsejtek. E lencse nagyságú csomókról azonban általában mit sem tudunk, hiszen egészséges emlőknél egyáltalán nem tapinthatók. Ha begyulladnak, netán rosszindulatú daganat miatt duzzadnak meg, nyomásra érzékenyekké, fájdalmasakká válhatnak. A mellek nyirokkeringéséről az emlőrák felismerésében és kezelésében játszott szerepe miatt tettünk említést. Az emlődaganatokból elszabaduló rákos sejtek a nyirokkeringésen keresztül vándorolnak a szervezet más részeibe, ahol áttétet, szóródást okozhatnak.
A mellek fejlődése
A mellek előfutárai, a mellbimbók és az alattuk lévő mirigyszövet a törzs hasi oldalán végighúzódó tejléc mellkasi dombjain fejlődnek ki, még az anyaméhben. Rendellenes fejlődés esetén egymás alatt több mellbimbó is kialakulhat. Serdülőkorban az ösztrogén hormon hatására a mellek fejlődni kezdenek, kialakul a tejmirigyek végleges száma, az emlők elnyerik felnőtt formájukat. A mirigylebenyek azonban az első szoptatásig kicsik maradnak, az emlő nagy részét kötőszövet és zsírszövet teszi ki.
A magzati korban kifejlett csecsbimbók a férfiaknál is megvannak, és erogén zónaként ugyanúgy működnek, mint a nőknél, de nem fejlődnek tovább a kamaszkorban, hanem a leánygyermek mellének megfelelő állapotban maradnak. Bár tudunk olyan különleges esetről is, ahol nem csupán kifejlődtek a férfi emlői - ez amúgy rendellenes vagy betegségre utal -, de még szoptatott is velük. Alexander Humboldt 1799-ből például arról számolt be, hogy egy venezuelai parasztember az anyja halála után magára maradt gyermekét szoptatta. Megfelelő hormonadagolással ma is előidézhető a jelenség.
A menopauza után a nemi hormonok (az ösztrogén és progeszteron) szintjének tartós csökkenése miatt az emlőmirigy lassan és fokozatosan elsorvad, a lebenyek kisebbek lesznek, és csökken a mell zsírszövetének aránya is.
Az emlő és a hormonok
A női nemi szervekhez hasonlóan a mellek működésére is jellemző a havi ciklusosság, miután a nemi, főként a petefészekben termelődő hormonok erőteljesen hatnak rá. Az emlők állapotából tehát jól követhető a havi ciklus is. A hormonális szabályozás célja, hogy megtermékenyülés és várandósság esetére megteremtse a majdani utód szoptatásának alapfeltételeit.
A ciklus 10. napja táján (a menstruáció első napjától számítva) az ösztrogén-termelés fokozódik, a tejcsatornácskák fejlődésnek indulnak, a mellek duzzadni kezdenek. Sok ösztrogén termelődésekor tehát a mirigy csatornahálózata fejlődik, megnő a bimbó és a bimbóudvar, a mell tömöttebb. A félidőben bekövetkező tüszőrepedés után elkezd termelődni a progeszteron, ami csökkenti az ösztrogén hatását, mindazonáltal beindítja a tejmirigyekben a mirigyhám sejtjeinek osztódását. Az ösztrogén és immár a progeszteron együttes hatására a mirigyállomány nagyon megnő, az emlők megnagyobbodnak. Közvetlenül menstruáció előtt feszül a mell legjobban, a legkeményebb és a legérzékenyebb. A megduzzadt tejmirigyek miatt akár gyanúsan csomósnak is érezhető.
Ha azonban a megtermékenyülés elmarad, s ezért a progeszteron-termelés, valamint az ösztrogén-szint ismét csökken, a tejmirigyek és -csatornák is visszafejlődnek. Ezért érződik az emlő a havi vérzés után közvetlenül puhának. Ez az időpont a legalkalmasabb a mellek önvizsgálatára, ilyenkor az emlők jól áttapinthatóak.
Más állapot, ha tejtermelés is van
Más a helyzet, ha a tüszőrepedést megtermékenyítés követi. Már a terhesség első három hónapjában a (terhességi) sárgatest-hormon a mirigylebenykék sejtjeinek fokozott osztódását okozza, az ösztrogén a tejcsatornácskák növekedését serkenti. A növekedés és fejlődés mind a kilenc hónapon át tart, anélkül, hogy egy csepp tej is termelődne. Ennek az az oka, hogy a progeszteron két másik hormon termelését viszont gátolja: a hipofízis oxitocinjáét és a prolaktin-termelést.
A prolaktin serkenti a lebenykék tejtermelését, de valójában csak akkor kezd termelődni, ha a gyermek már megszületett, és a terhesség fenntartását őrző progeszteron szintje csökken. A prolaktin termelődéséhez a kezdő lökést maga az újszülött adja meg azáltal, hogy elkezdi szopni a mellbimbót. Mint egy gombnyomásra, a hipofízis megtudja a szükséget, és termelni kezdi az oxitocint. Ez a hormon simaizom-összehúzó hatású, és mint ilyen a tejcsatornácskák falának izomrostjaira (myoepithelium) hatva kinyomja a termelődött anyatejet, vagyis a tej belövelléséért felelős. A tej a tömlőknél megáll, majd a csecsemő szopásának érintésére, ún. taktilis ingerére reflexesen kipumpálódik onnan a baba szájába.
A prolaktin és az oxitocin mindaddig folyamatosan termelődik, míg a gyermek szopik. A prolaktin a nemi hormonok gátlásával a menstruációs ciklusok kimaradását okozza.
Az anyatej összetétele
Az emlő az épp csak szopni kezdő újszülöttnek előtejet készít, ami inkább hasonlít sárgás nyákos oldatra, mint tejre. Különösen gazdag immunrendszeri anyagokban, melyek az újszülöttet a különböző fertőzésektől védik. Naponta átlagosan 600 meg anyatej termelődik, de ennél jóval több és jóval kevesebb is normálisnak számít. Az anyatej összetétele még hetekig a baba korához, igényeihez igazodik. A tejmirigyek által termelt nedű átlagos összetétele: 87% víz, 7% szénhidrát, 4% zsír, 1,5% fehérje 0,3 % ásványok és nyomelemek, energiatartalma 70 kcal/100 ml, antitestek, elsősorban immunglobulin A (IgA), ami a különböző fertőzések ellen ad védelmet, immunerősítő és emésztést segítő enzimek. A helyes táplálkozással az anyatej összetétele is kedvező.
Minden kebel formás, csak másképp
A mellek formája a különböző szövetféleségek mennyiségétől és egymáshoz viszonyított eloszlásától, valamint az egyedi hormonális egyensúlytól függ. Természetesen a változatosság korral is jár. A fiatal mirigyszövet tömörebb, mint idős korban. A kötőszövetek is engednek rugalmasságukból, feszességükből.
A várandós időszak és a szoptatás is formál a szöveteken, befolyásolja méretüket. Terhesség és szoptatás idején az emlők mérete a mirigyállomány fejlődése nyomán megnövekszik, bőrén hízási csíkok is megjelenhetnek. A szoptatás befejezése után a mirigyállomány helyét zsírszövet foglalja el. Vigyázat, a fogyókúra megtizedeli az emlők zsírszövetét is!
A mellek egyébként akár percek alatt is meg tudják változtatni formájukat. Elsőre talán meglepő, de aztán azonnal eszünkbe jut, hogy például hideg hatására a mellbimbók rögtön hegyesek lesznek. Ilyen állapotban érzékenyebbek és könnyebben ki is dörzsölődnek.
Ez is érdekelhet
A kombinált fogamzásgátló tabletták ösztrogént és a progeszteront tartalmaznak. A magas ösztrogéntartalmú tabletták miatt az emlő megnőhet, érzékeny, fájdalmas lehet.
