Kanadai kutatók edmontoni és saskatooni férfiak körében végeztek egy felmérést, amelyben arra keresték a választ, hogy milyen módszerekkel próbálták meg feldolgozni, hogy a feleségük vagy partnerük mellrákos lett. A legtöbb megkérdezett férfi arról számolt be, hogy nagyon nehezükre esett reményteljesnek maradniuk.
"A nők számára számtalanféle program létezik, de a felmérésben résztvevő férfiak többsége úgy nyilatkozott, hogy nem szívesen vesznek részt a számukra tervezett segítőcsoportokban" - mondta Wendy Duggleby, az Albertai Egyetem kutatója. "Ezeknek a férfiaknak nem csoportterápiára volt szüksége, hanem sokkal inkább arra vágytak, hogy valamilyen módon lecsökkentsék párjuk betegsége következtében bennük felgyülemlett stresszt."
"Ha a férfiak elveszítették a reményt, a feleségük is aggódni kezdtek értük, aminek következtében végül ők maguk is elvesztették a reményt. A mellrákos nők számára nagy segítséget jelenthet, ha módot találnak arra, hogy a házastársuk, vagy partnerük életminősége javuljon, mert ezáltal az közérzetük is javulni fog" - fejtette ki a kutatás eredményeit Duggleby.
A felmérésből az is kiderült továbbá, hogy a férfiak többségének a szigorú munkabeosztásuk miatt nehézséget jelentett a feleségüket elkísérni a rendszeres orvosi vizsgálatokra. "A dolgozó férfiak számára nem egyszerű megoldani, hogy a munkájuk mellett a feleségüket minden alkalommal elkísérjék a kórházi kezelésekre, ezért sokszor úgy érzik, hogy kimaradnak valamiből" - mondta Duggleby, aki szerint a legjobb megoldást az jelentheti, ha találnak a férjek, vagy élettársak számára valamilyen személyre szabott, az ő igényeikre alakított elfoglaltságot, amivel könnyebbé válhat a stressz feldolgozása.
A tanulmányt az Oncology Nursing Forum című orvosi szakfolyóirat legfrissebb kiadásában publikálták.