Jóllehet a radioterápia lehetősége egyidős a röntgen-technika felfedezésével, viszonylag fiatal, alig két évtizedes múltra tekint vissza az a rohamos fejlődés, melynek nyomán, ma már olyan technikai eszközök, klinikai használatra alkalmas részecskegyorsítók, sugárforrások állnak rendelkezésre, amelyekkel hatékonyan és minimális mellékhatások mellett lehet a radioterápiával gyógyítani. Célja lehet a rákos daganat elpusztítása, a daganatnövekedés megfékezése és a fájdalomcsillapítás.
Mire használják?
A sugárterápia gyógyításra akkor alkalmazható a legeredményesebben, ha a rákos daganat kiterjedése még csak a szervezet egyetlen helyére, körülírt területére korlátozódik. A sugárkezelés bizonyos betegségeknél egyedüli terápiaként is teljes gyógyulást hozhat; ilyenek bizonyos bőrrákok vagy a nyirokmirigyrák .
A műtét alternatívájaként a sugarazás akkor jön számításba, ha a daganat kimetszése helyreállíthatatlan károkat okozna a szervezet vagy egy-egy szerv működésében. Példaként említhetjük az emlőrákot, melynek bizonyos formáinál a besugárzás az emlők eltávolítása nélkül is gyógyulást hozhat. A gégerák esetében, ha a műtét a hangszalagok eltávolítása miatt a hangképzés elvesztésével járna, szintén gyakran fordulnak a sugárterápiához. A prosztatarák esetében a szerv megtartásával nem kerül veszélybe a férfi nemzőképessége.
Akár csak a kemoterápiát , a sugárterápiát is kombinálják más gyógymódokkal. A műtéti beavatkozás előtt a daganat méretének csökkentése, a szóródás megakadályozása a cél.
A műtött terület besugárzásával a láthatatlan, de feltételezhetően jelenlévő tumorsejteket kívánják elpusztítani (adjuváns sugárterápia). Erre az emlőrák és a bélrák szervmegtartó műtétjét követően szokott sor kerülni. A sugárterápia a gyógyíthatatlannak ítélt tumorok esetében is hasznos segítőtárs a palliatív kezelésben. A csontfájdalmakat okozó áttétek okozta fájdalom tetemes részét lehet vele csillapítani. A közérzet javítására használható még légszomj, nyelési panaszok, bénulás, ödémák, vérzések esetén.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mit roncsol és mit nem?
A sugárkezelés során a beteg érintett testtáját a lehető legcélzottabban nagy energiájú, ionizáló sugárzásnak teszik ki. Hatására a sejtek genetikai állománya roncsolódik, így végső soron a sejtosztódás gátlása révén fejti ki tumorsejt-pusztító hatását. Az ionizáló sugárzás nem válogat, minden útjába kerülő sejtet egyaránt roncsol, ezért a sugárnyaláb megfelelő célzása alapvető fontosságú. Mivel azonban a daganatokban a sejtek gyorsabban osztódnak, ezek érzékenyebbek az ionizáló sugárzásra, mint egészséges társaik. A sejt genetikai anyagában történt sérüléseket a sejtek valamelyest képesek kijavítani, tudnak regenerálódni, de ez időigényes biokémiai reakciók során zajlik. A sugárterápiás dózist többszöri alkalomra úgy osztják el időben, hogy a tumorsejteknek kevésbé legyen esélyük a hibajavításra. A tumorról leszakadt, potenciális metasztázis-képző sejtek is érzékenyebbek a sugárzásra, mint a daganatban lévők.
Míg korábban elsősorban a test felszínéhez közeli daganatok gyógyítására használták a radioterápiát, ma már a mélyen fekvő szövetek esetében is megoldható a megfelelő irányítás, az egészséges szövetek megkímélése. Külső sugárforrás esetén az a szabályszerűség áll fönn, hogy a nagyobb energiájú sugárzás mélyebben tud behatolni a szövetekbe. Máskor a sugárforrást bejuttatják a szervezet belsejébe.
A besugárzási terv elkészítését a radiológus orvos végzi, aki a sugárzás fajtáját, dózisát, a kezelések idejét, a besugárzás helyét, a sugárforrást a beteg állapotának, a rák fajtájának, elhelyezkedésének és stádiumának ismeretében határozza meg.
A sugárdózist Gray-ben (rövidítése Gy) adják meg, egy terápia során az összdózis 40 és 70 Gy között szokott lenni. Általában minél többszörre, minél kisebb adagokban adják, annál kíméletesebb a terápia a szervezet, az egészséges szövetek számára. A sugárkezelés általában 6-7 hetet vesz igénybe. Annak ütemét pontosan be kell tartani.
A kezelés menete
A betegen a tervnek megfelelően elhelyezik a sugárforrást. Olykor, például gégeráknál egyénre szabott maszkkal biztosítják, hogy a sugárnyalábot pontosan a kezelendő helyre tudják irányítani. A kezelés előtt gondos vizsgálatok és mérések segítik a pontos célzást. A beteg számára ezek az elővizsgálatok, beállítások, a kezelés próbája a legidőigényesebbek. A külső sugárforrás elhelyezésének paramétereit aztán a beteg számára hosszú évekig meg kell őrizni, hogy esetleges kiújuláskor nem kelljen újra elvégezni az idő- és költségigényes vizsgálatokat, méréseket. A legfőbb szempont azonban a beteg érdeke, hogy pontosan a megfelelő helyre kapja a besugárzást.
Alkalmanként a kezelés mindössze néhány percig tart. A kezelés után a beteg nyugodtan hazamehet.
A belső besugárzás előnye, hogy a sugárzás célzottabban éri az elpusztítani kívánt kóros szöveteket. Ezért a radioaktív anyagot tartalmazó tűket, tubusokat a beteg szervezetének megfelelő helyére juttatják el. Az eljárás gyakorlati hátránya, hogy bennfekvést igényel.
Mellékhatásai
A sugárkezelés alapvetően helyi kezelés, így a mellékhatások is a test kezelt pontjain várhatók. Hajhullás például csak a fej besugárzásakor. Az orvosok alapvetően akut mellékhatásokat és késői típusú reakciókat különítenek el, attól függően, hogy mikor jelentkeznek a mellékhatások. Előbbiek a gyorsan osztódó, gyors megújulásra képes szöveteknél tapasztalhatók a kezelés után néhány órával. A tünetek viszonylag heves formában jelentkeznek; begyulladhat a száj nyálkahártyája, a nyelőcső. Rosszullét, hányás kínozza a kezelt pácienst.
A külső sugárforrással végzett kezelésnél a besugárzott bőrfelületen jelentkeznek elsősorban mellékhatások. Bőrpír, kiszáradás, sérülékenység, bőrégéshez hasonló jelek. A késői reakciókhoz tartozik inkább a bőr elszíneződése, a bőralja keményedése. A sugárterápia egyik jellemző mellékhatása a fáradékonyság, ami a kezelés befejezte után is fennállhat néhány hétig.
