Elvileg hormonális és hormonmentes fogamzásgátlásra is van lehetőség. A főbb szempontok, hogy az egészségre nem ártalmas, kényelmes és hatékony módszert válasszunk, akárcsak a fiatalabb korban alkalmazott módszereknél. A választást az is meghatározza, hogy milyen gyakran kell védekezni.
A természetes módszerek természetesen már nem jók
Ezekhez ugyanis szabályos ciklusra volna szükség. Így nem jöhet számításba sem a naptár-, sem a hőmérőzéses módszer. Az viszont nagyon is természetes, hogy ilyenkor a férfi vállalja át a fogamzásgátlás felelősségét. A legegyszerűbb a gumióvszer használata.
A kiegyensúlyozott párok esetében ebben a korban már a férfiaknál könnyebben, a nőknél valamivel komplikáltabban elvégezhető sterilizálás is célszerű megoldás lehet.
Az önfegyelmet tanult, idősebb férfiaknál a megszakított közösülés (coitus interruptus) is visszatérő módszer, de ha nem muszáj, akkor kár volna vele elrontani a nemi élet örömét, amit kétség kívül befolyásol.
Hormonális fogamzásgátlás
A nők többségénél, akik már nem kívánnak több gyermeket szülni, a változókorban fokozottan megjelenik az igény, hogy az általuk használt módszer valóban hatékonyan védjen meg a terhességtől. Mivel a nőgyógyásznak amúgy is körültekintően - a személyes rizikófaktorok és adottságok mérlegelésével - kell módszert választani és javasolni, - itt csak néhány szempontot említünk meg. A már hagyományosnak számító, kombinált fogamzásgátló tablettákról folyamatos szedést követően az emelkedő trombózisveszély és egyéb mellékhatások miatt célszerű ekkortájt valamilyen más védekezésre átállni.
Az ún. mikropilleknek, a csak gesztagént tartalmazó tablettáknak nincsenek ösztrogénhez kapcsolódó mellékhatásai, veszélyei, így általában nyugodtan ajánlhatók. Emellett ezek is csökkentik a változókori panaszokat (például a rendszertelen vérzéses tüneteket), mint a kombináltak.
Szedésük némileg több odafigyelést igényel, mert pontosan kell bevenni őket. A hatékonyságukat megadó Pearl-index alapján elmaradnak kombinált társaiktól, de a változókorban, amikor a termékenység már lecsökkent, megfelelő védelmet tudnak nyújtani.
A méhen belüli (intrauterin) eszközök közül a legkényelmesebbek és legbiztonságosabbak a gesztagénhormon-bevonattal kombináltak. Az intrauterin rendszer további kedvező hatása, hogy használatával a méhnyálkahártya egyre kevésbé vastagszik meg, és távozása is egyre csekélyebb vérzéssel jár együtt. Lényegében tehát csökkenti a menopauza körüli vérzési rendellenességeket.
Azon kevés nőnek, akik már a menopauza előtt is hormonpótlásra szorulnak, le kell mondaniuk a kényelmes hormonális fogamzásgátlókról. Fontos tudni, hogy a hormonpótlásnak nincs fogamzásgátló hatása.
Nem hormonális módszerek
A hormonmentes megoldások közül vissza lehet térni olyan hagyományosan bevált módszerekre is, mint a hüvelyi pesszárium, melyet hüvelyi kémiai fogamzásgátlókkal kombinálva ma már nagyon biztonságossá lehet tenni. Különösen akkor érdemes ezt a kis kényelmetlenséggel járó módszert alkalmazni, ha viszonylag ritkán kerül sor nemi életre. Szóba jöhet ezen kívül a nőgyógyász által felhelyezhető spirál, és a már említett kondom is.
Menopauza és hormonszedés?
A hormonális fogamzásgátlással élő nők jogos kérdése, hogy honnan tudhatják, mikor érnek be a változókorba. Hiszen vérzésük - mely azonban nem a peteérés miatt következik be - rendszeresen megjön. A hormont szedő nőknél a változókori panaszok sem jelentkeznek, vagy legalábbis nem olyan formában, mint azoknál, akiknek a szervezete csupán a saját hormonokkal gazdálkodhat.
Csak a hormonkészítmény szedésének abbahagyása után derül ki, hogy elérkezett-e a változókor.
Ha ilyenkor rendellenes vérzések és változókori tünetek jelentkeznek, mérlegelni lehet a hormonpótló terápiát, amely azonban nem véd a terhességtől, így ilyenkor a nem hormonális fogamzásgátló módszerek közül kell választani.