„A 40-es éveim végén kezdtem észrevenni igen zavaró változást a verbális és munkamemóriámban. Nehezen találtam a szavakat beszéd közben, és gyakran előfordult, hogy nem tudtam felidézni, hova is indultam, amikor beléptem egy helyiségbe” – írja személyes tapasztalatairól Quinn Kennedy pszichológus, öregedéskutató a PsychologyToday oldalán megjelent cikkében. Hozzáteszi, munkája szerves része, hogy hatékonyan és könnyen tudjon kommunikálni. „A munkamegbeszéléseket mindig érdekesnek találtam, de hirtelen stresszessé váltak az értekezletek, mert folyton azon aggódtam, hogy nem leszek képes jól megfogalmazni a gondolataimat, illetve hosszas szüneteket kell majd tartanom, ahogy próbálom megtalálni a megfelelő szavakat. És szakemberként, mint aki a kognitív öregedésről és demenciáról végeztem képzéseket, ott volt bennem az állandó félelem, hogy vajon a kognitív zavaraim nem az Alzheimer-kór korai tünetei-e.”
Nem Alzheimer-kór: perimenopauza
Mivel nem voltak hőhullámai, Kennedy végül csak kissé megkésve ismerte fel, hogy valójában belépett a perimenopauzába. Ez az az átmeneti időszak, amely nőknél a változókort vezeti fel. „Sajnos a tapasztalataim egyáltalán nem egyedülállóak – nagyjából a nők 60 százaléka vesz észre magán kognitív változásokat a perimenopauza idején, bár sokan csupán a hőhullámokat tudják azonosítani mint a perimenopauza tünetét. A változókori kognitív változások általában a verbális tanuláshoz és memóriához (például a szavak nehézkes felidézése), a munkamemóriához (ha gyakran elfelejtjük menet közben, hova indultunk) és koncentrációs nehézségekhez kötődnek. Szerencsére a végrehajtó funkciók, amelyek lehetővé teszik az összetett kognitív feladatok elvégzését, általában nem érintettek” – mondja a szakértő.
Habár a felsorolt tünetek Alzheimer-kór esetében is kialakulhatnak, akad egy fontos különbség. Mint arra a Nemzetközi Menopauza Társaság (IMS) rámutat, az Alzheimer-kór ritkán jelentkezik 65 éves kor előtt, míg a klimax általában a 40-es évek végén, 50-es évek elején zajlik le, a kognitív tünetei pedig idővel gyakran enyhülnek, alábbhagynak.
Mi segíthet a panaszokon?
Az IMS aktuális irányelvei nem javasolják menopauza idején hormonpótló terápia alkalmazását kifejezetten a kognitív problémák kezelésére. Ehelyett azt tanácsolják, hogy az érintett nők törekedjenek életmódjukon keresztül csökkenteni a demenciakockázatot, például rendszeres testmozgással és egészséges táplálkozással. Dr. Jennifer Zeidberg szülész-nőgyógyász szerint ugyanakkor vannak esetek, amikor mégis érdemes lehet hormonpótló terápiát indítani. Mint mondja, a perimenopauza és a menopauza idején gyakran változnak az alvási szokások is, ami kihatással lehet az érintettek hangulati életére. Sokan azért tapasztalnak javulást az állapotukban a hormonpótlás bevezetésével, mert az segít helyreállítani az alvásminőségüket. Akik jobban alszanak, azok általános egészsége is jobb lesz, többet tudnak mozogni, egyben baráti, családi kapcsolataik ápolására is több energiát tudnak fordítani. „Bár a hormonpótlás talán nem kifejezetten javasolt az agyködre, de egyértelműen azt látom a pácienseimen, hogy mégis sokat profitálnak belőle” – húzza alá a szakorvos.
„A menopauzához kötődő agyköd ijesztő, frusztráló és kínos érzés lehet. Sok nő ráadásul nincs tisztában azzal, hogy ez is a menopauza egy gyakori tünete. Csökkentheti azonban a korai Alzheimer-kórral kapcsolatos félelmeket, ha minél hamarabb konzultálsz a nőgyógyászoddal a változókor tüneteiről. Sajnos azon kívül, hogy egészséges életmódra váltasz, a kezelési lehetőségek nagyon korlátozottak. A jó hír viszont, hogy az agyköd idővel magától elmúlhat” – összegzi Kennedy.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: