Vajkovszkynénál 2014 nyarán jelentkeztek először a gerincsérv tünetei. Mint a HáziPatika.com-nak elmondta, arra lett figyelmes, hogy egyre jobban fáj a bal lába és a forgócsontja. "Végül elmentem a háziorvoshoz, ő megvizsgált, és azt mondta, ez lumbágó (heves derékfájdalom - a szerk.). Kaptam 6 injekciót, illetve elkezdtem fájdalomcsillapítót is szedni. Ideig-óráig ugyan jobban voltam, de összességében semmi sem változott. Édesanyám jár egy idegsebészhez, hozzá jelentkeztem be. Megvizsgált, majd csináltatott egy röntgent, illetve egy CT-t, és rögtön mondta, hogy gerincsérvem van: kezelhető, műteni egyelőre nem kell" - emlékszik vissza az 53 éves asszony, akinél az ágyéki szakaszon, a 4-es és 5-ös csigolya között alakult ki a sérv , az emberek többségénél egyébként ez a típus a legjellemzőbb.
Pokoli fájdalom
A szakember gerinctornát és fizikoterápiás kezeléseket javasolt, illetve elmondott néhány dolgot, amire figyelni kell gerincsérv esetén: nem szabad hirtelen mozdulatot tenni, hajlott háttal emelni, lehajolni, és a cipekedés sem megengedett. Az asszony 10 kezelést kapott, illetve 10 alkalommal ment el gerinctornára, mégis úgy érezte, továbbra sem változik az állapota. A dolog végül annyiban maradt, egészen a következő év, 2015. február közepéig, amikor egyik éjszaka megtörtént a baj.
"A családban mindenki elkapta az influenzát, többek között én is, ráadásul hörgőgyulladásom is lett, ami rendkívül erős köhögéssel járt. Egyik éjszaka köhögés közben - mint utóbb kiderült - a gerincsérvem kiszakadt. Én ezt akkor rögtön nem is érzékeltem, csak másnap reggel, mert iszonyúan nehéz és fájdalmas volt felkelni. Nem tudom pontosan megfogalmazni, milyen típusú fájdalom volt, annyi biztos, hogy a bal lábam és a forgócsontom hasogatott. Ami viszont a legjobban megrémisztett, az az volt, hogy kicsit érzéketlenné vált a bal lábam, főleg a lábfejem. Rá tudtam állni, menni is tudtam, csak mosakodás közben éreztem, hogy nem úgy funkcionál, mint a másik. Végül visszamentem az idegsebészhez, aki szerintem már a mozgásomból látta, hogy nagy gond van. Megvizsgált, majd elküldött CT-re , a felvételen pedig jól látszott, hogy a sérv kiszakadt. Elkerülhetetlen volt a műtét."
Vajkovszkyné március elejére kapott időpontot, vagyis körülbelül két hetet kellett várnia a beavatkozásig. Számára azonban - bár saját bevallása szerint elég magas a fájdalomküszöbe - ez a két hét maga volt a pokol. "Nem hogy mozogni nem tudtam, konkrétan semmit nem tudtam csinálni. Se az ülés, se az állás nem ment, ilyenkor nincs az a póz, ami jó lenne. Még azelőtt, hogy kiszakadt volna a sérvem, sokszor begörcsölt a lábam, és ez megint előjött, de még kínzóbban. Görcsbe rándult a combom, a lábfejem, iszonyú kínjaim voltak. A fájdalomcsillapító egyáltalán nem használt."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Azt mondja, nem félt a beavatkozástól, hiszen "akkor már mindegy volt, csak történjen valami". Az operáció körülbelül egy órán át tartott, és szerencsére minden rendben ment, a szörnyű fájdalom is megszűnt. "Aznap még nem kelhettem fel, másnap azonban már jött a gyógytornász , akivel különféle gyakorlatokat csináltunk: miközben az ágyon feküdtem, mozgatnom kellett a lábfejemet. Kicsit később már felállhattam, sétálgattunk is néhány métert. A kórházban mutatták meg egyébként, hogyan kell szabályosan felkelni az ágyból: nem úgy, ahogy szinte mindenki, hogy hanyatt fekvésből egyszer csak felülünk, hanem oldalra kell fordulni, és úgy feltolni magunkat. Azóta is mindig úgy kelek fel."
Egy újabb sérv
Az asszonyt viszonylag hamar, már két nappal a beavatkozás után hazaengedték. A következő 2 hétben csak a legszükségesebb esetekben - enni, tisztálkodni - kelhetett volna fel, ő viszont, ahogy mesélte, nem tartotta be maradéktalanul a szabályokat. Sokat pihent, de szinte mindennap főzött pár órát, rendezgette a lakást, próbált aktív maradni. A biciklizésre vonatkozó tiltást azonban azóta sem szegte meg, ez sajnos örök életre szól. "Nagyon sajnálom, mert korábban szinte mindenhova azzal mentem. Az orvos viszont azt mondta, ha jót akarok magamnak, soha többé ne üljek kerékpárra. Helyette sokat sétálok, mert azt lehet és kell is. Az úszás szintén jót tenne, úszni viszont nem tudok."
A műtét után gyógytornász járt hozzá, ám nem érezte túl hatékonynak az órákat. Júniustól azonban már ő járt el gyógytornára heti háromszor, és ez máig biztos program - az órákon van gerinctorna, Kriston Andrea-féle intimtorna, illetve pilates is. A folyamatos tornára egyébként nemcsak a műtét utáni megfelelő regeneráció, illetve az állapotfenntartás miatt van szükség, hanem azért is, mert 2017-ben újabb fordulat következett be az állapotában.
"Két évvel a műtét után borzasztóan elkezdett fájni a bal lábfejem. Nagyon megijedtem, mert menni is alig tudtam, így újra bejelentkeztem az idegsebészhez, aki ismét CT-re küldött. Kiderült, hogy van egy hegszövet a műtét helyénél, a gerincnél, ami nem szívódott fel, és ha elmozdul, nyomja az idegszálakat. Ez okozza a fájdalmat, ám tornával, ahogy az orvos mondta, 'kimozgatható'. Másrészt a felvétel megmutatta, hogy kialakult egy újabb sérvem, de még annyira kicsi, hogy nem okoz fájdalmat, és nem is kell hozzányúlni. Annyi a teendő vele, hogy folyamatosan figyelemmel kell kísérni, illetve fontos a rendszeres gyógytorna is" - magyarázta, majd hozzátette: az orvos figyelmeztette, hogy ügyeljen a súlyára - az elhízás ugyanis szintén ronthatja az állapotát -, és arra, hogy ne fázzon fel.
"Ha valamibe belepiszkálnak..."
Bár Vajkovszkyné közérzete a műtétnek köszönhetően sokkal jobb, nem tagadja, hogy a beavatkozás nem tudott mindent helyrehozni. A bal lábfeje továbbra is érzéketlenebb, mint a jobb, emiatt a lábujjai deformálódni kezdtek, az egyik kicsit behajol a másik alá. Mint kiderült, ezt az úgynevezett "kapaszkodás" okozza: mivel kevésbé érzi a bal lábát, amikor lép, a lábujjaival kapaszkodik a cipőbe.
Ez is érdekelhet
Az időről időre megjelenő görcs szintén megmaradt. Ezzel az orvos szerint nem lehet mit kezdeni, meg kell tanulni vele együtt élni. Azt is észrevette, hogy nem tud sokáig állni, valamint ülni sem már, "egy másfél órás mozifilmnek a végén már nem tudom, hogy üljek" - érzékeltette állapotát. Ezzel együtt elfogadta a helyzetet, próbálja nem elhagyni magát, és - ahogy ő fogalmaz - nem jajgatni. "Az orvosom is megmondta: ha valamibe belepiszkálnak, az már sosem lesz a régi."
Legjobban: