Kalciummal teli világ
A kalcium puha, késsel vágható, szürkésfehér, ezüstös fém, az alkáli földfémekhez tartozik, a periódusos rendszer huszadik eleme. Mivel nagyon könnyen lép reakcióba vízzel, oxigénnel, a természetben csak vegyület, illetve oldott ionok formájában találkozhatunk vele.
Mindazonáltal a földkéreg ötödik leggyakoribb eleme és a harmadik leggyakoribb féme. A tengervíz 0,15 tömegszázaléka kalcium-klorid. Ha csak kis mennyiségben is, de fontos alkotója a természetes édesvizeknek is, oldott formában a magnéziummal együtt meghatározó tényezője a vízkeménységnek; a kemény víz több kalciumiont tartalmaz.
Ha tiszta formában akarjuk megismerni, vegyületeiből kell előállítani, ami először 1808-ban sikerült. Neve a latin "calx" szóból származik, melyet a rómaiak mészkő, mészhabarcs jelentésben használtak. Leggyakoribb szervetlen előfordulása a mészkő (kalcium-karbonát), a gipsz (kalcium-szulfát) és a dolomit. Összesen mintegy kétszáz kalciumtartalmú ásványt ismerünk.
Az élő szervezetekben az ásványi anyagok közül a kalcium van jelen a legnagyobb mennyiségben.
Kalcium nélkül sincs élet
Számos szerves vegyületben fellelhető ez az elem, s mivel a növekedésükhöz elengedhetetlen, növényekben és állatokban egyaránt találkozhatunk vele. Sok növényben (ilyen például a spenót és a sóska) kristályos kalciumsó-, pontosabban kalcium-oxalát-zárványokat is találunk. Látható formában az emlősök csontjaiban, a csigák és a kagylók külső vázában vagy éppen a tojáshéjban találunk kalciumvegyületeket. Sőt fogaink is kalciumvegyületből vannak, ám valójában minden sejtünkben megtalálható.
A sejtanyagcsere-folyamataiban is fontos, nélküle számos sejten belüli jeltovábbító rendszer működése leállna, sok enzim és hormon működésképtelenné vagy "bekapcsolhatatlanná" válna, mivel a kalcium az enzimek aktivizálásához szükséges.
Sejt nincs meg nélküle
A kalcium mindenhol megtalálható a sejtekben, legyen szó növényekről vagy állatokról, egysejtűekről vagy főemlősökről. Többek között a sejthártyák stabilitásáért felel, de szerepet játszik a sejtosztódásban, különböző anyagcsere-folyamatokban is. Az állatvilágban általánosan érvényes, hogy a kalcium a legnagyobb tömegben előforduló ásványi elem.
Kalcium-fluorid az egyik építőanyaga az emberi fogzománcnak, az elasztikus kötőszöveti rostoknak, a hámsejtek elasztikus rostjainak, de van belőle az agyban, a szívben, a máj szövetében, a vesékben és a szemlencsében is, tehát jóformán mindenhol. Kalcium-foszfát valamennyi sejtben, főként a sejtmagban található, és nem hiányozhat az egészséges nyálkahártyákból sem.
Egy felnőtt férfi testébe több mint 1 kg kalcium épül be különböző formában, a nőknél mennyisége a kisebb csontváz miatt valamivel kevesebb. A kalcium mintegy 99 százaléka található a csontokban kalcium-fluorid, kalcium-foszfát és kalcium-karbonát formájában, a maradék egy százalék a vér, a szövet közötti folyadék és a többi szövet között oszlik meg. Az arány a többi gerinces állatnál is igen hasonló. Vérünk kalciumának nagyjából 55 százaléka szabad Ca++ ion formájában, 40 százaléka különböző fehérjékhez kötődve, míg 5 százaléka szerves savakban van jelen.
Mit keres ennyi kalcium a testünkben?
A kálium- és nátriumionnal együtt a kalciumion nélkülözhetetlen az idegek ingerületvezetéséhez, az idegrendszeri parancsok átadásához, így például az izmok mozgatásához. Az izomrostok összehúzódásának feltétele, hogy a kalcium az ioncsatornákon keresztül az izomsejtbe áramoljon. Hiányát épp ezért ijesztő, de kalciumpótlással gyorsan kezelhető izomgörcsök is jelezhetik.
A kalcium a véralvadás folyamatának láncreakciójához is fontos. Hogy mindig legyen belőle elegendő, a szövet közötti folyadék és a vér kalciumkoncentrációja szigorúan szabályozott. A kalciumfelvételt és a kalciumkiválasztást számos hormon irányítja, és szükséges hozzá D-vitamin is.
Nélkülözhetetlen az immunrendszer normális működéséhez, hiszen itt is számos biokémiai reakciót, így a fehérjék és enzimek működését a kalciumkoncentráció változása állítja be. Nem véletlenül adnak allergiás rohamok enyhítésére kalciumot.