Az izomgyengeséget, vagyis az izmok erejének elveszítését két nagyobb csoportba oszthatjuk: a valódi izomgyengeség (neuromuszkuláris gyengeség) olyan betegségeket ír le, melyeknél az izmok által kifejtett izomerő kevesebb, mint az elvárható lenne. Ezen betegségek közé tartozik például az izomdisztrófia .
Az izomgyengeséget csoportosíthatjuk az ellen is, hogy mely izmokat érinti. Az úgynevezett proximális izomgyengeség inkább azokat az izmokat érinti, melyek a törzshöz közelebb találhatóak, míg a disztális izomgyengeség a végtagok izmainak gyengeségét jelenti.
Az izomgyengeség (idegen szóval: myastenia) az izmok erejének hiányát jelenti Az izomgyengeség súlyosságát egy hatfokozatú skála alapján határozzák meg. A 0-dik szint mindenféle izomösszehúzódás hiányát jelzi, míg az ötös szint a normális izomerőt. Az első szintnél észrevehető némi összehúzódás, de az ízületnél nem érzékelhető elmozdulás. A második, harmadik és negyedik szintnél az ízületek is mozdulnak, azonban nem biztos, hogy a külső "ellenállással" szemben is képes erőt kifejteni a beteg.
A myastenia hátterében meghúzódó mechanizmusok érinthetik az izomsejteket, illetve azokat az idegeket is, melyek az agyból az izmokhoz húzódnak, és elektromos impulzusok segítségével irányítják az izmok mozgását. Egy 2008-ban megjelent tanulmány az izomgyengeséget a kalciumhiánnyal hozta összefüggésbe. Sokáig élt az a közkeletű elképzelés, hogy az izmokban felhalmozódó tejsav felelős az izomlázért, illetve az izomgyengeségért.
A tejsav hatásaival kapcsolatban azonban jóval több a bizonytalanság, és a szakemberek szerint nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a tejsav izomgyengeséget okoz. Azonban a tejsav felboríthatja a szervezetünk elektrolit-egyensúlyát, és ezzel közvetve hathat az izmok erőkifejtési képességeire.
