Az ízületi fájdalmak okai
Az ízületek és a gerincoszlop fájdalmai a legtöbb esetben tünetek, melyeket valamilyen betegség vált ki. Az ízületek rendkívül érzékeny, önálló vérkeringéssel nem is rendelkező porcos felszíneinek védelmét szolgálja a nagyon dús fájdalomérző ideghálózat. (Az ízületek és gerincoszlop sérülékenysége, a számtalan betegség lehetősége mellett arra a fejlődési mozzanatra vezethető vissza, amikor az ember két lábra állt és ezzel megváltozott a mozgásszervekre nehezedő terhelés.)
Sérülések, gennyes gyulladások, immunkomplex illetve autoimmun betegségek és ízületi porckopások egyaránt állhatnak az ízületi fájdalmak hátterében.
Bármilyen csonttörés, mely eléri az ízületi porcot, az ízületi felszínen "lépcsőt" képez. Ez már önmagában is fájdalmassá teszi a mozgást, ráadásul idővel ízületi porckopás (artrózis) okozója lesz.
Ízületek gyulladásos megbetegedései
Az ízületek gennyes gyulladásban is megbetegedhetnek. Történhet ez az ízületi tok sérülésével járó nyílt törések kapcsán is. Máskor a szervezetben található gennyes gócból jutnak el a baktériumok az ízületekbe. A gennyes gyulladás rövid idő alatt is súlyosan károsítja az ízületi felszíneket, majd csontvelő-gyulladással folytatódhat. A gennyes gyulladás, jellemzően egy ízület (leggyakrabban a térdízület) megbetegedése.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A gyermekkorban (6-12 év között) előforduló reumás láz a streptococcus-fertőzések (gennyes torokgyulladás, skarlát, stb.) után átlagosan 20 nappal jelentkezik. A kórokozó testfehérjéi a szervezet védekezésként termelt ellenanyagaival mérgező immunkomplexeket alkotnak, melyek a szív minden rétegében, a nagyízületekben, sőt az agyhártyákon is gyulladásos folyamatot váltanak ki. Az ízületi fájdalom jellemzően egyik ízületről a másikra vándorol. Az ízületi gyulladások főként a könyök-, térd-, boka- és csuklóízületeket érintik.
Az autoimmun betegségek közül leggyakoribb a reumás ízületi gyulladás, mely elsősorban a kéz és láb kisízületeit és az ízületek körülvevő kötőszöveteket támadja meg, de ritkán más szerveket is megtámadhat. Az első, heveny fázisában az ízületek és az ízületeket körülvevő szövetek duzzadtak, fájdalmasak, vizenyősek, rajtuk erős bőrpír látható. Az ízület mozgása korlátozott, különösen a végtagok megpihenését követően. A betegség idültté válásával az ízületi felszínek pusztulnak, az ízületi tokban és az azt körülvevő kötőszövetes rendszerben súlyos mozgáskorlátozottságot, sőt az ízületek, ujjak deformitását eredményezi. Az ujjak jellemzően kifelé, a kisujjak felé görbülnek. A tünetek átmeneti gyógyulására az első öt évben van esély. 15-20 év elteltével a betegek 10 százaléka súlyosan rokkanttá válik, a legegyszerűbb hétköznapi tevékenységek elvégzése is komoly nehézségekkel jár.
Pusztuló porcok
Az ízületi porckopás (artrózis) az ízületi felszínek degeneratív (szövetpusztulásos) folyamata. Az életkor előrehaladtával szinte mindenkinél kialakul legalább néhány ízületen. A porcok degenerációja mechanikus hatásra következik be. Erre hajlamosít az ízületi folyadék termelésének csökkenése, az ízületek egyenetlen terhelése (például gerincferdülés kapcsán), az ízületi felszín korábbi sérülése, felszín-egyenetlensége. Az ellapuló porcok szélein madárcsőrszerű képződmények (oszteofiták) keletkeznek, hasonlóan a gyertyák szélén lecsordulni készülő faggyúcsepphez. A gerincben az oszteofiták összenyomhatják a gerincvelőből kilépő fő idegtörzseket. Máskor az elmeszesedett oszteofiták leszakadnak, és szabadon mozognak az ízületi térben, ezeket hívják "ízületi egereknek". Ezek az ízületi mozgások hirtelen gátlását képesek kiváltani, mely rendkívül súlyos fájdalommal jár. Az artrózis folyamán fájdalmas fellángolások - steril gyulladások - és tünetszegény periódusok váltogatják egymást. Idővel az ízületi felszín pusztulása a mozgásképesség jelentős beszűkülésével jár, ami teljes rokkantságot eredményezhet.
A gerincfájdalmak okai
A gerinc fájdalmai jellegében és okaiban is különböznek az ízületi fájdalmaktól. Ennek legfőbb oka az, hogy a gerincvelőből kilépő szelvényezett területeket ellátó idegi gyökök összenyomása jelenti a legkomolyabb fájdalmakat. A gyöki fájdalom részben az ideg gerincből kilépésének határán, részben kisugározva, az idegösszenyomástól távoli helyen is megjelenik, és köhögésre, erőlködésre drámaian fokozódik.
A gerinc kétféle görbülete biztosítja, hogy a gerincet érő tengelyirányú terhelések elnyelődjenek a csigolyák közötti rugalmas porckorongokban. A gerinc szabad forgását pedig a csigolyák közötti ízületek biztosítják. Az ízületek a háti szakaszon csavarást, az ágyéki szakaszon hajlítást és feszítést ("kiegyenesedést") tesznek lehetővé. A csigolyák betegségei ezt az érzékeny és bonyolult statikai rendszert bontják meg, mely a gerincben a szalagok és ízületi tokok steril gyulladását, a porckorongok sérvét vagy a csigolyák összenyomatásos (kompressziós) törését eredményezheti.
A csigolyák fájdalmas betegségei
A csigolya-elváltozások okai lehetnek daganatok, törések, fertőzések, veleszületett rendellenességek, gerincferdülés, csigolyaízületek közötti porckopás, valamint lumbágó, illetve porckorong betegségek.
A csigolyák elsődleges daganata viszonylag ritka, annál gyakoribbak az áttétes rákok. Nőkben főleg az emlő, férfiakban a prosztata rákja ad a gerincbe áttéteket. A gerincben csontvelőből kiinduló daganatok is gyakoriak. Külön meg kell jegyezni a csontvelő nyirokdaganatát, az ellenanyagokat termelő plazmasejtek tumorát, a myeloma multiplexet. A betegség a röntgenfelvételeken lyukak formájában jelzi a csontok meggyengülését. A myeloma kóros csonttöréseket okoz, mely a gerinccsigolyák összeroppanását is eredményezheti.
A törések lehetnek baleset eredetűek is. Különösen a magasból leesés, ejtőernyőzés, motoros vagy lovas balesetek kapcsán fordulnak elő. A csigolyákban a csontritkulásra visszavezethető kompressziós törések, ékcsigolyák is létrejöhetnek, melynek következtében a testmagasság csökken, a gerinc ferdülhet és a háti görbület fokozódhat, valódi púp jöhet létre.
A gerincfájdalmak okai között viszonylag ritkák a fertőzések. A csontgümőkór érdemel külön említést, mely súlyos csontpusztulás okozója lehet.
A gerincoszlopnak talán leggyakoribb betegsége a Scheuermann-kór, mely főként serdülő fiúk rendellenessége. Lényege a csigolyatesteket lezáró véglemezek hiányossága. A zárólemezek hibája miatt a porckorong nucleus pulposusa bejut a csigolyatestek gerendás szerkezetébe, ott röntgennel is jól látható csomókat hagy maga után. Ezek miatt a csigolyatest elülső része lassabban nő, mint a hátsó, a csigolyák a gerinc háti szakaszán ék alakúvá válnak és a háti görbület súlyosbodása észlelhető. Míg a gerinc nyílirányú görbületi rendellenességei (lordózis, kifózis) oldalról szembetűnők, gerincferdülés, scoliosis esetén homloksíkban látható a gerinc elgörbülése. Oka szerint lehet veleszületett rendellenesség (pl. nyitott gerinc) vagy izombetegségek (izomsorvadás, agyi eredetű bénulások, korábban gyermekbénulás) másodlagos következménye. Az esetek jelentős részében az ok nem állapítható meg, és előzetesen egészséges gerincoszlopon is kialakulhat. Főként fiatal lányoknál fordul elő.
A titokzatos isiász
A csigolyaízületek közötti porckopás, a spondylosis a gerinc bármely szakaszán megjelenhet. Legsúlyosabb tüneteket mégis a nyaki és az ágyéki szakaszon okoz. A betegség lényege az artrózis. Az előzőekben leírt madárcsőrszerű oszteofiták itt is megjelennek. A csigolyák közötti rések beszűkülése és az oszteofiták a nyaki szakaszon a karidegfonatot, az ágyéki szakaszon az ülőideg-fonatot képesek összenyomni. A karidegfonat összenyomása az ujjakba sugárzó gyöki fájdalmakat, érzés- és mozgáskieséseket okozhat. Hasonló folyamat következik be az ülőidegfonat összenyomásakor (ischiás-szindróma).
Ha idegösszenyomódás nem jön ugyan létre, de jelentős és bénító erejű a derékfájdalom, lumbágóról beszélünk. A fájdalom mechanizmusa nem teljesen tisztázott, minden bizonnyal a csigolyákat összetartó szalagok és ízületi tokok steril gyulladásáról van szó.
A csigolyatestek közötti porckorongok külső gyűrűje idővel degenerálódhat, és a porckorong belső részében lévő kocsonyás anyag a rostok között sérvet képez, mely közvetlenül is összenyomhatja a kilépő ideggyököket és isiászt okoz.
