Az ötven évnél idősebbek 70 százalékánál észlelhetők a röntgen-felvételeken csontos kinövések a nyaki gerinccsigolyákon. Ezek többsége azonban csak akkor okoz panaszt, ha olyan helyen van, ahol izmokat, ízületeket vagy idegeket érint. A panaszok és a tünetek jelentkezését, illetve fokozódását sokszor egy kis trauma vagy ártatlannak tűnő mozdulat is kiválthatja.
A nyaki gerinc kóros csontkinövései - spondylosisai - leggyakrabban heves nyaktáji fájdalommal jelentkezik, aminek az az oka, hogy a kinövések megfeszítik a tartószalagokat. A nyakizmok ilyenkor a legkevésbé fájdalmas helyzetben rögzítik a gerinc mozgásait. Egy idő után azonban ez a merev tartás maga is fájdalom forrása lesz. Ha nemcsak izmokat, ízületeket irritál a gerincen kialakult kinövés, hanem ideggyököt is, akkor jelentkezhet zsibbadás, a mélyreflexek renyhesége. Akár a gerincvelő is károsodhat, ha a kinövések a gerinccsatornában találhatók.
A spondylosisos eredetű nyaki gerinc panaszok esetén is általában elegendő a konzervatív kezelés. Ez gyakorlatilag megegyezik a lágy nyaki porckorongsérvnél leírtakkal (lásd 1. rész), annyival kiegészítve, hogy sokan javasolják a súlyfürdőt is.
Műtétre akkor kerül sor, ha a konzervatív kezelés mellett nem enyhül, illetve ismételten visszatér a folyamatos fájdalom. Sebészi beavatkozásra van szükség akkor is, ha a kinövés ideggyököt nyom, illetve a gerincvelőt érinti.
A műtét során a szűkületet okozó csigolyatestek egy részét eltávolítják, majd lemezzel és csavarokkal rögzítik. A nyaki gerinc stabilizációs műtéteinél különösen fontos, hogy a finom mozgásokra való képességet is megőrizzék, illetve helyreállítsák. Ez egyben ennek a műtéti típusnak a bonyolultságát, és bizonyos értelemben kockázatát is jelenti.
A gerincoszlop középső, háti szakaszán meglehetősen ritkán alakul ki porckorongsérv, mivel ez a rész a mellkas miatt viszonylag jól rögzített. A háti szakaszon mégis előforduló sérvek többsége mediális elhelyezkedésű, azaz közvetlenül a gerincvelő irányába fejtik ki hatásukat. Ilyenkor a betegek háti vagy kétoldali övszerű fájdalomra panaszkodnak, vegetatív zavarok léphetnek fel, és bénulásos tünetek jelentkezhetnek. Ha a porckorongsérv a háti szakaszon kifelé boltosodik, akkor többnyire övszerű, de féloldali kisugárzó fájdalmat okoz, amely utánozhat hasi vagy mellkasi szervekből eredő fájdalmat is.
A betegség kialakulhat lassan, de egy rossz mozdulat vagy kisebb trauma következtében a sérv kiszakadása miatt órákon belül súlyos állapotba kerülhet a beteg. A háti porckorongsérv műtéti eltávolítása kockázatosabb, mint az ágyéki területen jelentkező hasonló elváltozásoké. Ennek az a magyarázata, hogy a gerincvelő sérülésének nagyobb az esélye.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az összes porckorongsérv csaknem 90 százaléka a legalsó, az ágyéki szakaszon alakul ki. A különböző ágyéki gerincelváltozások hátterében ennek a testtájéknak a velünk született instabilitása és az életformánkból adódó túlterheltsége áll. Az ágyéki szakaszra nehezedik testünk súlya, gyakran tetemes túlsúlya is. Az élettanilag helytelen testtartás és mozgás következtében már fiatal kortól kezdve óriási igénybevételnek van kitéve a gerincnek ez a része. Amikor a kényes egyensúlyi állapot megbillen, jó ideig még képesek vagyunk ellensúlyozni ezt, például a hátizmaink segítenek be.
Ez is érdekelhet
Az idő múlásával azonban a túlterhelés következményei mind erőteljesebben jelentkeznek. Negyvenéves kor után az ágyéki porckorongok szövete gyakran többszörösen töredezett, szakadozott. Ezt a korral járó elváltozást számos tényező gyorsíthatja, például a túlsúly, a természetellenes testtartás, a túlzott vagy egyoldalú igénybevétel vagy a mozgásszegény életmód. Egyes esetekben a porckorong kiboltosodása már egészen fiatal életkorban olyan súlyos panaszokat okoz, hogy csak műtéttel korrigálható. Ilyenkor a műtétet követően az egyébként ép gerincben minden korábbi funkció helyreáll, és a beteg gyógyultnak tekinthető. Sokszor az ágyéktájéki csigolyák hosszú ideig nem okoznak különösebb panaszt, jóllehet a mozgástartományuk már rendkívüli módon beszűkült. Ezt olyan idős embereknél lehet tapasztalni, akiknek a röntgenfelvételén az egész ágyéki szakasz csontosan összenőtt. Ha ilyenkor mégis műtétre kerül sor, azzal általában már csak csekély javulást lehet elérni.
